A Liszt Ünnep igazi csemegéjének ígérkezik Kiss Péter zongoraművész és Jászberényi Gábor színművész közös estje, amelyen Liszt, Dante és Petrarca művei találkoznak újszerű megközelítésben. A Szerelem és pokol című előadást egy alkalommal, október 10-én 19.30-tól láthatjuk a Zeneakadémia Solti Termében, előtte pedig az Átriumban egy kiállítást is megtekinthetünk Liszt és Dante kapcsolatáról.
– Hogyan jött az est ötlete?
Kiss Péter: Idén ünnepeljük Dante halálának 700. évfordulóját, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Liszt Dantéhoz köthető műveit egy különleges koncert keretén belül érdemes lenne műsorra tűzni, melyben az Isteni színjáték különböző idézetei is elhangoznának. Ám a liszti életmű Dantéhoz köthető szóló zongora művei között csak az emblematikus Dante-szonátát találtam, ezért a tervezett műsort – a Zarándokévek első kötetében együtt szereplő – Petrarca-szonettekkel is kiegészítettem. Kezdettől fogva az volt az előadás koncepciója, hogy a szöveg és a zene kapcsolata ne didaktikus legyen – tehát, hogy ne felolvassuk a szöveget, majd eljátsszuk a hozzá kapcsolódó Liszt-művet és taps –, hanem egy dramaturgiai egységet alkossanak.
– Mi alapján válogattátok ki a szövegeket?
Jászberényi Gábor: Elolvasva az Isteni színjáték Pokol részét és Petrarca Daloskönyvét. Kezdte kiadni magát az anyag. A Daloskönyv három részre tagolódik, ami párhuzamba állítható a Dante-féle pokoljárással: ahogy a költő egyre mélyebbre kerül a Pokolban, úgy változik a szerelem megélése Petrarca verseiben. A Daloskönyv harmadik részében Laura haláláig jutunk el. Az előadásban párhuzamosan hangoznak majd el a Dante- és a Petrarca-szövegek, amelyeket a Liszt-művek tagolnak. A terv az, hogy utazásszerű legyen az egész, ahol minden egymásból következik, nem pedig önmagában van jelen.
– Milyen élmény volt a művek feldolgozása?
JG: Amikor Péter felhívott az ötletével, arra gondoltam, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy beleássam magam Petrarcába. Döbbenetes irodalmi élményt adott, egyhuzamban elolvastam a 166 szonettet.
A Pokol pedig annyira részletesen van leírva, mintha Dante egy fényképezőgéppel a kezében ott járt volna. Ehhez még hozzátesz Nádasdy Ádám új fordítása is.
– A Dante-szonáta és a három Petrarca-szonett adott volt. Hogyan került be a többi Liszt-mű?
KP: Miután megszületett a szövegkönyv, elkezdtünk azon gondolkodni, hova kellene beilleszteni a zeneműveket. A négy már meglévő mű mellé olyan Liszt-darabokat választottam, amelyek hangulatukban, témájukban vagy valamilyen elvont formában kapcsolódnak az elhangzott szövegekhez.
Érdekes volt rádöbbenni, hogy míg eleinte azt hittem, a Liszt-művek fogják rendezni a szövegeket, egy pont után ez megfordult, és a szöveg dramaturgiája adta ki a zenék pontos helyét.
– Az elmondásotok alapján egy összművészeti előadás képe rajzolódik ki. Mennyire fontos a műfaji határok átlépése?
KP: A színház eleve olvasztótégelye a művészeteknek, a koncert tradíciója viszont néha nehezen engedi, hogy kilépjünk a megszokott keretekből. Azt gondolom, hogy a tradíció a múltból táplálkozik, de a jövő felé mutat. Nem is szeretném műfajilag meghatározni ezt az estet: ez egy előadás, ahol lesz irodalom, zene és színház. Az ötlet zenei szemszögből újdonságnak tűnhet, azonban nemrég tudtam meg, hogy amikor Liszt Dante-szimfóniáját bemutatták Rómában, előtte részleteket olvastak fel az Isteni színjátékból, miközben a műhöz készült illusztrációk lógtak a falon.
JG: Biztos, hogy ez az előadás egy csemege lesz a Liszt Ünnepen, hiszen a hagyományostól eltérő módon közelítjük meg a szerzőt. A zenével és a szöveggel egyszerre akarunk hatni az érzékekre és az értelemre.
– Ha jól tudom, lesz egy kiállítás is, ami Liszt és Dante kapcsolatát mutatja be…
KP: Igen, miután megvolt az est alapötlete, beszéltem a Liszt Ferenc Emlékmúzeum igazgatójával, Domokos Zsuzsannával, és kiderült, hogy éppen egy Liszt–Dante-kiállítást terveznek, így adta magát, hogy a kettőt összekapcsoljuk. Érdemes lesz korábban érkezni a koncert előtt, mert így aki a kiállítást is megnézi, még többet tudhat meg Liszt és Dante kapcsolatáról.
– Hatalmas munka lehet ebben az előadásban. Van valamilyen további tervetek vele?
KP: Mivel Liszt és Dante számára meghatározó város volt Róma, ezt a koncertet eredetileg ott képzeltem el. Az utóbbi években volt szerencsém gyakran megfordulni az „Örök városban”, így külön öröm, hogy a Római Magyar Akadémián is helyet kapott az előadás egy nemzetközi Dante Konferencia keretében, ahol egy olasz színész lesz a partnerem. Viszont a magyar „librettó” – amely Gábor zseniális munkájának eredménye – annyira jól sikerült, hogy mindenképpen szeretnénk tovább játszani Magyarországon is ezt az előadást.
