Fred Astaire, a soha el nem múló legenda

Fred Astaire - forrás: biography.com

A tánc története a filmvásznon vele kezdődik – mondta róla egy alkalommal Fred Astaire-ről Gene Kelly. Hatévesen került a szórakoztatóiparba, kezdetben vaudeville-ekben lépett fel testvérével. Színpadon, filmen egyaránt rendkívül elegáns, természetes és könnyed volt, mozdulatairól úgy tűnt, bárki meg tudná csinálni.

Fred Astaire 1899. május 10-én született Austerlitz néven, Nebraska állam egyik kisvárosában, apja emigráns osztrák sörfőző volt, anyja német kivándorlók még Amerikában világra jött gyermeke. A kisfiú már 1904-ben tánccipőt húzott. Nővére, a másfél évvel idősebb Adele járt táncórákra, a négy és fél éves öcs követte őt. Tehetségüknek és bájuknak köszönhetően hamarosan önálló szám voltak L’ Astaire néven. A nevet édesanyjuk találta ki, aki attól tartott, az austerllitzi ütközetre emlékeztető német vezetéknév nem venné jól ki magát.

14 évesen találkozott George Gershwinnel, a találkozás mindkettejük számára meghatározónak bizonyult. 1917-ben már a Broadway-n mutatkoztak be, egy évvel később, a The Passing Show of 1918 című revüben figyelt fel rájuk a szakma és a közönség. A 20-as években London és New York között ingáztak, aztán Adele férjhez ment Cavendish gróf fiához, és bedobozolta a tánccipőket.

Fred folytatta a táncot. Bár 1915-ben elutasították a filmesek azzal, hogy nem tud énekelni, rossz színész, alig tud táncolni, sőt kopaszodik – micsoda szakmai indok, ugye? –, mégis megpróbálkozott Hollywooddal. Egy kis szerep után következett 1933-ban a Flying Down To Rio, amelyben megismerkedett a még szintén kezdő Ginger Rogersszel, és egy új páros szédítő karrierje indult el. Később olyan partnerei voltak, mint Rita Hayworth, Judy Garland, Jane Powell, Audrey Hepburn vagy Cyd Charisse, a musicalfilmeket és a táncot pedig felváltották az énekes önálló estek és a prózai szerepek. Köztük a Pokoli torony kedves szélhámosa, Harlee Clairborne-é – bár a producerek egy táncot azért beleírtak neki –, amiért BAFTA- és Golden Globe-díjakat kapott.

Forradalmasította a táncot, összhangba hozta a mozdulatot, a zenét és a dal szövegét, de sosem illusztrált. Koreográfiáit ő maga készítette, dramaturgiailag a film szövetébe ágyazta azokat, de a szóló, a humoros és a romantikus kettősök mindegyikben megtalálhatók.

Híres megjegyzése, a vagy én táncolok, vagy a kamera 1981-ben végleg visszavonult. Mihail Barisnyikov így kommentálta a döntést: „Soha el nem múló legendává válik.” Színpadon, filmen egyaránt rendkívül természetes és könnyed volt, mozdulatairól úgy tűnt, bárki meg tudná csinálni. Példaképének tekintette őt Nurejev, Balanchine, Jerome Robbins és Bob Fosse is. Fred Astaire 1987. május 22-én hunyt el.