Operába menni mindig ünnep, de különösen izgalmas, ha A Rajna kincsét adják. Itt aztán szabadjára engedheti a fantáziáját az alkotó és a néző. A „nagy felnőtt mesekönyvnek” nincs két egyforma olvasata világszerte. Óriások, víz alatt úszkáló sellőt, békává változó törpe, ködhídon vonuló istenek – aligha van opera, ami ekkora kihívás elé állította a mindenkori tervezőket. Wagner nagystílűen Előjátéknak aposztrofálja a művet, de a négy képből álló darab jóval több, mint a germán mitológiai négyesfogat szimpla felvezetése. A Rajna kincse abszolút hím soviniszta darab, a törpék, istenek és óriások nem tekintenek a nőkre egyenrangú társként. A sellők csak vágykeltő elérhetetlen lánykák, Freia is csak az almái miatt fontos, a házsártos Fricka később kap nagy szerepet, Erdáról pedig néhány percre liftezik fel a pincéből. A világ sorsát három férfi, Wotan, Loge és Alberich alakítja.
Budapest különösen büszke lehet arra, hogy a Ring első két darabját – Prágához hasonlóan – itt is Gustav Mahler prezentálta először. (S szintén jellemző módon egyik városban sem sikerült színre vinnie a teljes Tetralógiát.) Az 1889. január 26-i színlap ugyan nem tűnteti fel a darab rendezőjét, nem lehet kétségünk afelől, hogy a karmester erősen beleszólt a rendezésbe is. Az opera Radó Antal magyar műfordításában szólalt meg először, Wotant Ney Dávid, Logét František Broulík, Alberichet Takáts Mihály énekelte. Egy Ring méretű vállalkozáshoz az Operaháznak nem igazán voltak meg ekkoriban a kellő művész tartalékai. A bemutató évében hatszor adták a darabot, majd Mahler távozása után a következő 15 évben mindössze tizenegyszer. Ney és Takáts mellé előbb Arányi Dezső, majd Gábor József csatlakozott Logeként. A darabot előbb Josef Grossmann, majd Kerner István vezényelte.
A sellőket mozgató díszítők (1907)
A Rajna kincsét először 1907 januárjában frissítették fel. Újdonság volt a Spannraft Ágoston díszletében működő Kéméndy Jenő által varázsolt színpadtechnika. Az előadást Márkus Dezső vezényelte, a főszereplő hármast Beck Vilmos, Gábor József és Dalnoky Viktor énekelte. Wotant később Erdős Richárd, Várady Sándor, majd Szemere Árpád énekelte, Logét Balta Károly. A Rajna kincse évi egy-kétszer ment a következő évtizedben is. Az 1914-es teljes Ring ciklust ifj. Ábrányi Emil vezényelte, s ugyancsak ő porolta le az operát hat év szünet után, 1920-ban, amikor Karel Burian mutatkozott be Loge szerepében. Egy évvel később bécsi vendégek éneklik a Tetralógia főszerepeit, 1922-ben Máder Rezső vezényli, Mihályi Ferenc rendezésében, 1923-ban Bernhard Tittel veszi át a ciklust, miben Pogány Ferenc Alberichként mutatkozik be. Márkus László 1926-ban rendezi újra A Rajna kincsét, ekkor Szende Ferenc, Gábor József és Pogány Ferenc alkotja a főszereplő triászt. Később Závodszky Zoltán lesz Loge. 1928-ban ünneplik a mű 50. előadását, ekkor Rékai Nándor vezényel. A következő évtizedben minden évadban két-háromszor eljátsszák az Előjátékot – általában a komplett Ring részeként. 1931-ben Sergio Failoni veszi át az előadást, bemutatkozik Wotanként a pályakezdő Losonczy György, Alberichként Maleczky Oszkár és Lendvay Andor.
Nádasdy Kálmán, Fülöp Zoltán és Ferencsik János 1940-ben kezdik el a Tetralógia felújítását. Ekkor mutatkozik be Fodor János Wotanként és Rösler Endre Logeként. Az előadás a világháború után, 1946-ban még háromszor színre kerül, Lukács Miklós vezényletével, majd huszonhárom év szilencium következik. A Rajna kincsét az első majd’ hatvan év alatt kilencvenhatszor játszották.
Az istenek 1969-ben (Marton Éva, Dene József, Bartha Alfonz, Sándor Judit, Faragó András és Udvardy Tibor)
Elképesztően nagy várakozás előzte meg az 1969-ben induló Ring sorozatot. Blum Tamás új magyar fordítást készített, Békés András új-Bayreuth hatása alatt állította színre A Rajna kincsét, Forray Gábor díszlet- és Szeitz Gizella jelmeztervező segítségével. A két szereposztást Lukács Miklós és Kórodi András tanította be. A főszereplő hármasokon kívül – Faragó András és Sólyom-Nagy Sándor, Udvardy Tibor és Szőnyi Ferenc, Dene József és Bordás György – éppen úgy kiváló szerepet kaptak az Operaház korábbi nagy Wagner generációjának képviselői (Delly Rózsi, Sándor Judit), mint a későbbi nagyságok (Kasza Katalin, Marton Éva). Az újrafelfedezés nagyságára jellemző, hogy a bemutató évében 17, a következő szezonban 11 előadást ért meg A Rajna kincse. 1974-ben, majd 1978-ban új főszereplők kapcsolódtak be az együttesbe, előbb Palcsó Sándor (Mime után Loe szerepében) és Tóth Sándor (Alberich), később Rozsos István (Loge), 1977-ben Theo Adam énekelte Wotant, 1979-ben Peter Schreier Logét. Az Operaház hivatalos bezárása után, 1981 tavaszán még kétszer koncertszerűen eljátszották a művet Jurij Szimonov vezényletével. A főszerepeket ekkor Berczelly István, Rozsos István és Faragó András énekelték. A legendás Wotan így pályája végén Alberichként is felléphetett.
Tóth János és a sellők Nagy Viktor rendezésében
Wagner halálának 110. évfordulójára időzítve vágott bele az Operaház vezetősége 1993-ben a teljes Tetralógia felújításának. A produkciót Nagy Viktor rendezte, a díszletmonstrumot Csikós Attila, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte. A két szereposztást Medveczky Ádám és Kovács János tanította be, majd Jurij Szimonov vette kézbe a teljes Ringet néhányszor. Wotant Berczelly István, Kálmándi Mihály, majd Egri Sándor énekelte, Legét Rozsos István és Hormai József, Alberichet Tóth János és Gurbán János. A ciklus 2007-ig maradt műsoron, A Rajna kincse összesen 223 előadást ért meg az Operaházban.
Fotók: Operaház Emléktár