Papageno Radio
Blogok Adventi kalendárium 14. ablak: Tél a Nagy Almában

14. ablak: Tél a Nagy Almában

New York. Az eredetileg holland gyarmat 1664-ben lett az angoloké, és kapta meg New York nevet a yorki herceg, a későbbi II. Jakab után. Az Egyesült Államok legnépesebb városa: a 2018-as adatok szerint 784 km2 területen 8.398.748 ember élt, az agglomerációval együtt lakosságának száma mintegy 20 millió. Tökéletesen igaz rá a népek olvasztótégelye jelző, állítólag 800 (!) nyelvet beszélnek itt.

A városnak van romantikája, amiért a popkultúra sokat is tesz. Például így.

Indítsák el a zenét, hallgassák folyamatosan, és nézegessék a következő képeket. De először ismerjék meg alkotóikat, mert valószínűleg nem gyakran emlegetjük őket.

Colin Campbell Cooper (1856–1937) impresszionista festő, akit leginkább New York építményei, különösen felhőkarcolói vonzottak. Sokat utazott az Államokban és azon kívül, megihlette őt Európa és Ázsia is. Egyik utazása különösen emlékezetes volt: a Kárpátia egyik utasakánt a Titanic mentésében segítkezett, és több dokumentumszerű képet is készített ekkor. Az 1920-as években több színdarabot, regényt írt.

Childe Hassam (1859–1935) impresszionista festő, aki mintegy 3000 festményt, nyomatot, rézkarcot stb. hagyott maga után. Gyerekeknek szóló történetek illusztrátoraként kezdte karrierjét, 1883-ban került sor első, már festményekből álló önálló kiállításra szülővárosában, Bostonban. Európai utazása, különösen Turner képei tettek rá nagy hatást. Tanult Franciaországban is, és Renoir egy volt műtermét bérelte ki, ahol több vázlatát megtalálta. Hazatérése után New Yorkban telepedett le, de onnan többször visszatért Európába. Képei életében igen magas áron keltek el. Kora új irányzatait, szürrealizmustól kubizmusig, értetlenül fogadta, és fordítva is ez volt a reakció: halála után egészen a 60-as évekig, az impresszionizmus újra felfedezéséig nem volt rá kereslet, a francia kortársai felívelésével együtt őt is újra felfedezték.

Robert Henri (1865–1929) az amerikai realizmus egyik fontos alakja, akinek az apja több várost is alapított. Ő is tanult az Académie Julianen, mint Hassam, később az École des Beaux Arts növendéke lett, és rá is nagy hatással volt az impresszionizmus. Hazatérése után, baráti körének és olvasmányélményeinek is köszönhetően 1895-re azonban megváltozott művészi és világképe. Ekkortól lett jellemző munkáira a realizmus. Többször utazott Európába. A National Academy of Design nevű, amerikai képzőművészeket tömörítő szervezet tagjai közé választotta, ám amikor a baráti és szellemi körébe tartozó festőket nem fogadtak be, ő kilépett, és az akadémiát a művészet temetőjének nevezte. 1910-ben megszervezte a Független művészek kiállítását, ami a Függetlenes Szalonjához hasonló tárlat volt, az Egyesült Államok első olyan kiállítása, ahol nem zsűriztek és nem osztottak díjakat. Ő maga is tanított, tanítványait a kortárs művészet követésére buzdította.

Joseph Pennel (1857–1926) az 1900-as párizsi világkiállítás egyik díjazottja volt.  Eredetileg kizárólag illusztrátor akart lenni, rézkarcokat, metszeteket, litográfiákat készített. Több könyvet is kiadott: Whistler életrajzát ugyanúgy megírta, mint egy, az európai utazási élményeit kifejezetten antiszemita szemszögből tárgyaló kalauzt.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X