D, mint Dózsa György. Mert furcsa dolog ez a mi szembenézésünk a saját nemzeti operatörténetünkkel. Átkozzuk a világot, hogy nem kíváncsi ránk, közben nekünk magunknak sincs fogalmunk a saját alkotásainkról. Hogyan is lehetne, ha az elmúlt negyed században, pesti színházban csak a Hunyadi Lászlót, a Bánk bánt, a Dózsa Györgyöt, A kékszakállú herceg várát, a Háry Jánost, a Székely fonót és A vajda tornyát lehetett látni a II. világháború előtti 150 év operaterméséből. (Az azóta elveszett első magyar opera, Czanyuga József Pikkó herceg és Jutka Perzsi bemutatója 1793-ban volt Budán.) Ezt Debrecen megtoldotta pár éve Poldini Farsangi lakodalmával, ami valószínűleg nem véletlenül nem állta ki az idő rostáját. Honnan tudnánk, mit kellene ápolni, elővenni, újragondolni, ha a magyar operák jelentős része 5 -10 előadás után tűnt el az elmúlt két évszázad süllyesztőjében? Félő, hogy jelentős részük okkal, de talán várna ránk pár érdekes kaland például Dohnányi, vagy Hubay opusai között. Prágában, a másodvonalbeli szerzők művei is hozzáférhetők minden nagyobb turistaboltban, míg nálunk a jelentősebb operákból sem készült felvétel az elmúlt 20 évben. Azt már az általános iskolában is megtanítják, hogy Erkel Ferenc volt a nemzeti opera megteremtője, ő írta a Hunyadi Lászlót, – hallgassuk meg a Meghalt a cselszövőt – és a Bánk bánt, – tudjátok, gyerekek, Hazám, hazám. A másik hét operáját – Bátori Mária, Erzsébet II. felvonás, Sarolta, Dózsa György, Brankovics György, Névtelen hősök, István király – jótékony csend takarja. Kolozsvárott az elmúlt években sorra mindet bemutatták, de az előadások csak Erkel szülővárosáig, Gyuláig jutottak.
Miről szól a darab? 1514-ben Budán II. Ulászló király harci sikereiért nemes rangra emeli Dózsa Györgyöt. Ez a legkevésbé sem tetszik a főuraknak, de igazán akkor haragszanak meg, amikor észreveszik hogy „a paraszt” is szemet vetett a szépséges Csáky Lórára. Előkerül Dózsa otthonhagyott menyasszonya Rózsa és régi barátja, Barna. A múltra, egykori falujára emlékeztetik Györgyöt, de ő már ennél magasabbra tekint. Amikor azonban megtudja, hogy az egyik főúr, Zápolya (Szapolyai János) szerelmével üldözi Rózsát és megölte az édesanyját, kardot ragad és bosszút esküszik.A királynál vidám lakoma zajlik, egyedül Csáky Lóra aggódik a haza sorsáért, az urak szemében vágja, egyetlen férfi van az országban, a keresztes hadak vezetője, Dózsa György. A nemesek a feldühödött Zápolya vezetésesével elindulnak móresre tanítani a szerintük túl magasra jutott népvezért.Nyüzsgő tábori életet találnak Rákos mezején. Zápolya meg akarja mutatni a parasztseregnek, hogy ki az úr és letépi Dózsa melléről a keresztet. Ezt György nem tűrheti el és nekiesik a főúrnak. A hallatlan tettől felbuzdulva a parasztok elverik a nemeseket.
