Szokolay Sándor negyedik Ady-vers megzenésítése a Minden-Titkok Titka című lírai kantáta. A költő szerelmi költészete új irányba terelte a komponistát a közösségi vallomástól az egyes számú monológ belső világához.
A hattagú kamaraegyüttes két csoportja, a dallamjátszó (fuvola-klarinét-hegedű) és az akkordisztikus hangszerek (cimbalom-hárfa-zongora) a drámai árnyalatok festői sziluettjeként követi a szoprán szólista szélsőséges lelki vívódásait.
Az öt tétel dramaturgiai lánca: Titok–Jégcsapszív–Sóhaj–Karnevál–Búcsú
Ahogy a darab eleje fokozatosan felépült, a vége úgy vész a semmibe mottójával: „Miért nem voltunk jók egymáshoz, amikor éltünk?” Szokolay halk számadásnak nevezte a kantáta végkicsengését.
A megrendítő opus drámai hatását minden bizonnyal fokozza a kiváló előadás. A Vajda Gergely vezette kamaraegyüttes élén Baráth Emőke szuggesztív kifejezőerővel jeleníti meg a vers és a zene szívszorító egységét. Tfirst Péter (hegedű), Jóföldi Anett (fuvola), Varga Gábor (klarinét), Polónyi Ágnes (hárfa), Szalai András (cimbalom,) Cseh Dalma (zongora) játékával a kamarazenélés legmagasabb fokán járulnak hozzá a mű hiteles megszólalásához.
Az 1977-ben keletkezett mű az Universal Kiadó gondozásában három nyelven jelent meg.
