Szeptember 25-én tartotta a 2022/2023-as évad első koncertjét a Székelyföldi Filharmónia. A nyitóhangversenyen Mogyeszt Muszorgszkij Éj a kopár hegyen és Egy kiállítás képei című művei hangzottak el. Ennek apropóján a Székelyföldi Filharmónia vezetőjét, Bodurian Aramot Ványolós-Albert Sarolta kérdezte.
– A Székelyföldi Filharmónia fennállása óta arra törekszik, hogy a székelyföldi tehetségeknek teret és lehetőséget biztosítson a kibontakozásra. Hogyan alakult és jött létre az együttes?
– Székelyudvarhely életét 1992 óta igen aktív klasszikus zenei tevékenység jellemzi. A helyi zeneművészeti szakközépiskola megalakulásától kezdve az igazgatóság és a tantestület fő célja az volt, hogy a klasszikus zenei műveltséget ne csak az iskola falain belül, de azon kívül is promotálják. Ennek jegyében szervezték az első kamarazenekari-, szimfonikus-, valamint vokálszimfonikus hangversenyeket, amelyek előadói eleinte az iskola diákjai és tanárai voltak, majd – pár éven belül – az egyetemre bejutott hangszeresek és a környékbeli városokból érkező diákok, egyetemisták lettek.
A keret fokozatosan bővült, s nem sokára – még mindig az iskola és ennek alapítványai szervezésében – egyre gyakoribbá váltak a hangversenyek. Ekkor már több csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi tagja is volt a zenekarnak. A plakátokon kezdetben a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Szimfonikus Zenekara, majd Palló Imre Kamarazenekar néven jelentek meg, Bodurian Aram vezetésével. Ebben a periódusban a zenekar több nemzetközi versenyen vett részt és 1999-ben és 2002- ben a Pro Archi Nemzetközi Vonószenekari Versenyen két I. díjat és karmesteri különdíjat nyert. Ugyanakkor, a Palló Imre Kamarazenekar több neves művész közreműködésével (Ruha István hegedűművész, Lendvai György hegedűművész, Felletár Melinda hárfaművész, Béres Melinda hegedűművész, Horváth Zoltán zongoraművész, Tsutsui Harumi brácsaművész, Mező László gordonkaművész stb.) nagysikerű koncerteket tartott belföldön és külföldön egyaránt.
1998-tól, minden nyáron megszervezésre került egy nagylétszámú zenekari tábor, éppen azzal a céllal, hogy összehozza, csapattá érlelje az együttjátszani vágyó fiatal muzsikusokat. Ruha István érdemes művész a kamarazenekarral való koncertezés során szerzett pozitív tapasztalatai alapján haláláig hű mentora, állandó résztvevője volt a rendezvénynek – tanárként és szólistaként is. Ekkor Kelet- Európai, 2001-től Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar néven szerepelt az együttes.
A szimfonikus zenekar az évek során a hazai és külföldi fesztiválokon és versenyeken való részvétel, a neves művészekkel való koncertezés eredményeként olyan művészi szintre jutott, hogy elindíthatott a régióban egy komolyzenei koncertsorozatot. Erre a közönség és a szakma is kifejezte az igényét.
2002 óta az évad keretein belül rendezett koncertek plakátjain Székelyföldi Szimfonikus Zenekar néven szerepel az együttes – hiszen ekorra az összetétele jogossá tette ennek a névnek a felvételét.
Szándékunk tehát az volt, hogy megteremtsük a környező zeneiskolák volt diákjainak, (akik jelenleg különböző zeneakadémiák hallgatóinak,) vagy tanárainak az itthonmaradáshoz szükséges feltételeit, melyek a szakmai, művészi igényeiket is kielégítenék, így szakmai tudásukat a régió szolgálatába állítsák. Ez egy olyan szimfonikus zenekar létrehozását és működtetését feltételezte, mely Székelyföld zenei életét hivatott felkarolni és regionális jellegét figyelembe véve, a Székelyföld kulturális életének fejlesztése, a klasszikus zenei műveltség népszerűsítése a célja.
– Milyen szerepet játszik az erdélyi kulturális életben?
– Az erdélyi kisvárosok között nálunk bontakozott ki legelőször egy professzionális zenekar létrehozásának gondolata, csírája. Egy hosszú, jól megtervezett előkészítési és építkezési folyamat eredményeként jött létre a terv és maga az intézmény is, de mivel a politikai tényezők itt mindig intenzíven befolyásolják a kulturális élet alakulását, nem sikerült maradéktalanul megvalósítani az elképzelést. Mindazonáltal Udvarhelyszék és Erdély kulturális életében egyaránt fontos szerepet játszik a Filharmónia és szakmai elismerésnek örvendünk a határon túl is.
– Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek eddig?
– Hogy milyen eredményekről számolhatunk be? Évi 35-50 kisebb-nagyobb koncert, köztük több fesztivál, különösen az első évtizedben, mint az Őszi Zenei Kavalkád vagy a ClassJazzFeszt. Ezek sajnos egy ideje anyagi források hiányában megszűntek. Társszervezői vagyunk a Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztiválnak – amelynek az előző években mesterkurzusa is volt Udvarhelyen.