Egy jósnő trónt és koronát jövendöl Dózsának, ám őt ennél sokkal jobban izgatja a foglyul ejtett Csáky Lóra. Mikor ítéletet kellene mondani az elfogott nemesek felett, Dózsa váratlanul szabadon engedi őket, csak Lórát tartja ott túszként. A parasztok nem értik a tett okát, Barna világosítja fel őket a rabnő és a szerelmes népvezér kapcsolatának veszélyeiről. Elhatározzák, hogy megölik a lányt. Megbeszélésüket kihallgatja Rózsa, aki ráébred, hogy György már sohasem lesz az övé, ezért élete értelmetlenné válik. Felkeresi Lórát a sátrában, ruhát cserél vele és elárulja a jelszót, amivel kiszökhet a táborból. Cserébe csak annyit kér tőle, hogyha Dózsa egyszer bajba jutna, Lóra mentse meg őt. A szökés sikerül, az éjjel belopakodó Barna Rózsát szúrja le. Dózsa iszonyatos haragra gerjed, aztán amikor észreveszi ki az áldozat, csak csöndesen megsiratja a rég hátrahagyott múltja kedves társát. Sok idő nincs a gyászra, mert a főúri seregek nagy erővel támadnak.
Dózsát elfogják. A börtönben Lóra látogatja meg, ki akarja szabadítani, de vezér kész szembenézni sorsával. A jóslat beteljesedik, tüzes trónra ültetik, fejére izzó koronát tesznek. Ám a kínok között egy szépséges látomás vigasztalja, Rózsa és az angyalok kara már várják maguk közé.
Derkovits Gyula fametszete
Miért izgalmas a darab? Dózsa Györgyről, a történelmi figuráról valóban igen keveset tudunk. Ellenben több jeles írónkat ihlette meg figurája és a kor. Ha megnézzük Jókai Mór (az opera szövegkönyvének forrása), Hevesi Sándor, vagy Illyés Gyula drámáit, nem sok hasonlóságot találunk az általuk ábrázolt hősben. 500 év nagyon nagy idő, az elmúlt 100 – 150 viszont mindenképpen igyekezett valamiféle Dózsa-képet kialakítani. Ha megnézzük a róla készült képeket, a kopasz hadvezértől (34 évesen halt meg), Derkovits jól ismert bőgatyás, kardos, bajszos legényén át, Kondor Béla héroszáig sokmindent találunk. Erkel (nevezzük egyszerűen őt szerzőnek, noha tudjuk, hogy a darab jelentős részében fiai keze is alaposan benne van) Dózsája nem egyértelműen pozitív hős. Férfi, akit elkap a történelem szele, harcol, de céljait nem látjuk, s talán ő maga se fogalmazza meg magának, gyakran önös indulatból cselekszik, nem megfontolt politikusként, szíve sokszor döntőbben befolyásolja, mint a józan esze. Viszont pont ezért egy sokkal árnyaltabb, komplexebb figurát kapunk, mint elvárnánk. A korabeli közönség (a kiegyezés évében 6 előadást ért meg a darab) nem ilyen hősökhöz volt szokva. Majdnem százévnyi hallgatás után, az 1950-es években megpróbálták elővenni, az operát, de ideológiailag akkor (is) túl sok kivetnivalót találtak benne, Erkel Dózsájából ugyanis nehéz lett volna pozitív népi hőst faragni. Némileg és szükségszerűen átdolgozott szöveggel végül 1994-ben került színre az Erkel Színházban, 21 előadás erejéig, majd pár év múlva Kolozsvárott ment.
Kondor Béla rézkarca
A Dózsa György szórakoztatóan sokszínű opera. Ebből a szempontból kortársai közül talán csak A végzet hatalmához (Verdi, 1862) és a Hovanscsinához (Muszorgszkij, 1886) mérhető. Az azonban figyelemre méltó, hogy Erkel egyiket sem ismerhette. Rengeteg apró jelenet (tábori istentisztelet, fegyvertánc, Költő dala) és karakterfigura (Jósnő, Lőrinc pap) egészen egyedien van megrajzolva, mintha a szerző a hősök ábrázolása mellett pont az apró színezést élvezte volna a leginkább. Valamiért dramaturgiailag mégsem áll össze az egész a korban megszokott operává, de talán pont ez a filmszerű töredezettsége teheti maivá. A zenéje természetesen nem mérhető a legnagyobbakhoz, de mért is kéne? A mienk, rólunk szól. Dózsáról, a lánglelkű, idealista ám bukásra ítélt férfiról, a Királyról, aki már semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik, Zápolyáról, akinek előjogai vannak, Rózsáról, akit a reménytelen szerelem éltet, a népből, akik összevesznek azon, hogy ki költözzön be az elfoglalt várba, és sorolhatnánk tovább. Ezek a karakterek valósak és ma is köztünk élnek, hiszen 150 évvel ezelőtti elődeinkről mintázta a magyar lélek nagy ismerője, Jókai. Talán ezért lenne érdekes elgondolkozni azon, hogy ma kicsoda Dózsa György!
