December 13. Luca napja, amit a különböző népi hiedelmek és Szent Lúcia (Luca) emléke határoznak meg.
Szent Lúcia a III-IV. század fordulóján élt Szicíliában. A legenda szerint előkelő siracusai családból származott. Amikor édesanyja súlyos beteg lett, elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához Cataniába, hogy ott gyógyulásért fohászkodjanak. Az imák hatottak, a gyógyulás után a lány álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, s elmondta neki, hogy nem kellett volna segítséget kérni, a saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Megígérte neki azt is, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni szülővárosát. Az ébredés után Lúcia megkérte anyját, hogy őt ne adják férjhez, és a hozománya fölött maga rendelkezhet. Volt azonban a lánynak egy pogány vőlegénye, aki nem örült sem annak, hogy kikosarazták, sem annak, hogy hozomány nélkül marad, így bosszúból a kereszténység vádjával bíróság elé hurcolta Lúciát. A bíró először arra utasította a lányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek. Ezt megtagadta. Majd egy nyilvánosházban akarta megbecsteleníttetni, de a Szentlélek olyan nehézzé tette Lúcia testét, hogy egyszerűen nem tudták megmozdítani őt. Majd következtek a kegyetlen kínzások, és halálos ítélettel sújtották. Nem volt kegyes a halála: a torkába kardot döftek, de nem halt meg addig, míg egy pap feladta neki az utolsó kenetet.
Nem tudjuk, mikor került a vértanúk közé, de már az 5. századból előkerült egy sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában. Bár zsolozsmáját valamivel később írták, a nép és hivatalosan a római katolikus egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak (mivel a Lúcia név a lux, azaz fény szóból származik), a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak, közéjük tartoznak a földművesek, a kézművesek, a varrónők, a párnakészítők és nyergesek.
A Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig december 13. volt az év legrövidebb napja, ezt tekintették a tél közepének, amit a nép gazdag, a pogány hitvilág elemeiből is merítő szokáskoszorúval vett körül. Így lett Lúcia napja egy olyan különös nappá, amelyhez az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jövendölések is kapcsolódnak.
Mindezeket a népszokásokat megtalálja ebben a cikkünkben:
