Az Elmúlt idők nagy magyar hegedűseit bemutató sorozatunk befejező részében Fenyves Loránd (1918 – 2004) élete és munkássága kerül sorra. A Zeneakadémián Studer Oszkár és Weiner Leó növendéke volt. Az 1933–34-es tanévben azonban elnyerte az akadémia Hubay Jenő-díját, és a következő, utolsó évét már Hubay művészképzőjében végezte el.
1936-ban Bronisław Huberman felkérésére elvállalta az akkor alakuló Palesztinai Szimfonikus Zenekar (1948-tól Izraeli Filharmonikusok) koncertmesteri posztját. Budapesti kollégáival – köztük nővérével – megalakította, és két évtizeden át vezette az Izrael Vonósnégyest, melynek tagjai Fenyves Alice mellett Pártos Ödön és dr. Vincze László csellista voltak. Sok más, Magyarországról elszármazott zenésszel együtt alapító professzora volt a Tel-Avivi Zeneakadémiának is. 1957-ben Genfbe költözött, ahol az Ernest Ansermet által vezetett Suisse Romande Zenekar hangversenymestere és a Genfi Konzervatórium tanára lett.
1966-tól Torontóban élt. A zenekari működésével felhagyott, csak a koncertezésnek és a tanításnak szentelte idejét a Torontói Egyetemen, ahol 1983-tól Professor Emeritus címet is kapott. 1966–1977 között a kanadai Nemzeti Ifjúsági Zenekar karnagya- és hegedűtanáraként is működött. Egyetemen is tanított. Tanítványai volt többek között Adele Armin, Otto Armin, Steven Dann, Victor Martin és Erika Raum.
50 év után, 1986-ban látogatott ismét Magyarországra, ettől kezdve azonban számos alkalommal visszatért: hazai mesterkurzusokat és koncertfellépéseket is vállalt, többek között a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására. Számos magyar növendéke ma is a világ leghíresebb zenekaraiban játszik, és idősebb koncertlátogatók talán még legendás Mozart-interpretációjának emlékeit is őrzik.
1961-ben vásárolt Stradivariusa, amely 1720 körül készült – ma már Fenyves nevét viseli. Halálával a Hubay-iskola „egyenes ági” leszármazottainak sora véget ér, a hagyomány az „unokák” és követőik előadásmódjában a mai ízléshez némiképp alkalmazkodva él és öröklődik tovább.
