Ferenc József 1895. november 18-án kelt királyi leiratának birtokában Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 19-én engedélyezte, hogy az egyetemek orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamaira nőket is felvehetnek.
Egyszerű menetnek tűnhet, ha csak a két dátumot nézzük. Pedig egyáltalán nem volt az, hiszen júniusban még a gyógyszerészek egyesülete a nők jól fölfogott érdekében (!) egyáltalán nem tartotta helyesnek, hogy erre a pályára lépjenek. (Gyanítjuk, hogy a magyar köz hangulatához valószínűleg közelebb állt az osztrák általános nézet, amely szerint az helyi tudósok megállapították, hogy a nők testalkatuknál fogva nem állíthatók testi vagy szellemi munka tekintetében a férfiakkal egy sorba.) Júliusban az egyetemi tanács azonban dr. Fodor József rektor vezetésével kijelentette, nyugodtan bocsáthatók nők a bölcsészeti és orvosi karra, tehát megnyílt a lehetőség a nők előtt, nem csupán férfiakból lehetett tanár, gyógyszerész vagy orvos.
A karokat azonban csak elméletileg tárták ki a nők előtt: az egyetemi felvételihez gimnáziumi előtanulmány, latintudás és érettségi volt szükséges. A rendelet alapján a leány felsőkereskedelmi iskolákban megfelelő számú jelentkező esetén beindíthatták a latinoktatást, de az érettségit csak magánúton tudták letenni, és a rendelet hatályba lépéséhez képest egyáltalán nem azonnal.
„A magyar társadalmi és irodalmi életben nem torzították el a józan gondolkozást a mindenféle anthropologiai, psychologiai, physiologiai, pathologiai, sociologiai s másféle-logiai érvek.” Nem bizony! Eleink, ahogy látjuk, a fontolva haladást választották, amit így üdvözölt a Pesti Hírlap: „Hogy a jogi pálya nincs még a többiek között, ez a haladásban való mértéktartást jelzi; de látnivaló, hogy idők folytán ezen a pályán is tért foglalhat a női értelmesség.” Micsoda optimizmus és nőkbe vetett hit olvasható ki a szavakból! Különösen akkor, ha hozzátesszük, a rendelet eredetileg az egyetemek összes világi karát, sőt a műegyetemet is mgnyitotta volna a nők előtt… Szintén ebben a lapban találjuk az alábbi Wlassics miniszter és Ferenc József iránt rajongó sorokat: „A nap első sugarai megbontják az éjszakát, a hajnali verőfénytői szétfoszlik a mocsári párák köde, az előítéletek és a balvélemények és a szomorú elfogultságok életgyilkos atmoszférája. S a völgyre ragyogás ül, s a világosság aranymosolygásától megszűnik a rabság gondja, a szolgaság keserűsége, az emberi méltóság gyalázatán érzett fájdalom. A szabadok versenyévé lesz az élet, s ha keserűség akad is benne, nem lesz legalább szégyene.”
A hétköznapokra azonban sötét árnyékok vetődtek. Az első magyar egyetemen diplomát szerzett orvosnő csak úgy kezdhette el tanulmányait Budapesten, hogy előtte már két szemesztert teljesített Zürichben. Dr. Steinberger Saroltát sem a tanárok, sem a hallgatótársak többsége nem fogadta kitörő lelkesedéssel az auditoriumokban és a klinikákon. 1900-ban szerezte meg diplomáját, szülész-nőgyógyász lett belőle, de a Budapesti Orvosi Casino 1904-ben nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a tagjai közé felvegyék. És egyáltalán nem a szaktudása jelentett problémát…
