A Haydneum vendégei: Megvolt a Haydneum Őszi Fesztiváljának harmadik koncertje is. Az előző naphoz hasonlóan ismét egy olyan régi zeneszerző – ezúttal Anton Zimmermann (1741-81) – került reflektorfénybe, akire magunktól egészen biztosan nem találnánk rá.
Ez a Haydneum egyik célkitűzése viszont éppen ez: elfeledett, egykor népszerű zeneszerzők feltámasztása, népszerűsítése fesztiválok keretében, nem korlátozódva a mai Magyarország területére, hanem tekintetbe véve a teljes régiót, ahol Joseph Haydn leginkább kifejtette a hatását. Ebbe természetszerűleg beletartozik Bécs és vele az osztrák területek, illetve a mai Szlovákia is. Emiatt esett a választás épp Zimmermannra, akit pályája elsősorban Pozsonyhoz kötött.
A koncert helyszíne a frissen helyreállított Karmelita volt, amelyet legtöbben Várszínházként (majd Nemzeti Táncszínházként) ismerhettünk, egészen visszaalakították abba az állapotába, amikor még a karmelita szerzeteseké volt. Az egykori színházteremben most ismét orgona áll. Kell hozzá idő, amíg elhisszük, hogy itt régen már jártunk. Az épületben egész évadon át tartó koncertsorozat is helyet kap Karmelita koncertek címmel, melynek egyik állomása volt a Haydneum Őszi Fesztivál október 29-i tegnapi előadása.
Mint Zimmermann, a műveivel nálunk vendégeskedő együttes is pozsonyi kötődésű. A korhű hangszereken játszó Musica Æterna jövőre már ötven éves lesz, elsősorban 17–18. századi szerzőket adnak elő, közülük is többnyire a mai Szlovákia területéhez kötődőeket.
Peter Zajíček, az előadás koncertmestere már három évtizednél régebben az együttes művészeti vezetője, a szlovákiai régizenei élet pozsonyi vezéregyénisége. Míg általa szervezett pozsonyi fesztiválon többször vendégszerepeltek magyar régizenei együttesek, a Musica Æterna fennállása során ötnél több koncertet nem adott Budapesten, így ez az esemény nemcsak a Haydneum, de a vendégek számára is kiemelkedő jelentőségű.
Ne felejtsük el, hogy Zimmermann korában Pozsony a Magyar Királyság fővárosa volt (1536-1783), de még később, a reformkorban is itt tartották az országgyűléseket, így sok szempontból is jelentős kulturális helyszín volt, mindenki megfordult itt, aki számított – Bécs közelsége alapvetően meghatározta a helyzetét.
Haydn még egy éve sem volt egyedüli irányítója (első karnagya) az Esterházy herceg zenekarának, 1767 farsangján már Pozsonyba utazott együttesével vendégszerepelni, mégpedig a püspöki rezidenciára. Ekkor még nem ismerkedhetett össze Anton Zimmermann-nal, aki csak a hetvenes évek elején érkezett Pozsonyba, de gyorsan nagy karriert futhatott be, hiszen 1773-ban már a város ismert zeneszerzőjeként tesznek róla említést.
1776-tól Batthyány József esztergomi érsek udvari komponistájaként Zimmermann hasonló szerepet kapott, mint Haydn Eszterházán, a kor számos virtuóz művészét – kiemelkedő, a sajátjánál is jobb fizetéssel – csábította alakuló együttesébe. Heti két hangversenyt vezényelt az érsek és környezete számára, de eközben megzenésített színpadi műveket is. Megmaradt szerzeményeinek száma 268, további 13 szerzősége vitatott. Életéről a koncert elején és a szünet után Becze Szilvia, a Bartók Rádió műsorvezetője is részletesen beszámolt.
Zimmermannt Haydn zenéje érzékelhetően inspirálta, két szimfóniáját sokáig a híres mesternek tulajdonították. Az 1770-es évektől ez nem volt ritka, sok Haydn-mű is először kalózkiadásban jelent meg, amíg ő maga nem vette fel a kapcsolatot néhány kiadóval.
Peter Zajíček a műsor összeállításánál Zimmermannt állítva a központba, mégis egységességre törekedett, három szórakoztató hangvételű darabjához (F-dúr notturno, AZ III/5:F1, F-dúr divertimento, G-dúr cassatio, AZ III/2:G1) hasonlót választott Haydntól is (G-dúr scherzando, Hob. II:36), amely 1765 előtt, abban az időszakban készült, amikor még csak másodkarnagyi beosztásban állt az Esterházy-udvarban.
A címekben szereplő műfaji megjelölések (lsd. notturno, divertimento, cassatio, scherzando) mind a szerenádhoz hasonló formát takarnak, amelyek legfőbb jellemzője, hogy többtételes, szórakoztató célzattal, gyakran szabadtéri előadásra szánt könnyed hangvételű kamaradarabok. Jelen esetben 7-9 hangszeres szólaltatta meg őket, karmester nélkül. A Musica Æterna tagjai közül ezúttal Michal Klas, Michaela Čibová, Radka Kubínová, Tomáš Horkavý, Ján Grener, Metod Podolský, Martina Mestická és Juraj Ofúkaný kísérte el az együttes vezetőjét, a koncertmestert. A közönség tapsaival most is kiérdemelt egy humoros ráadást („A tyúk éneke”), amelyben fokozottan érezhettük, hogy mit gondoltak a XVIII. század végének szerzői a szórakozásról, amely nemcsak az arisztokráciának szólt, de a polgárságot is megérinthette.
Ahogy a koncert után kérdésünkre Peter Zajíček elmondta, a Zimmermann műveket Batthyány érsek a saját palotája aulájában rendezett délutáni vagy kora esti hangversenyeken adatta elő a pozsonyi lakosoknak, ingyenesen. (Ebben a gesztusban is láthatunk párhuzamot, a 400 fős eszterházai opera – heti három! – előadására léphettek be ugyancsak ingyenesen az arra járók, megkötés nélkül. A „rendes” öltözetet azért elvárták, de szabadon lehetett belépni és távozni bármikor.)
Ahogy megfigyelhettük, az első koncert óta egyre kisebb apparátussal szólalnak meg a darabok, és október 30-án este el fogjuk érni a minimumot, mindössze két művészt fogunk hallani a Zeneakadémia Solti Termében. Somlai Petra fortepianón Beethoven-szonátákat játszik, Megyesi Zoltán Haydn- és Beethoven-dalokat énekel. Már előre rá lehet hangolódni. Aki pedig még egy igazi Haydn-operát is meg szeretne hallgatni, azt november 2-án várja A lakatlan sziget, szintén a Zeneakadémián.
