Október 6-án és 7-én a Christie’s árverezőház modern és kortárs művekből rendez élő, de közönség nélküli, azaz csak telefonon és online követhető árverést New Yorkban. Az esemény legkiemelkedőbb tételeit a közelmúltban kezdték el „csöpögtetni” az érdeklődőknek: az elsőként közzétett egyik „húzónév” Paul Cézanne, akitől egy akvarell várja majd a licitálókat, akiknek nem kevés pénz kell a zsebükben legyen, ha versenybe akarnak szállni érte.
Egy esti és egy napközbeni árveréssel tér vissza október elején, a nyári szünet után (hogy ezek miért is vannak a műtárgypiaci naptárban, arról tavaly július közepén írtunk itt a Senki többet? blogban) az árverési piacra a Christie’s aukciósház. A New York-i Rockefeller Centerben élő árverezésvezetéssel zajló, de – néhány nagyon kiemelt ügyfelet leszámítva, akik a helyszínen, bár ők is „csak” egy szomszédos helyiségből licitálhatnak – alapvetően csak online, vagy telefonon elérhető eseményen, ahogyan ezt már legutóbb is láthattuk, kamerák és monitorok segítségével teremtenek kapcsolatot a cég New York-i, londoni és hongkongi irodáiban az ügyfelekkel telefonon tárgyaló munkatársaival.
A kínálat elsőként bejelentett sztár-darabja Paul Cézanne (1839–1906) Nature morte avec pot au lait, melon et sucrier (Csendélet tejeskannával, dinnyével és cukortartóval) című, akvarell-lel és ceruzával papírra készített, rendkívül finom munkája, amelyet a művész a halála előtti években, valamikor 1900 és 1906 között készített. A festményt az árverezőház előzetesen 25 millió dollár körüli értékre becsüli, és a hírek szerint az eladónak garantálták is ezt az összeget, vagyis a Christie’s akkor is ennyit fizet ki a kép jelenlegi tulajdonosának, ha a leütési ár esetleg ennél alacsonyabb lenne.
Mivel azonban ez a kép a művész legjelentősebb papír alapú munkája, amelyik negyven év óta a nyilvános műtárgypiacra kerül, a cégnél nyilvánvalóan abban bíznak, hogy az ára mindenképpen – akár jóval – a becsült összeg fölé fog emelkedni, vagyis lesz miből kifizetni a garantált összeget a beadónak.
Amely beadó nem más, mint az Edsel & Eleanor Ford House, vagyis a Henry Ford, a Ford Motor Company alapítójának egyetlen fia és az ő felesége hagyatékát őrző és bemutató, az egykori detroiti tóparti lakóházukban működő múzeum, illetve az azt kezelő alapítvány. Edsel Ford a képet 1933-ban vásárolta meg, és az azóta is a család, illetve Eleanor 1976-os halála óta az alapítvány tulajdonában van; korábban először a művész galériása, a nevezetes párizsi Ambroise Vollard adta el Wagram negyedik és egyben utolsó hercegének, Alexandre Berthier-nek, aki azonban az első világháborúban elesett, az akvarell pedig 1929-ben Amerikába került, ahol novemberben már szerepelt is az akkor megnyílt Museum of Modern Art első kiállításán.
A Ford-házaspárnak ráadásul egy időben volt egy másik Cézanne-festmény is a birtokában: a La Montagne Sainte-Victoire vue du bosquet du Château Noir (A Sainte-Victoire-hegy a Château Noir ligetből nézve) című 1904-es képet 2013-ban adta el az alapítvány egy magánüzlet keretében egy katari vevőnek 100 millió dollárért; ez a második legmagasabb összeg, amelyet egy Cézanne-munkáért valaha is adtak. (Az első helyen egy 250 millió dolláros magánüzlet áll 2011-ből, szintén egy katari vásárlóval.)
Ami viszont az árveréseken, vagyis nem magánüzletekben, hanem a nyilvános műkereskedelemeben történt Cézanne-eladásokat illeti, ott az eddigi legtöbb, amennyit egy képéért adtak, az 60.502.500 millió dollár: ezt az összeget 1999 májusában fizette ki egy ismeretlen vásárló a Sotheby’s New York-i aukcióján a Rideau, cruche et compotier (Függöny, korsó és gyümölcsöstál) című, 1893–94-ben készült olaj-vászon festményért. (Cézanne-nak egyébként mindeddig nyolc munkája kelt el 30 milliónál magasabb áron – kérdés, vajon kilencedikként eléri ezt a leütést ez a mostani csendélete.)
Az októberi Christie’s-akció kínálatából egyébként eddig a Cézanne-on kívül még Kenneth Noland, Philip Guston, Matthew Wong és Jackson Pollock egy-egy munkája került nyilvánosságra (utóbbira hamarosan még vissza is fogunk térni).