A mozgókép a hangosfilm feltalálása óta kéz a kézben fejlődött a zenével. Ismeretterjesztő időutazásunk során bemutatjuk a plafonon táncoló musicalcsillagot, majd a rádiósztárok alkonyát vizionáló Music Television és a zombiként moonwalkot járó Michael Jackson korszakalkotó klipje nyomán eljutunk korunk meghatározó platformjáig, a TikTokig – és a Budapest Ritmo áprilisi (7-10.) programja során látható zenés kisfilmekig.
Válság van, fakadjunk dalra!
Az első egész estés, részben ugyan néma, de részben szinkronizált hanggal kísért film az 1927-es The Jazz Singer volt; az 1928-as Az éneklő bolondot pedig már Budapesten is vetítették (mindkettő főszereplője Al Jolson volt). A 30-as években már készültek pár perces, zenés kísérőfilmek is. A musical aranykora is ehhez az időszakhoz, a nagy gazdasági világválsághoz kötődik: egyrészt a bezárt színházakból Hollywoodba mentek a sztárok és a szerzők, másrészt Martin Chilton brit esztéta szerint a műfaj „a megtestesült eszképizmus”, ahol nem kell magyarázni, miért fakad dalra egy szereplő. „Egy musicalben soha semmi rémség nem történik” – mondja a Táncos a sötétben Björk által alakított főszereplője (persze Lars von Trier filmje rácáfolt erre).
Bár Fred Astaire híres mondása úgy szól, hogy „vagy a kamera táncol, vagy én”, az innovatívabb musicalrendezők kiaknázták a korszak technológiai újításait. Astaire maga is úgy táncolt a falon és a plafonon a Királyi esküvőben (1951), hogy valójában a szoba és vele a kamera is elfordult. Az Oz, a nagy varázsló és az Ének az esőben a nagy korszak leghíresebb alkotásai, de minden évtizedből lehet mondani örökzöldeket, hiszen szerencsés esetben a film és a zene hatása felerősíti egymást.
A Budapest Ritmo egyik 2021-es filmjét rendező Damokos Attila például azt mondja, hogy a Jézus Krisztus Szupersztár és a Pink Floyd együttes A fal című munkája nagy szerepet játszott abban, hogy mozgóképpel foglalkozik. Napjainkban reneszánszát éli ez a zenés-táncos műfaj: 2021-ben Steven Spielberg (West Side Story), Leos Carax (Annette) és a Broadway sztárja, Lin-Manuel Miranda (Tick, Tick… BOOM!) is filmmusicalt rendezett. Sokan rámutattak, hogy hasonló okok állhatnak a háttérben, mint amik miatt a műfaj első aranykorát élte – akkoriban is világválság zajlott.
Ha nem is szigorúan vett musicalekben, de Elvis Presley és a Beatles is kihasználta a filmekben rejlő marketinges potenciált. A koncertfilmeket sem szabad hanyagolni, hiszen olyan rendezők is készítettek ilyet, mint Martin Scorsese. Az utolsó valcer című filmje sokak szerint minden idők legjobbja.
Szűkülő idők, professzionális keretek
A hatvanas évektől kezdve egyre gyakrabban készültek rövid promóciós videók a zenei műsorok számára. Közülük igazán nagyot először a Queen Bohemian Rhapsodyja szólt 1975-ben, amit azért forgattak, mert nevetséges lett volna, ha egyszerűen csak eltátogják a bonyolult dalt. (Sokan ezt tartják az első videóklipnek.) Mégis, amikor a Music Television majdani vezetői felvetették, hogy egy kizárólag zenei videókat sugárzó adót indítanának, értetlenséggel találkoztak. Végül az MTV adása 1981. augusztus 1-jén indult el a Buggles Video Killed The Radio Star című klipjével – visszhangozva a zeneipar időről időre elhangzó figyelmeztetését, mely szerint az új médiaformátum véget vet az addiginak.
Bár ma úgy emlékszünk az MTV-re, mint ami nagy korszakában az ifjúsági kultúra meghatározó alakítója volt, a kezdet nem volt könnyű. A nagy lökést a Rolling Stones frontembere, Mick Jagger I Want My MTV reklámja jelentette: annyira imponált neki az ajánlat pofátlansága, hogy elvállalta egy dolláros fizetségért.
Az MTV hatására a popzene és a vizualitás minden korábbinál szorosabban összefonódott – elég Madonnára utalni, akinek pályája elképzelhetetlen a híres-hírhedt klipek nélkül. Az MTV hatását mutatja, hogy Michael Jackson korszakos Thriller klipje egy évvel az albummegjelenés után jött ki, és jelentősen megdobta az eladásokat. (Jackson és John Landis rendező az „így készült” dokumentumfilmek úttörője is volt: lényegében a kulisszatitkokról szóló film tévés értékesítéséből finanszírozták utólag a klipforgatást.)
Az MTV a játékfilmek világára is hatott: egy ideig „klipszerűnek” nevezték a gyors vágásokkal és más, a zenei videókból átvett fogásokkal élő filmeket; olyan meghatározó rendezők pályája indult klipekkel, mint David Fincher, Michel Gondry és Spike Jonze.
