Csengery Dániel egyfelvonásos gyerekoperája, a Holle anyó a Müpa Zeneműpályázatának díjazottja. A darab ősbemutatóját a Bartók Tavaszon láthatjuk április 15-én és 16-án. Az előadást Szemenyei János rendezi. Vele beszélgettünk.
– Holle anyó meséjét sokan ismerik, vagy legalábbis ismerni vélik. A történet tanulsága is világos: a szorgalmas lány elnyeri jutalmát, a lusta pedig a büntetést. Rendezői szempontból mi a vonzó ebben a történetben?
– Három mondatban is összefoglalható a mese. De van benne egy sereg megfejtendő, kibontandó elem. A szorgalmas lány például, aki figyelmet, megbecsülést és tiszteletet kap Holle anyó birodalmában, miért megy vissza oda, ahol csak szidásban, megaláztatásban, igazságtalanságban volt része? Van ott valamilyen elvégzendő teendője, lezáratlan ügye?
– Milyen irányban lehet elindulni, ha tisztázni akarjuk ezt a kérdést? Maga az alapmese nem orientál.
– A kezdő impulzust Csengery Dániel zenéjéből nyertem. Miután megismerjük a két mostohatestvért és az özvegy anyát, valamint a családi viszonyokat, a színen egyedül marad az anya, megindító áriát énekelve arról, hogy régebben, amikor a férje még élt, milyen boldogok voltak. A zene sokkal árnyaltabban mutatja be ezt az alakot, akit jellemzően gonosznak szoktunk látni. Éreztem, hogy ezek után a két lányt sem szabad egyoldalúan jellemezni.
Az alapkérdés — szorgalom, lustaság — ma máshogyan merül fel, mint a 19. század elején, amikor az alapmesét gyűjtötték. A kézügyesség, a gyakorlatiasság inkább adottság, ahogyan az érzékenység, a kreativitás, vagy az álmodozást sarkalló képzelőerő is az. A librettó sejteni engedi, hogy ilyesmi lehet a forrása azoknak a különbségeknek, amelyek a lusta és a szorgos lány megítélését sarkosan szembefordítják. Az én elgondolásomban a múltbéli események megjelenítése segít árnyalni a képet. Az eredeti darab prózai szerepét, a narrátort az apával azonosítottam. Az egykori cselekedetei adják a kulcsot a szereplők mostani magatartásához. Amíg élt, a lányok az adottságaikhoz, a képességeikhez illeszkedő feladatokat láttak el, a család tehát harmonikusan működött csapatként. A halála — aminek a körülményeit megmutatjuk az előadásban, de a részleteket inkább a nézők fedezzék fel — vezetett az egység megbomlásához.
– A jelen idejű cselekménnyel párhuzamosan flash back technikával tárulnak fel a múlt történései?
– Igen, ezt a feladatot bízom a táncosokra, akik sokféle alakban és — reményeim szerint — a mozdulatok nagyon látványos választékával járulnak hozzá a zenében elbeszéltekhez. Több szemszögből is szükséges a szerepeltetésük. Egyfelől a Fesztivál Színház méretei igénylik és lehetővé is teszik a mozgalmasabb színpadi fogalmazást, másfelől Csengery Dániel zenéjének sodrása, lendülete koreográfiáért kiáltott, így kontrasztként Holle anyó birodalmának éteri nyugalma is jobban érvényesülhet. A gyermekopera érzelmi tetőpontja a három énekes szereplő tercettje a fináléban. Talán el lehet árulni annyit, hogy az apa emléke végül méltó helyére kerül, s a család visszatalál régi békéjéhez.