Hogy mit keres a János vitéz az operák között? Hiszen „csak” daljáték a hivatalos megnevezése? Valóban az, de ha megnézzük, mi áll a Szöktetés a szerájból kottáján, kiderül, hogy ő is a singspiel elnevezést használta. Hol van hát a különbség? Mozartot lehet játszani a megszentelt falak között, Kacsoh-t nem? A Magyar Királyi Operaház urai már a 30-as években rájöttek, hogy hogyan is lehet kipótolni az akkori kortárs darabok igen szerény előadás-szériája miatti anyagi veszteséget. Kissé fanyalogva, de beengedték a pásztorok királyát és társait a Sugár úti palotába. Nem jártak rosszul az operettekkel, ugyanis amíg egy-egy Stravinsky, Hindemith, Siklós Albert, vagy Ádám Jenő-opus maximum öt-tíz előadást ért meg, addig A mosoly országa tíz év alatt 121-szer ment. Hogyan kerülhetett a kültelki Király Színház árvalányhajas, bőgatyás legénye a cérnakesztyűs, lornyonos finnyás közönség elé? Természetesen a megfelelően kimosdatva. A gimnáziumi matematikatanár hangszerelését vékonynak tartják, ezért Buttkay Ákos feltupírozza, a szemtelen kamaszos szexbálvány Fedák Sári helyett, a magyar emberek talán legihletettebb megtestesítőjét, Palló Imrét bízzák meg a címszereppel. A siker itt sem marad el, az 1931-es bemutató óta állandóan színen van, később természetesen az Erkel Színház kedvelt vasárnap délelőtti előadása lett.
Miről szól a darab? Huszárok érkeznek a faluba, a Strázsamester toborzót tart. Az egyik legény, a pityókos Bagó mindenképpen szeretne felcsapni katonának, hogy feledhesse szíve bánatát: a falu legszebb lánya Iluska ugyanis nem őt, hanem Kukorica Jancsit, a bojtárlegényt szereti. A boldogságuknak vagy egy irigye is, a lány mostohaanyja. A gonosz öregasszony kihajtja Iluskát a patak partjára mosni. Természetesen gyorsan előkerül Jancsi is, a szerelmesek boldog ábrándozásba merülnek. A Mostoha csak erre várt: felbéreli a falú csőszét, hogy eközben hajtsa tilosba a nyájat. A terv sikerül, Jancsi későn eszmél. A gazdák elkergetik a legényt, aki – mi mást tehetne – huszárnak áll és megígéri Ilsukának, hogy visszatér hozzá.
Franciaország nagy bajban van: iszonyatos erővel támad a török, a király már öreg, az udvar pedig gyáva. Egyelten férfi van a palotában, a vérmes királykiasszony, ám ő mégsem állhat ki egymaga a turbános ellenséggel szemben. A legjobbkor érkeznek a nyalka magyar huszárok, élükön a megférfiasodott Jancsival. Természetesen seperc alatt megfutamítják az ellenséget. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a jutalom se maradhat el. A király átkereszteli János vitézzé, felajánlja a szépséges leánya kezét és a fele országát. Ám ekkor ismerős furulyaszó hallatszik… s megérkezik Bagó. Jancsi Iluskáról kérdezi. A hű barát elmeséli, hogyan kínozta őt halálra a Mostohája. A legény magával hozott egy vörös rózsaszálat Iluska sírjáról. Jancsi már tudja, addig nem lesz nyugta, amíg meg nem találja kedvesét, bárhol is legyen. Faképnél hagyja a királykisasszonyt, és az udvart, a hűséges Bagóval vándorútra indulnak.
Ki tudja mennyi ideje járják a világot… talán már a végén járnak, amikor egy kék tavat pillantanak meg. Egy rőzsehordó asszony útba igazítást adna, de felfedezik, hogy a Mostoha az. Jancsi kitölti rajta minden dühét, és lehajítja egy szikláról. Most, hogy nem maradt elszámolnivalója a világgal, a szíve felett őrzött rózsát a tóba hajítja. Ekkor feltárul előtte Tündérország, ahol Iluska királynőként várja. Jancsiból tündérkirály válik, ha ki tudja ölni lelkéből a vágyat… Teljes lehetne a boldogság, de megszólal a távolodó Bagó furulyája, mely a szülőfőlafujukra emlékezteti a szerelmeseket…
Mitől izgalmas a darab? A János vitéz a Boldog Békeidők édes gyermeke. Azoké az éveké, amikor a pesti urak parasztot csak a színházban láttak, ahol szépségesen élére volt vasalva a vakítóan fehér ingünk. Ekkoriban volt nagy színházi botrány, hogy az ifjú Rózsahegyi Kálmán egy Gárdonyi darabban a Nemzeti Színház megszentelt deszkájára mert köpni. A kávéházak éjjel-nappal tele üzemeltek, s húzta a cigány. Csak néhány haladószellemű polgár ült be két ifjú zeneszerző furcsa kísérletére: falun gyűjtött népdalokat dolgoztak fel. Több mint két évtizednek kell még eltelni a Háry János születéséig.
A századforduló az a kor, ami már elég messze van ahhoz, hogy semmiféle rossz emlék ne tapadjon hozzá. Ennek méltó lenyomata Kacsoh operettje. Egyike azoknak a daraboknak, melyeknek nem emlékszünk, honnan, de minden nótáját kívülről fújjuk. A János vitéznek ráadásul nagy szerencséje is van: egyetlen rendszernek sem volt útjában. Szerette a mulatós Magyarország Fedák Sárival, az úri Palló Imrével (akivel a 30-as években filmadaptáció is készült), az ifjú kommunista Sárdy Jánossal, sőt nemrég Kaszás Attilával és a médiasztár Stohl Bucival is… Kicsit bele lehetett piszkálni a szövegbe, egy kis osztályharc sosem árt, de átvészelte az átkos időket, kissé áthangszerelve, majd rockoperaként is kipróbálták. A híresen kényes zenei ízléssel megáldott Petrovics Emil mindig ragaszkodott az operett műsoron tartásához. Az ő ítéletében pedig meg lehetett bízni.
