Karácsony. Carreras. Kell több? Nem mond ez eleget?
Spanyolország bizonyos területein nem is havas az ünnep, és inkább szól a lottóról, az el gordóról, a gyerekek meg a háromkirályokat jobban várják az ajándékok miatt, de a karácsony sem múlik el nyomtalanul az Ibériai-félszigeten.
Ariel Ramíreztől érdemes mást is hallgatni, pl. a Missa Criollát – nagyon szerethető, easy listening, de minőségi, nem az „argentin Bartók”, de egyike azoknak, akik a latin-amerikai népzenét be tudták vinni az európai koncerttermekbe is.
De ami igazán döbbenetes a felvételen, az a valaha élt egyik legnagyobb tenor csodálatos dinamikája, érzékenysége, színgazdagsága… és ehhez a zenéhez még talán illik is a (félig?) amatőr, de nagyon lelkes bilbaói kórus hamiskássága – ahol belép hozzájuk a zongora, ott lehet igazán kiszúrni –, végül is ez az egész az ünnep egyszerűségéről is szól.
Hála a hangmérnöknek/rendezőnek, aki nem kukázta a felvételt emiatt – nemcsak füle volt, hanem lelke is.
Carreras itt kb. a pályája csúcsán van, épp a betegsége előtt. Nincs is mit hozzátenni…
