Néhány napja – értelemszerűen szerény körülmények között – emlékezett meg a világ arról, hogy Európában…
tíz kép
Napjainkra a repülés mindennél elterjedtebb és gyakran valószínűtlen áron hozzáférhető közlekedési eszköz lett, mely az opera világában is változást hozott.
Az USA történelmének egyik meghatározó diskurzusa a „bőrszín kérdése” körül zajlott az elmúlt több mint száz évben.
Az izraelita temetők különlegességét az adja, hogy a többi sírkerttel ellentétben, ha egyszer megváltanak egy nyughelyet, az „örökidőre” szól.
Évszázadok óta él egy sztereotípia a bohém, nagylábon élő komponistákról. Akadnak ilyen alkotók, de azért derék családapákat is találni.
Az egész évadban dolgozó operaénekesek éppúgy várják a nyári szabadságot, mint bárki más. Érdemes körülnézni, hogyan töltötték a művészek szabadidejüket.
Az operát köztudottan a főúri családok mulattatására találták ki, több mint négyszáz évvel ezelőtt. Idővel demokratizálódott, s a köznép is magáénak érezte.
A trubadúrba számos rendezőnek tört bele a bicskája, sőt talán nem született teljesen elfogadható színrevitele az elmúlt évtizedekben.
A 19. századi színházak legnagyobb ellensége a tűz volt, ám a tűzesetek időről-időre elkerülhetetlenek voltak.
Az operaházak belső díszítésének mindig is nagyon meghatározó eleme volt a nézőtér felett uralkodó csillár.