300 fős állandó közönségünk van, de nevelő koncertjeink és vidéki hangversenyeinket is sokan látogatják. Egy kisvárosban 15 évig fennmaradni – ez önmagában is hatalmas eredmény, különösen a körülmények ismeretében. Ezek szerintem mind nagy teljesítménynek számítanak.
– Melyek a zenekar munkája mögött meghúzódó vezérelvek?
– Minőségre való törekvés, változatos repertoár a közismert és közkedvelt művektől a modern zenei alkotások bemutatásáig, közönségnevelés.
– Milyen nehézségekkel kell megküzdjön egy Székelyföldön működő zenekar?
– Elsősorban anyagi problémák és a kisegítő személyzet hiánya befolyásolják a munkánkat, hiszen az erdélyi kisvárosok (különösen amelyek nem megyeközpontok), nem rendelkeznek akkora költségvetéssel, hogy megfelelően támogathatnák a kulturális intézmények tevékenységét.
– Milyen újdonságokkal várja a közönséget a Filharmónia a most kezdődő új évadban?
– 2022 a Zene Éve Székelyudvarhelyen, ezért igyekeztünk minél színesebb, változatosabb évadtervet összeállítani, ahogy ez az eddigi 14 évadban is. Szimfonikus, vokálszimfonikus és operaelőadások egyaránt lesznek a kinálatban. Többek közt Orbán György IV. miséjét mutatjuk be a Marosvásárhelyi Filharmónia kórusával és Gebe-Fügi Renáta operaénekesnővel, Mascagni Parasztbecsület című operáját a Kolozsvári Magyar Opera kórusával és szólisáival. Lesz szimfonikus jazzkoncert Luiza Zannal, és nevelő, valamint vidéki koncertek is, mint minden évadunkban.
– Milyen szólistákkal szokott együttműködni a Filharmónia?
– Erdélyben élő, Erdélyből elszármazott és külföldi szólisták a vendégeink: idén is vendégünk lesz Răzvan Stoica aki Stradivari hegedűn játszik, Zerkula György hegedűművész, Alexej Nabioulin zongoraművész, a már említett Luiza Zan, a Sárik Péter Trio és sokan mások. Idén először játszunk majd például a Bécsből érkező Ion Storojencoval, aki jelenleg Európa egyik élvonalbeli csellistája.
– Vannak a zenekar számára különösen kedves műfajok?
– Úgy gondolom, nem emelhetünk ki egyetlen műfajt. Egy hivatásos együttesnek úgymond az a kötelessége, dolga, hogy minden komolyzenei műfajt, stílust játsszon, megmutasson a közönségnek, ezzel egyrészt tágítva saját repertoárunkat, látókörünket, másrészt igényes zenehallgatásra „nevelve a közönséget”.
– Mely műfajok a közönség kedvencei?
– Összesen több mint 26 éves szakmai munkánk nevelő hatásának köszönhetően igényes közönség van mellettünk/mögöttünk. Természetesen másként reagál a közönség egy modern, kortárs zenemű bemutatására, mint egy közkedvelt klasszikus vagy romantikus alkotásra, de igyekszünk jó ízléssel válogatni, és a visszajelzések egyértelműen pozitívak.
– Melyik a legemlékezetesebb koncert?
– Nagyon sok szép pillanatunk volt. Ruha István hegedűművésszel játszott koncertjeink például mindig emlékezetesek maradnak. Az első évadot nyitó Operagála, amelyen Udvarhelyről elszármazott operaénekes szólisták mutatkoztak be Selmeczi György karmester irányításával hatalmas élmény volt. De ugyanilyen szép momentumok voltak mindig az innen elszármazott fiatal szólistáink első zenekaros koncertjei, vagy a nagy volumenű filmzenekoncertek. Sárik Péterrel közös munkánk mindig élmény és sorolhatnám…. A legutóbbi szép élményünk a szeptember 25-i évadnyitó hangverseny, amelyen Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét játszottuk Vass András karmesterrel, hatalmas sikerrel.
– Milyen feladatokat jelent a Székelyföldi Filharmónia vezetése?
– Minálunk, nem szokványos helyzetünkből eredően, nem egyszerű. Kisvárosi alintézmény státuszunkból adódóan kevesen vagyunk, személyzet gyakorlatilag nincs, így nem egy bársonyszékből dirigáljuk a szervezési munkálatokat és a próbákat, hanem mindenesként dolgozunk, cipelünk, rakodunk, színpadot rendezünk ha kell – és általában mindig kell. Ugyanakkor nemes és szép feladat.
– Korábban a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola összhangzattan tanára és a zenekar karmestere volt, 2008-tól a Filharmónia menedzsere. Milyen volt váltani, illetve milyen érzés, hogy a több éven át tartó munkának beérett a gyümölcse?
– Igazi váltásról nincs szó, hiszen most is párhuzamosan végzem a két tevékenységet. Szeretem a tanári munkát, ragaszkodom hozzá. A kettő együtt sok munkát jelent, de a zene számomra tényleg hivatás – így szeretettel végzem.
