Véget ért az idei Kaposfest. Egy emlékkel gazdagabbak és sok-sok zenével szegényebbek leszünk a következő napokban. A záró hangverseny óriási sikere, majd a ráadás koncert „ereszd el a hajam” hangulata után ezúttal Hornyák Balázs fesztiváligazgatóval együtt értékeltük az elmúlt egy hetet.
– A sok munka után most már pihenhetsz?
– Nem sok pihenés következik, mert lassan indul az évad, de mindenképpen lesz pár nyugodtabb nap, amikor értékelünk és átgondolhatjuk a tapasztalatokat. Szerettem volna még látni a tengert, legalább pár napra, de úgy tűnik, ez sajnos nem jön össze, majd jövőre.
– Ez a második fesztivál a te irányításod alatt. A pandémia miatt tavaly csak pár napos volt a rendezvénysorozat, idén viszont már egy teljes hétig tartott. Hogyan értékeled az elmúlt hét napot? Melyek az első benyomásaid?
– Nagyon sok és sokféle programunk volt, több mint eddig bármikor. Nemcsak a délelőtti és az esti koncertekről szólt a mostani fesztivál, hanem mesterkurzusokról, gyermekprogramokról, érdekes ismeretterjesztő előadásokról és rengeteg új helyszínről. Azt tapasztaltam, hogy valóban megtelt élettel Kaposvár és ez érzékelhető is volt a város különböző pontjain. Nagyon jó érzés volt, hogy sokan odajöttek hozzám és gratuláltak, megköszönték, hogy ilyen és ennyiféle élményben lehetett részük. Sok csillogó szempárral találkoztunk kollégáimmal az egész hét folyamán, ami erőt ad ahhoz, hogy kis megállás után ott folytassuk a munkát, ahol abbahagytuk.
– Minden terveteket meg tudtátok valósítani?
– Alapvetően igen, de én azt gondolom, hogy soha nem lehetünk elégedettek. Olyan nincs, hogy egy fesztivál véglegesen kialakult, elértük a tökéletességet és onnantól kezdve ülünk a babérjainkon. Mindig új utakat és lehetőségeket kell keresnünk. Értékelni és átgondolni azt, hogy miben vagyunk jók és mitől lehetünk még jobbak. Pl. idén elkezdtünk délutáni gyermekprogramokat szervezni, ezek nagyon színesek és különlegesek voltak, itt volt velünk többek között Kálid Artúr és a Liszt Ferenc Kamarazenekar is. Ezeket kivétel nélkül nagy érdeklődés kísérte, de tisztában vagyunk vele, hogy nem egy év alatt épül be mindez az emberek tudatába, hozzá kell szokniuk. Ez részünkről tudatos építkezés, az új kezdeményezések gyümölcseit nem azonnal fogjuk learatni.
Újítás volt az is, hogy a koncert előtti ismertető előadásokat, sok más programhoz hasonlóan, kivittük szabad térre, az Európa Parkba, ahol szinte mindig telt ház volt. Úgy láttam, hogy a közönség magáénak érzi az új helyszíneket, az emberek belakják a város utcáit, köztereit. Az idei évben nem csak a koncerttermekben tapasztalhattuk meg a fesztivál sajátosan közvetlen és barátságos hangulatát, hanem a belváros számos pontján.
– Az egyik legmeghatározóbb élményem Várdai István és a Győri Balett közös produkciója volt. Lehet majd a későbbiekben is hasonlókra számítani?
– Igen. Mindkét művészeti vezető, Baráti Kristóf és Várdai István is úgy gondolja, keresnünk kell az együttműködési lehetőségeket a társművészetekkel. Ez már korábban is megfogalmazódott, de mostanra sikerült ebben a formában összehozni. Fontos, hogy mindig tudjunk valami újat mutatni a közönségnek, hogy azt érezzék, érdemes Kaposvárra jönni. A helyi képzőművészekkel is elindult egy közös gondolkozás annak érdekében, hogy a fesztivál idején színes kulturális programokat tudjunk adni a városba látogató sok ezer embernek.
Ezeket az együttműködéseket tovább kell építeni annak érdekében, hogy a fesztivál folyamatosan képes legyen megújulni. Ugyanilyen a műfaji sokszínűség kérdése is: érdemes feszegetni a határokat, természetesen megtartva a fesztivál fő profilját, azt, amiért szeretik, amiért tizenkét éve népszerű a rendezvény. A jazz ma már épp úgy a fesztivál szerves része, mint a világzene. Ezt az üzenetet szerettem volna erősíteni azzal, hogy idén a nagyszerű Oláh Krisztián Quartettel jómagam is felléptem a fesztivál második napján.
– A Kaposfestre jellemző szabad, kötetlen hangulat nem hiányzik a hagyományos hangversenyéletből?
– De, és azt hiszem, ezen a téren a mi felelősségünk is nagy. A közönség fiatalítása, a zeneszerető emberek „kinevelése” kulcsfontosságú. És itt vissza is térek a gyermekprogramokhoz. Lehet, hogy a legkisebbek pont egy ilyen beavató-élmény alapján döntik el, hogy mélyebben szeretnének klasszikus zenével foglalkozni, hiszen újra és újra át akarják élni ezeket a pillanatokat, sőt, másoknak is meg akarják mutatni. Gyermekkoromban engem is sokat vittek a szüleim színházba, koncertre, múzeumba, így ma már természetes, hogy, ha elutazom egy városba, megnézek egy kiállítást vagy meghallgatom az ottani szimfonikus zenekar hangversenyét. Mi ilyen jó élményeket szeretnénk adni a gyerekeknek, a fiataloknak és természetesen mindenkinek. Kérdésedre válaszolva, szerintem a klasszikus zenei koncerteknek rendelkezniük kell egy olyan sajátossággal, amely csak rájuk jellemző, amitől különleges, persze úgy, hogy a minőségből nem enged.
– Már tervezitek a jövő évi fesztivált?
– Igen, de ehhez fontos lenne az, hogy előre tudjunk látni. Az lenne ideális, ha több évre előre tudnánk tervezni és gondolkodni, hiszen többek között a művészeket is időben kell értesíteni, sok mindenkinek évekre előre be van telve a naptára. Sajnos ennek a feltételei még nem adottak, általában az utolsó pillanatokban dől el a finanszírozás, ekkor látunk tisztán a gazdasági körülményeinket illetően, s a szervezés csak ezek után kezdődhet meg. A pandémia a helyzetet csak nehezítette. Ezen mindenképp változtatnunk kell, érdemes lenne átgondolni a pályázati rendszereket, a támogatásokat, ehhez, véleményem szerint, egy új komolyzenei stratégiára van szükség, amely lehetővé teszi és legalább középtávon garantálja a kulcsfontosságú intézmények és fesztiválok működését. Magyarország vitathatatlanul komolyzenei nagyhatalom. A hagyományokat erősítő projektek fenntartása és továbbfejlesztése fontos nemzeti ügy.
