Több, mint ezerszer álltam már kamera előtt vagy mikrofon mögött, mégis a mai napig izgulok. Eleinte nagyon zavart, hogy otthon profin elmondok egy szöveget és amikor élesben megy, megremeg a hangom, hirtelen elfelejtek mindent, vagy összegabalyodik a nyelvem. Eleinte. Ma már máshogy nézek az izgulásra, erőforrásomnak tekintem. Stumpf Kata szerkesztő-riporter, tréner tanácsai olyan helyzetekre, amikor a zenész reflektorfénybe kerül.
Gondolj vissza a legutóbbi izgulós helyzetedre! Egy koncert közben néhány gondolatot szerettél volna megosztani a közönséggel. Vagy egy rádió vagy tévéinterjúban próbáltad elmondani, miért szereted a zenét.
Milyen érzések kavarogtak benned? És milyen reakciót váltott ki belőled? Ha a strasszkezelésről beszélünk, nem tudjuk elkerülni a félelem témáját. Legtöbben ugyanis az előadói helyzetet a félelemmel párosítják. De ássunk ennek a mélyére! Mitől is félünk igazán? Nem az előadástól, nem a nyilvános beszédtől. Hanem attól, hogy belesülünk, leblokkolunk, hogy látják rajtunk, hogy izgulunk. Egy vélt vagy valós veszély az, ami a félelmet kelti bennünk. A kulcs ennek a beazonosításában van.
Legtöbb esetben a gondolataink azok, amik elindítanak egy lavinát. A gondolataink ugyanis szerepet játszanak abban, hogy mit érzünk és ez alapján milyen lesz a viselkedésünk. Tegyük fel, hogy egy fontos előadást tartasz, és a nézősorban megpillantasz valakit, akinek félig csukva van a szeme. Gondolati síkon már könnyedén el is könyveltük magunkat unalmasnak, rossz előadónak, ami érzés szintjén feszültséget, idegességet eredményez és máris azon kapod magad, hogy összezavarodtál, nem találod a szavakat.
Ha beazonosítod ezt a folyamatot, könnyen nyakon csípheted az félelmet. Ez nem azt jelenti, hogy a gondolatainkat erőszakosan pozitív irányba kellene terelni, de segít az, ha a realitások talaján maradunk, és a negatív gondolatokat felcseréljük objektíven igaz gondolatokra.
Al Ghaoui Hesna, magyar haditudósító szerint érdemes a félelemre úgy gondolni, mint egy hajtóerőre vagy iránytűre, ami megmutatja, merre van dolgunk, hol van olyan területe az életünknek, ahol fejlődhetünk. Éppen ezért szerinte nem a félelemmel van gond, hanem azzal, ahogy időnként reagálunk a félelemre. Félni teljesen oké. Az nem mindegy, hogy mit kezdünk a félelemmel.
A végére pedig jöjjön öt számomra bevált tipp
- Pozitív vízió – Az előadás előtti percekben képzeld el, hogy minden jól megy majd! Milyennek látod magad? Milyen a közönséged? Milyen érzés a taps, a sok mosoly fogadása?
- Légzőgyakorlat – Sokfajta légzéstechnika létezik. Kipróbálhatod, hogy az előadásod előtt 3 másodpercen át belélegzel és 4-en keresztül kilélegzel. Ezt kb. 7-10-szer ismételd meg. Segít megnyugodni.
- Gémkapocs a kézben – Legyen nálad valami fontos, apró tárgy, amit tudsz fogni a kezedben és megnyugtat
- Citromos víz – Csökkenti a stressz fizikai tüneteit és abban is segít, hogy jobban pörögjön a nyelved.
- Power pose – 2 perces hatalmi pozíció Amy Cuddy instrukciói alapján
Stumpf Kata újságíró, kommunikációs szakember október 8-án tart workshopot FOCUS on Storytelling címmel a Focus on You program keretében fiatal zenészeknek.
