Az USA történelmének egyik meghatározó diskurzusa a „bőrszín kérdése” körül zajlott az elmúlt több mint száz évben. A mostani elnökválasztás kapcsán, mikor az új elnök beiktatásával egyidőben az Egyesült Államok első színesbőrű vezetője köszönt le, érdemes végignézni, hogy egyes elnökök hogyan tüntették ki figyelmükkel az afro-amerikai művészeket.
Valószínűleg James Buchanan (1857-1861) volt az első, aki fogadott egy színesbőrű zongoristát, a vak csodagyereket, Tom Wigginst. Utódja Rutherford Hayes (1877-1881) Marie „Selika” Williams koloratúrszopránt hallgatta meg, míg utódja Chester Arthur (1881-1885), akinek felesége maga is alt énekesnő volt, a Fisk Jubilee Singers együttest fogadta, akik spirituálékkal szórakoztatták az egybegyűlteket. Benjamin Harrison (1889-1893) és vendégei pedig Sissieretta Jones, „a fekete Patti” énekében gyönyörködhettek. Mindezek a fellépések természetesen nem többek, mint az elnökök szórakoztatására rendelt műsorok.
1. Az első színesbőrű művésznő, aki valóban kapcsolatba lépett az Egyesült Államok elnökével Marian Anderson volt. A legendás művész már 1936-ban fellépett a Fehér Házban. Amikor Anderson lányai politikai tevékenységére hivatkozva nem engedélyezték koncertjét a washingtoni Constitution Hallban, Eleanor Roosevelt segítségével a Lincoln-emlékmű előtt rendezték meg azt a hatalmas ingyenes szabadtéri koncertet, melyre a jelképes helyszínen több mint 75.000 ember volt kíváncsi 1936 húsvét vasárnapján. Anderson többek között az amerikai himnuszt is elénekelte.
2. Vacsora a Fehér Házban, John Fitzgerald Kennedy, Charles Wadsworth és Bayreuth Fekete Vénusza, Grace Bumbry (1962).
3. Marian Anderson és Lyndon B. Johnson elnök 1963-ban, a Fehér Házban. Anderson volt az első színesbőrű énekes, aki a Metropolitan Opera színpadára léphetett, 1955-ben Az álarcosbál Ulrika szerepében, néhány héttel a 15 éves Claudette Colvin történelmi fontosságú busz-bojkottja előtt. (Fotó: Cecil Stoughton)
4. 1964-ben Lyndon B. Johnson az Elnöki Szabadság-érdemrenddel tűnteti ki Leontyne Price-ot. Egy évvel korábban az első kitüntetettek között volt Marian Anderson is. Ebben az évben fogadják el a Polgárjogi, egy évvel később a Választójogi Törvényt, mindkettőt Martin Luther King mozgalmának hatására. Érdekes, hogy a polgárjogi aktivista fiát egykori harcostársa lányához Mattiwilda Dobbshoz, a kor jónevű fekete szopránjához akarta adni. Leontyne Price énekelt 1973-ben Johnson elnök temetésén.
5. Egy republikánus elnök, Richard Nixon kíséri zongorán a Fehér Ház vendégei előtt Pearl Baileyt, a Hello Dolly! első fekete címszereplőjét 1974-ben (Fotó: AP Photo). A talán közös dalolás emlékére a kiváló énekesnő két évvel később a szintén republikánus Gerald Ford mellett is kampányolt.
6. Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy a demokrata elnökök jóval gyakrabban mutatkoztak színes bőrű művészek társaságában, mint republikánus társaik. A Carter házaspár (Rosalynn és Jimmy) 1978-ben fogadta az elpusztíthatatlan Marian Andersont, aki életének 96 évében 19 amerikai elnök váltotta egymást. Születése után néhány héttel köszönt le Benjamin Harrison, s nem sokkal halála előtt lépett hivatalába Bill Clinton.
7. Jessye Norman, aki maga is részt vett az 1997-es elnöki kampányban, a Kennedy Centerben Bill és Hillary Clinton mellett énekli a himnuszt. Míg bizonyos afro-amerikai művészek – érdekes módon nagy többségükben nők – aktívan kiálltak egyes politikusok mellett, addig mások, így Reri Grist, Shirley Verrett, Kathleen Battle vagy Barbara Hendriks tökéletesen apolitikus maradt.
8. Grace Bumbry, Robert DeNiro, Bruce Springsteen és Barack Obama a Fehér Ház Kék Szobájában 2009-ben a Kennedy Center Honors kitüntetés átadóján. Fotó: Official White House, Lawrence Jackson
9. Négy évvel később, 2013-ben egy másik énekeslegenda szoprán, Martina Arroyo volt a kitüntetettek között.
10. Természetes, hogy Barack Obama elnöki ciklusai alatt jóval több fény esett a színesbőrű művészekre, mint korábban bármikor. 2012-ben az Afro-amerikai Történelem és Kultúra Múzeumának megnyitóján Denyce Graves énekelte a himnuszt. A Háttérben az Obama házaspár és Wayne Clough, a Smithsonian Intézet titkára. Hatalmas a nyolc évtizedes út, hiszen, ahogy Marian Anderson a Lincoln-emlékmű előtt elénekelte a Csillagos-sávos lobogót, felért egy hadüzenettel, míg Graves teljes jogú állampolgárként állhat a nyilvánosság előtt.
