Miért érdemes olyan könyveket is újra elővenni, amelyeket már „kiolvastál”? Érvek és ellenérvek – ezt tudhatod meg magadról, ha újraolvasod a könyveidet.
Szlavicsek Judit krimiíró nemrég Facebook-posztban jelentette be, hogy befejezte legutóbbi könyvének kéziratát – öröme mellett azonban némi szomorúságnak is hangot adott, hogy már nem töltheti a napjait a szereplői társaságában. Hihetetlen felismerés volt, hogy a szerzőt is ezek az érzések kerítik hatalmukba – pontosan azok, amelyek engem, az olvasót is egy kedves könyvemnél.
Egyes kötetek újraolvasása olyan, mint amikor meglátogatom a barátaimat – ilyen például a Harry Potter-sorozat – ismerem ezeket az embereket és velük szeretnék eltölteni egy kis időt. Más alkalommal a helyszín vagy a korszak az, ami hasonlóan csábít és csak úgy elkószálok az 1930-as évek Londonjában Agatha Christie köteteiben vagy ugyanakkor Amerikában Elizabeth Gilbert New York lányai című kötetében.
Az irodalomterápia egyik alapgondolata, hogy az, hogy mit látsz érdekesnek, fontosnak vagy épp idegesítőnek egy műben, legyen az vers vagy regény, attól függ, hogy éppen hol tartasz az életedben, milyen problémáid vannak, milyen kérdések foglalkoztatnak, ahogy a napi problámid is befolyásolják. Az értelmezésed, az élményed az életed adott pillanatának lenyomata.
Vagyis azt a szöveget azért látod olyannak, mert épp akkor olvastad, amikor. Ha pedig 1-5-10 év múlva ismét előveszed lehet, hogy teljesen máshova kerülnek a hangsúlyok, más szereplőket látsz szimpatikusnak vagy ellenszenvesnek, de akár az egész könyvről is megváltozhat a véleményed.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ebben rejlik a dolog veszélye is: ha egy regény átütő hatást gyakorolt rád, előfordulhat, hogy második alkalommal már nem hozza ezt az eredményt. Az első rácsodálkozás ugyanis nem megismételhető. Ezért ódzkodom Salman Rushdie: Az éjfél gyermekeinek újra nekirugaszkodni, mert annyira meghatározó volt egyetemista koromban – az első könyv az indiai történelemről, az első mágikus realista kötet, az első könyv Rushdie-tól. Ahogy Márquez Száz év magányát sem mertem ismét elővenni. Mindkettejüktől olvastam számos más kötetet, de egyik sem ért az első nyomába. Én pedig soha nem fogom megtudni, hogy ennek az az oka, hogy ezek a legjobb könyveik, vagy az, hogy ezekkel találkoztam először tőlük.
Ha lelkileg fel tudunk készülni arra, hogy esetleg az emlékeink és a friss élményeink nem vágnak majd egybe, érdemes gyerekkori, fiatalkori kedvenceket is újraolvasni. Kiskamasz koromban az egyik első szerelmes ponyvaregény, ami a kezembe került Claire Kenneth Éjszaka Kairóban című regénye volt, ami szerintem még mindig sok család könyvespolcán csücsül. 12 évesen nagy kedvencem lett és egy ideig minden tavasszal újraolvastam, mintegy az évszak nyitányaként.
Az 1940-es évekbeli magyar szerzőnő szerelmi jeleneteit akkor még merésznek éreztem, később ez inkább megmosolyogtató lett. Ahogy teltek az évek és egyre több lett a saját tapasztalatom, rádöbbentem, hogy a főhősnőnknek semmilyen tulajdonságáról nem tudunk azon kívül, hogy szép. Még a kedvessége és a jósága is pusztán ebből a tényből következik, nem valamilyen cselekedetéből. Ahogy a cselekmény is csak történik vele, ő maga aktívan nem játszik semmilyen szerepet a kvázi saját történetében. Ugyanígy változott a véleményem a szerelmi szálról is. A vágyott, csodás tökéletesség helyett egyre jobban láttam, mi is a gond vele.
Szinte évente lehetett mérni, hogy változik az elképzelésem a saját női szerepemről, a követendő mintáimról és a párkapcsolatokról azon hogy mit gondolok a nőábrázolásról a könyvben. Hogyan fejlődött a kritikai gondolkodásom.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ennek ellenére képes vagyok amolyan megbocsátó derűvel tekinteni a könyvre és szórakozni a sutaságán, de nem hagytam, hogy ezek elrontsák számomra az emlékeket. Előfordulhat azonban az is, hogy valaki ennek hatására akkorát csalódik a műben, hogy teljesen megutálja.
Persze, ha valaki elszánt, akkor akár fordítva is kipróbálhatja a hatást: olyan könyveknek ugrik neki újra, amiket egyszer már félretett vagy nem kedvelt és megnézi, most mire megy velük. Lehet, hogy időközben megérett rájuk, vagy hasonló élethelyzetbe került és már érti, miről szólnak.