Szabadság – mémek és új műfajok keletkezése
Az internet, mindenekelőtt a 2005-ben indult YouTube nemcsak technikai, hanem tartalmi átalakulást is hozott. „Amikor az MTV-n néztük a videókat, nagyon szabadnak tűnt az a fajta vizualitás. De a YouTube-bal még a korábbinál is bátrabb, semmiféle szabálynak megfelelni nem akaró vizualitás érkezett el, ami nagyon jót tett a klipeknek” – mondja Damokos Attila. Feloldódott a korábbi műfaji jellegű tagolódás, amelyben még elváltak egymástól a performansz- és történetmesélős klipek, valamint a konceptvideók.
A YouTube új műfajokat is hozott: a kidolgozott, mégis amatőrnek ható klipeket (az OK Go ezek nagymestere), a rajongói montázsokat, a lyric videókat, és a sort folytathatnánk. A vírus módjára terjedő videók sikere gyakran befolyásolja a rendezőket: mémesíthető jeleneteket akarnak komponálni. Az utóbbi évek meghatározó platformja a TikTok, ahol a vizualitás minden korábbitól eltérő formáját találjuk.
Az úgynevezett virális siker ez esetben azt jelenti, hogy egy-egy kihívás, mém alapján rengeteg felhasználó készíti el a maga változatát. Ezt lehet szándékosan is hajszolni, de az biztos, hogy a fogyasztók maguk is egyre inkább tudatos alkotókká válnak, ami olyan feszes iparági ritmust diktál, hogy a zeneipar gyakran képtelen lépést tartani vele. A vizualitás mellett a zenére is hat a platform vizuális nyelve, Olivia Rodrigo például szándékosan írt olyan részt a Drivers License-be, amire jól lehet a TikTokon népszerű átalakulós videót készíteni.
A pandémia elején a zenészek az otthonukból streameltek, de erre hamar ráunt a világ. Pillanatok alatt alakult ki egy új műfaj, aminek még nincs neve, mondja Damokos Attila. „A zenekar élőben játszik, teret kap az improvizáció is, de olyan ingergazdag vizualitással párosítjuk, mintha klip lenne.” Ő a Weeknd videóit említette, de a klip- és koncertszerűség egyedi keverékét lehetett látni Dua Lipa Studio 2054 livestreamjében is.
Az új stílus nem előzmények nélküli, hívja fel a figyelmet Szilágyi Fanni rendező: a 2013-as YouTube Music Awards gálán Spike Jonze rendezte az Arcade Fire fellépését, amelyet Greta Gerwig színésznő vitt el az élő fikció irányába.
A Budapest Ritmo szervezői is úgy látják: a streamelt koncertek nem pótolják a jelenlét élményét, így inkább a filmszerűséget választották. 2021-ben Damokos Attila, Karcis Gábor, Szilágyi Fanni, valamint Szimler Bálint és Reisz Gábor készítettek különféle megközelítésű kisfilmeket a Dresch Vonós Quartet, az Odd ID és a MORDÁI élőben rögzített, valamint Cserepes Károly korábbi felvételről bejátszott zenéjére. 2022-ben az előadókat pályázattal választották ki; a kisfilmeket a Bartók Tavasz keretében a Toldi moziban vetítik.
Történetek, amelyek a zene nyomán alakulnak ki
Jó ideje a sztárok koncertjeinek elmaradhatatlan kiegészítője a vetítés, bár ez gyakran inkább efemer látványosság – ritka az olyan kivétel, mint amilyen a U2 Zoo TV Tourja volt. Hasonló a főleg az elektronikus zenei partikra jellemző VJ-zés. Ennek világából jön Karcis Gábor is, aki a Cserepes Károly zenéjére készített filmben a mapping technikát használta, vagyis nem sík felületre vetített, hanem a Füvészkert köveire és növényeire. A technológia, ami az összetett felület modellezésére és a kép ehhez „torzítására” épül, nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt néhány évben.
Egy másik technikai fejlesztésben rejlő kreatív potenciált is bevetettek a filmben: az élőben, zenére reagálva alakuló animációt. A mozgóképet kód generálja, de a programozásban nem feltétlenül jártas vizuális művész is irányíthatja azt. Náluk kevésbé ismert irányzat a VJ-zésben az ún. live cinema, ami egy átlagos vetítésnél narratívabb jellegű, de nem egy előre rögzített, hanem a zenével együtt kialakuló történetet mesél el. Karcis Gábor ebből a műfajból a Light Surgeons csoport munkáit emelte ki.
Virtuális világok harca
Végül érdemes megemlítenünk egy kialakulófélben lévő, hibrid területet. Egyre több olyan koncertet láthatunk, amikor egy sztár (illetve annak képmása, azaz avatarja) egy népszerű online játék (például a Fortnite, a Minecraft vagy a Roblox) világában jelenik meg. Gyakran grandiózus, olykor pedig vad és szürreális látványorgiák ezek, több-kevesebb aktivitással a néző (azaz játékos) részéről. Ha igaz a jóslat, hogy hamarosan eljön a metaverzum kora, akkor e téren még sok újdonságra, kísérletezésre számíthatunk.
