Október 21-én a Liszt Ünnep keretében, az UMZE Kamaraegyüttes és a Forte Társulat közös előadásában kerül színre Vajda Gergely Esterházy Péter szövege nyomán készült mono-koncert-operája, a Fuharosok, valamint George Benjamin Into the Little Hill című kompozíciója. A különleges bemutatóról az est rendezőjével, Horváth Csaba koreográfussal beszélgettünk.
– „Művem úgy opera, ahogy az Esterházyé regény” – nyilatkozta Vajda Gergely a Fuharosok kapcsán. Hogyan befolyásolta ez a műfaj behatárolatlanság a munkádat?
– Vajda Gergely saját zenei anyagára utalt ezzel, ami természetesen számomra is kiindulópont a koreográfia kialakításakor. A mono-koncert-opera alapja egy meglehetősen absztrakt Esterházy-szöveg, amelyben egy fiatal lány emlékszik vissza szüzességének elvesztésére. A szürreális és megrázó történethez Vajda Gergely egy meglehetősen dramatikus zenét képzelt el, és bár tényleg jelen van a megfoghatatlanság, ezek olyan keretek, amiből már el tudtam indulni. A feladatom elsősorban az, hogy mindezt a legérzékletesebben állítsam színpadra.
– Dolgoztál már hasonló anyaggal?
– Egy ilyen komplex darab ritka alkalom a koreográfus számára. Egyszerre kell színházi és operai elemekkel dolgozni, miközben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy meghatározó és nagyon erőteljes szöveg képezi az egész alapját. Szokatlan és különleges kihívás.
– Mi számodra a legfontosabb a koreográfia összeállításakor?
– Azt szeretném, hogy a színpadon megjelenő mozgásnak ne illusztratív jellege legyen, egyszóval nem lenne szerencsés újra elmondani mindazt, ami elhangzik a szövegben, vagy adott esetben zeneileg jelenik meg a színpadon. A tánc- és látványelemeknek mindenképpen egy plusz réteget, jelentést kell adniuk, mellyel kiegészítik, teljessé teszik a produkciót.
– Az esten a Fuharosok mellett George Benjamin darabja, az Into the Little Hill is színpadra kerül. Milyen koncepció mentén került egymás mellé a két mű?
– Alapvetően két különböző karakterű darabról van szó, melyek közös vonása a balladaszerű történetmesélés. Ennek a párosításnak véleménye szerint pont ez a különbözőség az előnye. Benjamin művében már két szereplő, egy szoprán és egy mezzoszoprán hang mesél, akiktől egy metaforákban gazdag középkori történetet hallunk. Bár itt cselekmény több szálon fut, a mű mégis puritánabbnak hat mint a Fuharosok. Sokkal redukáltabb zenei anyag jellemzi, mely sokszor a színházi jelleget is nélkülözi.
– Mindkét zenemű esetén megvan a lehetőség, hogy egyeztess a szerzőkkel. Mennyire szoktad ezeket kihasználni?
– Vajda Gergellyel régóta ismerjük egymást és tudunk egymás munkáiról, így természetes volt, hogy megbeszéljük az elképzeléseket. A kiindulás így bizonyosan könnyebb, de azt nem gondolom, hogy a Benjamin-mű esetén, ahol nincs meg a személyes kapcsolat, ott ez befolyásolná a végeredményt.