Rost Andrea két hét pihenés után a Debreceni Ünnepi Játékokon kétszer lép fel, és mindkettőben új szerepkörökben kezdi meg az évadot: augusztus 16-án a Hot Jazz Band kíséretével „Dalok a lányszobámból” címmel erősebben rugaszkodik el a „sztenderd” repertoárjától, és 20-án, a Hungarikum Gálán sem a „tiszta” operaénekesi minőségében láthatjuk-hallhatjuk. Erről kérdeztük.
– Mitől különleges a Hot Jazz Banddel közös fellépése?
– A Dalok a lányszobámból olyan produkció, melyben teljesen ismeretlen, gyerekkori arcomat mutatom meg. A pandémia alatt, amikor szinte semmi sem történt körülöttem, azon gondolkodtam, hogy ha majd ez elmúlik, milyen újdonsággal lephetem meg a közönséget, mely engem csak és kizárólag mint operaénekest ismer. Aki persze feszegeti a határait, hiszen csak énekeltem én népzenét, vagy amikor a Pannon dalok projektemet adtam elő, akkor cigány, klezmer és magyar zenét ötvöztem egymással, mert mégis csak egy tőről fakadunk mindnyájan itt, a Kárpát-medencében. Operettet is énekeltem és klasszikus dalokat, sokat – ez mind egy-egy szegmense a klasszikus énekes létnek.
Ha a gyerekkoromra visszagondolok, akkoriban egyetlen operaénekesnek sem esett le az aranygyűrű az ujjáról, ha ilyeneket énekelt. Melis György, Házy Erzsébet még nótát is előadott. Operettet még az én kedves énektanárom, Bende Zsolt is rengeteget énekelt a rádióban. Tehát önmagában nem különleges, ha egy operaénekes kilép a megszokott repertoárból.
Számomra azért különleges ez a koncert, mert a pandémia alatt a szobámban ülve azon gondolkodtam, hogy az én gyerekkorom nem az operával és a komolyzenével telt el, hanem azzal, amit a rádióban, a Táncdalfesztiválon hallottam. Ezek voltak azok a dalok, meg a tévében azok a filmek, melyeket még gyerekként láttam, s melyekért teljesen odavoltam: a hollywoodi színészekért, színésznőkért, a zenékért, pl. Bernstein fiataloknak szóló koncertjeiért – utóbbiról ódákat tudnék zengeni, mert igazából ott találkoztam a komolyzenével, minden vasárnap a déli harangszó előtt.
Nekem ezek a könnyűzenék mind olyanok, amelyeket fiatalkoromban kívülről fújtam. És az én éneklőkészségem (így nevezte Bende Zsolt, amikor hozzá kerültem) talán innen datálódik.
– Ez tehát akkor egy megtalált gyökér?
– Fölfrissített gyökér, melyet most megmutatok a közönségnek: innen jutottam el a bécsi Staatsoperbe, a milánói Scalába, a Metropolitanbe, a Royal Operába, Tokióba – ez volt az első szösszenet, amely engem a zene felé és az éneklés felé vitt. Emiatt azt gondolom, hogy nagyon érdekes koncert lesz, fantasztikus kollégákkal: a Hot Jazz Band annyira a szívemhez szólóan, olyan profi módon játssza ezeket a zenéket, hogy jobbat nem is kívánhatnék. Nagyon szeretem ezt az összeállítást, közben mesélek magamról, a gyerekkoromról.
– A Hungarikum Gálán mit ad elő?
– Egy duettet, az A csitári hegyek alatt címűt Kodály Székelyfonójából, illetve eléneklem a Messze a nagy erdő című operettáriát, mely nem is annyira egyszerű – és közben táncolnom is kell. Ezt is nagyon élvezem.
– A Hungarikum Gálát máshol is előadják – ott is ugyanezekkel lép fel?
A program nem változik. Ez a gála elég hosszú és sokszereplős műsor, ezért is jut egy embernek viszonylag kevés szerep. Egyelőre még csak Békéscsabán léptem fel, a következő Győrben lesz augusztus 17-én és utána Debrecenben a nemzeti ünnepen.
– Ez azt jelenti, hogy munkás hétköznapok következnek.
– Igen, amíg nem zárnak be minket újból… Vége a nyári pihenésnek, kezdődik a munka, illetve az élet tervezése. Elindulok Szegedre tanítani, fiatal énekesekkel foglalkozni, ami szintén új dolog és komoly feladat, felelősség. Ez is ebben az évadban indul el. És még sok-sok újdonság, ami felfrissíti az én életemet is. Ehhez jó nyitány lesz a Debreceni Ünnepi Játékok és az ifjúkori gyökereim felelevenítése.
