Szeptember 17-én amerikai művészek munkáiból összeállított árveréssel nyitja meg idei őszi szezonját a New York-i Swann Galleries aukciósház. A 264 tételt felvonultató kínálat egyik legérdekesebb darabja a Grandma Moses néven híressé lett autodidakta festő egyik munkája. „Moses nagymama” különleges alakja a 20. század amerikai művészetének, akinek képei egyre sikeresebbek a műtárgypiacon.
Anna Mary Robertson (1860–1961), vagy ahogyan a világ ma inkább ismeri: Grandma Moses, azaz „Moses nagymama” egy az Albanytól ötven kilométerre északra fekvő Greenwichben élő tízgyermekes farmer-családban nőtt fel. Gyermekkorában szívesen festegetett, képeihez a festéket ő maga állította elő a keze ügyébe kerülő anyagokból: citrom- és szőlőléből, fűből, mészből. Néhány évig járt egy osztatlan iskolába, de aztán tizenkét éves korától tizenöt éven át jobb módú környékbeli családoknál dolgozott: főzött, varrt, háztartást vezetett. Huszonhét évesen akkori munkaadói birtokán hozzáment egy ugyancsak ott dolgozó béreshez, Thomas Salmon Moseshez, és húsz éven át együtt különböző gazdaságokban dolgoztak Virginiában. Tíz gyermekük született, akik közül öt érte meg a felnőttkort. Később egy saját farmot tudtak vásárolni a New York állambeli Eagle Bridge-ben, és ott gazdálkodtak, majd 1927-től, férje halála után az asszony néhány évig egyik fia segítségével egyedül vezette a gazdaságot. 1936-ban „nyugdíjba ment”, és az egyik lányához költözött.
Anna Mary egész életében rengeteget kézimunkázott, és egy idő után varrott-hímzett képeket is kezdett készíteni. Hetvenhat éves volt, amikor egy ízületi gyulladás miatt abba kellett hagyja ezt a hobbiját. Nővére unszolására ekkor tért vissza újra gyermekkori kedvteléséhez, a festéshez, ami könnyebb volt a kezének, mint az aprólékos öltögetés. Képeinek – amelyekből több mint ezerötszázat készített – témája elsősorban a vidéki élet, a farmok, gazdaságok világa volt, hiszen ezt ismerte, ebben élt egész életében. 1938-ban Louis J. Caldor mérnök és műgyűjtő meglátott néhány általa festett képet egy drogéria kirakatában, és valamennyit megvásárolta.
Egy évvel később Grandma Moses festményei bekerültek a New York-i Museum of Modern Art Kortárs ismeretlen amerikai festők című kiállításába, és onnantól a sikere megállíthatatlan volt. Kezdetben 3–5 dollárért eladogatott festményiért hamarosan már 8000–10.000 dollárokat fizettek. Első önálló kiállítása 1940 októberében nyílt meg New Yorkban, és a munkái hamarosan megjelentek képeslapokon, csempéken, textíliákon, illetve a legkülönfélébb reklámokban is. 1952-ben kiadta az önéletrajzát, a róla készült dokumentumfilmet Oscar-díjra jelölték, több művészeti főiskola tiszteletbeli doktori címet adományozott neki, állami kitüntetést is kapott, egy munkája postabélyegen is megjelent.
Árai a műkereskedelemben is egyre emelkedtek, 2006 novemberében a Christie’s New York-i árverésén az 1943-as Sugaring Off (Becukrozva) című téli tájképéért – 450.000–650.000 dolláros becsérték után – 1.360.000 dollárt fizettek; máig ez a legmagasabb összeg, amennyit egy képéért valaha adtak.
A Swann Galeries most a Happy Days (Boldog napok) című munkáját viszi kalapács alá. Ezt az olajjal festett, 47×67 centiméteres képet „Moses nagymama” százegy éves korában, nem sokkal a halála előtt festette. A többször kiállított, több helyen is reprodukált munka utoljára több mint negyven évvel ezelőtt, 1978 áprilisában szerepelt a műtárgypiacon. Akkor a Sotheby’s New York-i árverésén vette meg egy buffalói gyűjtő, akitől most újra árverésre kerül. Mostani becsült ára 50.000–80.000 dollár.
Az árverés további tételei között mások mellett Alfred Thompson Bricher, Severin Roesen, William Mason Brown, Childe Hassam, John Appleton Brown, Celia Thaxter, Alice Mary Winter, Edward Potthast, Gertrude Fiske, Marsden Hartley, Charles Burchfield, Joseph Stella, Walt Kuhn, Jerome Myers, Guy Wiggins, Reginald Marsh, vagy John Marin munkáira is lehet majd licitálni.
