A HERBSTGOLD Fesztivál két szombatján, szeptember 17-én és 23-án a kismartoni Esterházy-kastély Haydn Termében a jazzé és a roma zenéé a főszerep.
A Herbstgold Fesztivál első szombatján, Biréli Lagrène és a Biréli Lagrène Quartett, valamint a Janoska Ensemble tisztelegnek Django Reinhardt előtt. Bár a jazz megszületésekor Európa sokáig csodálattal tekintett a tengerentúlra, és utánozta a stílust, az európai Reinhardt játéka és ötletei a kezdetektől fogva inspirálóan hatottak a jazzvilágra és a sztárjaira.
A belga szinti gitárvirtuóz bárokban zenélt, mikor 18 éves korában súlyos égési sérüléseket szenvedett és orvosai azt jósolták, hogy soha többet nem fog tudni játszani. Akaraterejének köszönhetően azonban megpróbálta a lehetetlent, és két épen maradt ujjával saját technikát fejlesztett ki.
Kezével sok olyan akkordhangzást csalt elő hangszeréből, melyeket először tőle hallhatott a közönség. Találkozása Stéphane Grapellivel sorsszerű volt, igazi örömzenélésként élték meg első játékukat és később kvartettet alapítottak.
Az 1966-ban Elzászban született Biréli Lagrène jazzgitáros szintén cigány zenészcsaládból származik. Kezdetektől fogva a zene volt a nyelve, Reinhardt zenéje pedig az iskolája, akinek repertoárját szigorú apjától és bátyjától sajátította el. 1978-ban díjat nyert egy strasbourgi fesztiválon, majd nagy feltűnést keltett egy televíziós cigányfesztiválon. Ezután következett a Montreux-i Jazzfesztiválon első nagy fellépése és találkozása Stéphane Grapelli jazzhegedűssel. Első lemezével, a Routes To Django-val bebizonyította, hogy nem véletlenül tekintettek rá Reinhardt utódjaként.
A fiatal Lagrène a Grapellivel való koncertezés mellett számos turnén vett részt olyan neves művészekkel, mint Benny Carter, a dán nagybőgős Niels-Henning Ørsted Pedersen vagy Benny Goodman. Természetesen több terepen kipróbálta magát, zenéjébe szívesen építette be a rockzenét és a brazil ritmusokat, egy időben inkább a jazzrock és az elektromos zene foglalkoztatta, Jimi Hendrix és George Benson egy új zenei irányzatot a fúziós jazzt ismertette meg vele, majd basszusgitárosként is kipróbálta magát. Triót alakított Larry Coryell-lel és Al di Meolával, majd Chris Mink Dokyval és André Ceccarellivel. A Biréli Lagrène Quartet & Friends és a Janoska Ensemble közös játéka, tisztelgésük Django Reinhardt emléke előtt feledhetetlen estét ígér.
A roma és szinti zene nyomai éppúgy fellelhetők, a klasszikus zenében, mint a jazzben és a popzenében. A hatvanas évek elején az osztrák származású Zawinul a szinti zene hatásának köszönhetően volt képes olyan meglepő dallamokat és kiszámíthatatlan ritmusokat improvizálni, amelyekből később olyan klasszikusok születtek, mint a „Walk Tall” és a „Mercy, Mercy, Mercy”. A hetvenes évek jazz- és popzenéje is cigány-romantika töltetű volt: Van Morisson a Gipsy című dalában a vándorcigányok életét idealizálta, Szabó Gábor gitárvirtuóz egy Gipsy Kingről álmodozott, és ugyanezt tette Carlos Santana is. Bob Dylan és Jim Morisson a tükör másik oldalára, egy harmóniával teli létre vágyott. És ugyanez történik a mai bizonytalan világunkban is, csak más szereplőkkel. A fesztivál második szombatján a pozsonyi származású Janoska fivérek improvizációi a korábbi generációk örömeiből, eksztázisaiból és bánataiból inspirálódva, rejtélyes módon az érzékiséget, a kifinomultságot, a légiességet és a pontosságot ötvöző, rendkívüli hangzásvilágot hoznak létre.
Hozzájuk csatlakozik az est folyamán az erdélyi Marosvásárhelyen alapított táncegyüttes, a Totti Ovidiu ROMAFEST csalhatatlan ritmusérzéke és véget nem érő lendülete. A Traditional Gypsy Orchestra-val kiegészítve a zene ereje még inkább felerősödik és dallamos, táncos kirándulásokra csábít a Balkán és Burgenland között.
