1956 őszén fiatalok ezrei választották a szabad levegőt és hagyták maguk mögött a résnyire nyílt magyar határokat, tudván, elképzelhető, hogy sosem térhetnek vissza. Huszonévesek – diákok, kétkezi munkások, és művészek – ugrottak fel a gyorsan távolodó teherautóra, úgy hogy fogalmuk se lehetett, hol kötnek majd ki. Egyet biztosan érezhettek: Magyarországon nincs számukra tovább. Azt azonban valószínűleg nem gondolták végig, hogy a határátlépés végzetes törést jelent majd. Volt, aki sikeres lett valamelyik Ígéretföldjén, volt, aki elbukott. Valami közös általában megmaradt bennük: egyfajta gyökértelenség a választott hazában.
Talán még senki sem csinált nyilvános listát arról, hogy az ominózus hónapokban hányan hagyták el a Magyar Állami Operaházat. Lázár Edit, az egyik disszidens táncosnő nemrég összeszámolta a balettegyüttes eltávozott tagjait. A végeredmény megdöbbentő, ugyanis összesen negyvenegy táncos lépet ki a társulatból, ami elképesztő veszteség egy repertoárszínház esetében. Először 1947-ben távozott Amerikába a Tatár György – Patócs Kató sztárpáros, majd helyükre kinevelt a huszonévesen Kossuth-díjat kapott Rab István – Kováts Nóra házaspár metrózott át Nyugat-Berlinbe, 1956-ban öt magántáncos (Csinády Dóra, Müller Margit, Pásztor Vera, Szarvas Janina és Vashegyi Ernő) választotta a vasfüggönyön túli létet. Utólag már tudjuk, egyikük sem folytatta tovább kint olyan megbecsülésben a szakmai munkát, mint itthon tették.
Szarvas Janina, a sikeres és álomszép balerina az októberi események idején még nem volt huszonkét éves sem, amikor egyik kollégája-jóbarátja hívására beültek az első Ausztria felé induló kocsiba. Ma már nehéz elképzelni, milyen nagy sztár volt az akkori Pesten az a kislány, aki már tizennégy éves kora óta az Operaházban táncolt. Szinte hihetetlen, hogy létezett egy világ fél évszázada, amikor minden Andrássy úti üzlet kirakatából balerina-portrék mosolyogtak a járókelőkre, hogy internet és tv nélkül is egy fél ország ismerte az Operaház művészeit. Mi késztet rá valakit, hogy mindezt gondolkodás nélkül otthagyja, és egy bőröndért se szaladjon haza? Abból a könyvből, ami a nyáron nagy csendben látott napvilágot az Argumentum Kiadó gondozásában, többek között ez is kiderül. Hegedős Györgyi, – a szintén külhonban landolt extáncosnő – segítette megvalósulni a kötetet. Kettőjük emlékeiből áll össze Janina története. Magától értetődő természetességgel tárul fel benne a negyvenes-ötvenes évek operaházi világa gyermekszemmel, de már felnőtt ésszel sok év távlatából. Megelevenednek a harmadik emelet balett termei, az iskolateremtő Nádasi mester és a nagy Vajnonen, – aki annyira sikeres lett Pesten, hogy Moszkvából jobbnak látták Novoszibirszkbe küldeni néhány évre – és felesége a rettegett Klavgyija Armasevszkaja. Midez persze csak egy különleges élet háttere. A főszereplő Janina, aki olyan kendőzetlenül és őszintén mesél a családjáról, a problémáiról és a magánéletéről, ahogyan csak egy bölcs idősebb ember tud szembenézni az elmúlt évtizedekkel. A könyv mégsem mélylélektani búvárkodásra invitálja az olvasót, inkább egy hétvége alatt kiolvasható tanulságos kirándulás.