Kategóriák
Blogok
- Altalena
- A magyar fuvolázás története
- Anima Musicae
- Animo
- Arcus Temporum
- ARTE blog
- art:képző
- art quarter budapest
- A zeneművészet Junior Primái
- Az irodalom – terápia
- Bach Mindenkinek Fesztivál
- Backstage
- BALKAN:MOST
- Barokk sarok
- Bartók Tavasz
- Bartók Világverseny
- Bartók Verseny
- Berlini kalandozások
- Beszélő képek
- Brüsszeli Csipke
- Budaörsi Latinovits Színház
- Caruso
- Cziffra Fesztivál
- Debrecen
- Debreceni Ünnepi Játékok
- Egy hályogkovács emlékei
- Erdély blog
- Érdi Tamás története
- Esterházy
- eSzínház
- Etno magazin
- Eyes and Ears on Budapest
- Fészek Művészklub
- Fesztivál Akadémia
- Film – művészet
- Fischer Ádám története
- FOCUS on You
- FSZEK Zenei Gyűjtemény
- Giargiana
- Goethe ráér
- Gramofon
- Hagyományok Háza
- Hallomások
- Hangszercsodák
- Haydneum
- Himnusz-történetek
- ICMA blog
- Így írunk mi
- ISON blog
- Istvánosok
- Jazztörténetek
- JM blog
- kamara.hu
- Kaposfest
- Kataliszt
- Képzőművészeti Aktuál
- Kisvárdai Fesztivál
- Klassz a pARTon!
- Kodály Verseny
- Kórusblog
- Könyv-papír-olló
- Könyvsarok
- Kreatív Európa történetek
- Kultúr-linzer
- Kultúrpanda
- KultúRecept
- LFKZ 60
- Liszt Ünnep
- Madridi mozaikok
- Magyar Zene Háza
- Margitszigeti Szabadtéri Színház
- Marton Éva Énekverseny
- MÁV Szimfonikus Zenekar
- Mesélő lakosztályok
- Minden, ami opera, minden, ami Szeged
- Minden nap színház
- Mindent Kocsisról
- MNM Tudástár
- Mozart Planet
- Múlt századi csillagok
- Múzeum+
- MuzsikAlkohol
- Müpa magazin
- Művészetek Völgye
- m. v.
- Nagyváradi történetek
- NFZ
- Operaház
- Operettország
- Orgonablog
- Orgonák Éjszakája
- Orientale Lumen
- Oroszlánkörmök
- Orosz Zenei Fesztivál
- Pagony
- Papageno Klasszik
- Parlando
- PerfActionist
- PeterPress
- PH-érték
- Purcell – Orfeo
- Rádiózenekar 80
- Régi Zenei Napok
- Rost Andrea
- Ruttkai és kora
- Senki többet?
- Sisi gödöllői kastélya
- StageHive
- Steinway
- Szentendre
- Színikritikusok Díja
- Színház mindenkinek
- 10. Színházi Olimpia
- Színtézis
- Szokolay
- Szomorú vasárnap
- Táncmesék
- Táncművészet felsőfokon
- Te csak hallgass!
- Trafó
- Utolsó Óra
- Várfok Galéria
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- VEB 2023
- Verdi-dosszié
- Wagner úr
- Zenélő bábok
- Zeneoktatás
- Zeneszó
- ZÖLD+KULT
- Zsámbéki Nyári Színház
- Ў – A szabadság blogja