Az Augusz-ház mellett Liszt Ferenc másik legfontosabb szekszárdi emlékhelye az Újvárosnak nevezett városrészben álló neogótikus stílusú katolikus templom. Ha éppen az Augusz-ház előtt állunk, ugyanazon az oldalon a városközponttól kifelé induljunk el a Széchenyi utcán, majd menjünk tovább folytatásán, a Rákóczi úton, és körülbelül másfél kilométer után ott is állunk a templom előtt. Ezt az utat 1870 őszén, három hónapon keresztül Liszt is szinte minden kora reggel megtette oda-vissza, ugyanis oda járt misére. De más is fűzte őt a templomhoz.
A neogót stílusú római katolikus templom 1864 és 1868 között épült Hrabovszky Péterné Kassay Anna alapítványából, aki tekintélyes vagyonát erre a célra hagyományozta végrendeletében. Terveit a grazi Hans Petschnigg készítette, ő nyerte meg az Ybl Miklós és Reiter Ferenc által elbírált tervpályázatot. Az építkezés kivitelezője Wagner János pesti építész, a művészileg kimagasló értékű szobrokat Josef Schönfeld pesti születésű bécsi szobrász készítette.
Az alapítvány ügyeit báró Augusz Antal kezelte, ő felügyelte az építkezést és megnyerte személyes jó barátját, a szekszárdi házában több ízben vendégeskedő Liszt Ferencet, hogy felszentelésére misét írjon. Liszt legszívesebben a helyszínen, Szekszárdon, barátjánál komponálta volna, ahogy több levelében is olvasható. Elfoglaltságai miatt a mű azonban nem készült el időre, ami Lisztet nagyon bántotta, mert megírását becsületbeli kötelességének tekintette. Elhatározta, hogy 1848-ban komponált férfikari miséjét fogja gyökeresen átdolgozni a szekszárdi hívők számára, hogy azt 1870-ben, a templomszentelés évfordulóján előadhassák.
Így elkészült az a mű, amit ő maga mindig Szekszárdi mise címmel emlegetett. Ám az előadás újra elmaradt. Egyik oka volt, hogy a Szekszárdi Dalárda nem tudott megbirkózni a mű előadásával. Megtanulta viszont a Budai Dalárda, 1870. szeptember 23-án már főpróbát is tartott belőle a budai Vártemplomban, ennek ellenére mégsem hangzott fel Szekszárdon, maga az ünnepség is elmaradt. Ennek oka valószínűleg a külpolitika akkori eseményeiben rejlik: az Itália egyesítéséért harcoló csapatok éppen ezekben a napokban arattak döntő győzelmet, amelynek következtében a pápai állam elveszítette létjogosultságát. Az Itáliára nézve örvendetes, míg a katolikus egyház szempontjából rendkívül gyászos esemény lehetett az oka, hogy Szekszárdon sem tartották illendőnek egy egyházi örömünnep megtartását.
A Szekszárdi mise ősbemutatójára végül Jénában került sor 1872. június 26-án, ezért a szakirodalomban Jénai mise néven is említik, Liszt azonban leveleiben többször is „ma messe Sexardique” (az én szekszárdi misém) néven aposztrófálja művét.
A szekszárdi bemutatót csak 1978-ban, Augusz Antal halálának 100. évfordulójára is emlékezve tarthatták meg az Újvárosi templom falai között, de még ez sem az igazi ősbemutató volt, ugyanis a mű vegyeskari változatát adta elő a Budapesti Kórus a Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportjának kezdeményezésére.
Az eredeti, férfikari változat ősbemutatójára csak 1986-ban, Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából került sor ugyanitt, a művet a Honvéd Művészegyüttes férfikara szólaltatta meg.
Lisztet nemcsak Szekszárdi miséje köti a templomhoz. Már 1865-ös szekszárdi látogatásakor járt Augusszal az épülő templomnál s megtekintette annak terveit (valószínűleg ekkoriban kérte fel barátja templomszentelő mise komponálására). 1870-es, több hónapos szekszárdi tartózkodása idején pedig reggelenként ide járt misére. Mint Töttős Gábor helytörténész írja, ebben az is közrejátszhatott, hogy ennek a templomnak akkor sokkal jobb volt az orgonája, mint az Auguszékhoz közelebb eső Belvárosi templomnak, és a békés természetű Mikó György plébános sem háborgatta áhítatában a világ „hírhedett zenészét”. Születésnapján, október 22-én még orgonált is a templomban: Reményi Edével eljátszotta a Koronázási mise Benedictusát.
Még a templomszentelés előtt Augusz egy kis, Liszt arcképével díszített domborművet helyezett el a templom kórusán, melyet Ernst Rietschel készített. Mint egyik levelében olvasható, a gesztus mélyen meghatotta a zeneszerzőt. A dombormű ma is látható az orgonaszekrény jobb oldalán, alatta egy 1972-ben állított fekete márvány emléktáblával.
Egy másik, az évszázaddal későbbi ősbemutató évében, 1986-ban állított páros emléktábla a hívek számára is könnyebben látható helyen, a templomba lépve a főbejárattól jobbra található. A Farkas Pál által készített domborművön a fényes babérkoszorú övezte csontos, energikus kéz, a hosszú, karcsú ujjak azt a dicsőséget és érdemet jelképezik, amelyet Liszt személye és művészete jelent Szekszárd városának is.
A Szekszárdi misének irodalmi emléket állított a városban született Baka István Graves-díjas író 1984-ben megjelent kisregényében, melynek főhőse Séner János, a Szekszárdi Dalárda egyik alapító tagja és karnagya. Az azonos című kisregény cselekménye e mű partitúrája körül forog. Utolsó jelenete itt, az Újvárosi templomban játszódik.
Források:
- Töttős Gábor: Szekszárd. Bp. Panoráma, 1986
- Töttős Gábor: Irodalmi séták Szekszárdon. Szekszárd, 1985
- Töttős Gábor: Szekszárd: Mesélő útikönyv. Szekszárd, 2008
- Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869–1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
- Hamburger Klára: Liszt Ferenc és Szekszárd. = Dunatáj 1986/3
- Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól. = Tanulmányok Tolna megye történetéből II. Szekszárd, 1969
- Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés). = Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Szekszárd, 1997
- Baka István: Szekszárdi mise. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1984
