Az Enyhe katarzis legutóbbi adásában Török Levente volt Szatmári Róbert vendége. A Mecklenburgi Állami Színház első karmestere mesélt a németországi kulturális állapotokról, arról, miért és miben különbözik egy német és egy magyar zenész lelkiállapota, szó esett a honvágyról és arról is, miért szeret focis hasonlattal élni akkor, amikor klasszikus zenéről beszél.
„Én nem vagyok olyan alkat, aki egy külföldi országban hamar megtalálja a helyét és nem érez honvágyat” – mondja Török Levente karmester, aki nemrég itthon, a Müpában vezényelte a Miskolci Szimfonikus Zenekart. „Szeretem Németországot, de a szívem hazahúz, remélem, egyre több felkérés vár rám itthon is.”
A német nyelvterületet tudatosan választotta a fiatal karmester. „Már a bécsi Zeneakadémia is tudatos választás volt a részemről. Egyrészt azért, mert számos barátom, kollégám beszélt szuperlatívuszokban az ott zajló zenei képzésről, másrészt Bécsből egyenes út vezet a német zenés színpad felé, ami szintén fontos szempont volt.”
Alapvetően operakarmesternek tartja magát, a műfaj szeretetét édesapjától, Török Gézától örökölte, akit nagyon szoros személyes viszony fűzött a Magyar Állami Operaházhoz. „Szimfonikus zenekart vezényelni alapvetően egy dialógus, ahol a két résztvevő közösen épít fel valamit. Az opera egészen más. Sokkal spontánabb műfaj, és nagyfokú heterogenitás jellemzi, hiszen sokkal több a résztvevő. A karmester az operaprodukcióban egyfajta szervező is, aki koordinálja és kezeli a sokféleséget, amiből aztán a sok egyéniséget összekovácsolva kell egy önálló alkotást létrehozni.”
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:
Török szerint a rendező és a karmester alapvetően teljesen különböző szemszögből közelítenek egy adott darabhoz, ez pedig jó esetben igen gyümölcsöző lehet, hiszen egy-egy új gondolat teljesen más irányba viheti el a közös interpretációt, az új felfedezéseken keresztül pedig sokat lehet tanulni egymástól. Ehhez pedig sok-sok szeretet és alázat kell. „Olyasmit kell mutatni, amit csak mi tudunk. És ez nem modern vagy hagyományos rendezés kérdése. Ez a muzsika és a rendezés szimbiózisa.”
Török Levente nagy Barcelona- és Messi-rajongó. „Rájöttem, hogy nagyon ülnek a futballból vett kifejezések a zenében is. Szeretem, ha eredményesek vagyunk, és ez abban nyilvánul meg, hogy a közönség úgy megy haza, hogy azt érzi, kapott valamit. Ez a célunk. És persze hibázhatunk is. Inkább legyen 4:2 egy meccs végeredménye, kapjunk két gólt, de összességében érezzük azt, hogy adtunk valamit, hogy győztünk.”
Az Enyhe katarzis következő adásának vendége június 12-én a sok zenei műfajban otthonosan mozgó Szulák Andrea lesz.
