Giuseppe Verdit, valamikor 1887 táján kezdte el foglalkoztatni egy idős zenészek számára létesítendő milánói otthon gondolata. Az épület végül Camillo Boito – a zeneszerző Arrigo bátyja – tervei alapján 1899-re készült el.
Verdi azonban végrendeletében kikötötte, hogy az otthon csak halála után nyithatja meg kapuit. 1901-ben ide temették az idős zeneszerzőt és feleségét, egy évvel később pedig az első lakók is beköltöztek. A Casa di Riposo per Musicisti ma is abban a formában működik, ahogy létrehozója megálmodta, s a benne élő idős művészek minden nap hálával gondolnak Giuseppe Verdire, akinek öröksége könnyebbé teszi életük utolsó időszakát.
A Boito testvérek és Verdi megtekintik az építkezéstCamillo Boito homlokzati tervrajzaKépeslap a megnyitás utáni évekbőlA Casa Verdi az 1960-as évekbenAz épület lelke, a zeneterem, amely ma is szinte változatlan formában ad helyet az idős művészeknek szóló koncerteknekA Scala művészei rendre ellátogatnak a Casa Verdibe egy-egy koncert erejéig. Így tett tavaly a legkiválóbb aktív olasz bariton, Leo Nucci is.Herbert List volt az első jelentős fotós, aki fantáziát látott a művészotthon lakóinak lefotózásában. Az 1950-ben készült képen Silvo Seri basszista látható.Eric Bachmann képén legendás szoprán Sara Scuderi, aki Daniel Schmid 1984-ben forgatott Tosca csókja című filmjében – melyet a Casa lakóiról forgatott – is főszerepet kapott.Luisa Mandelli egykor Maria Callas oldalán a Traviata Annináját énekelte, napjainkban pedig a Scala rettegett karzatának egyik legelkötelezettebb szószólója. Fotó: Settimo BendusiAngelo Loforese, a Casa mostani „sztárja”, aki néhány napja ünnepelte 97. születésnapját.
