Bár mindketten különböző utakon járnak, a kísérletező kedv és a más műfajok iránti kíváncsiság nagyon is közös bennük. Miklósa Erika és Káel Norbert régi ismeretségük ellenére első alkalommal lépnek fel együtt egy olyan programmal, amelyen többek között Liszt-, Bartók- és André Previn-dalok szerepelnek jazzes feldolgozásban. A két művészt és a Jazzical Triót október 17-én a Liszt Ünnep keretén belül, a Budapest Music Centerben hallhatjuk.
– Mióta ismerik egymást?
Káel Norbert: A 2010-es évek elején, New Yorkban találkoztunk először. Már akkor elhatároztuk, hogy egyszer előadunk közösen André Previn-dalokat, amely nagy örömünkre most meg is valósulhat.
– Mire utal a koncert címe: Dimenziók?
KN: A dimenziók vagy másnéven perspektívák a zene különböző nézőpontokból történő értelmezését, felfogásmódját jelentik. Ugyanazon zenemű vagy stílus több dimenzióból is értelmezhető, pontosan ezért lesz nagyon érdekes és színes a koncertünk Erikával, ahol a klasszikus zene, a kortárs zene és a jazz egy különleges fúzióját lehet majd hallani.
– Milyen koncepció szerint állították össze a műsort?
Miklósa Erika: Mivel a Liszt Ünnep keretein belül lépünk fel, magától értetődő, hogy Liszt Ferenctől is választunk művet: egy megzenésített Victor Hugo-verset fogunk előadni. Norbival a népdalok szeretete is közös bennünk, azokból is lesz egy kis ízelítő. Az én egyik személyes kedvencem, Norbi Beautiful Silence című darabja szintén elhangzik majd.
KN: A program összeállításánál Erika különleges hangi adottságai is nagymértékben motiváltak minket. Emellett azt is szem előtt tartottuk, hogy megmutassuk mind az egyetemes, mind a magyar zenei örökség, a modern zene és a jazz szépségét.
– Mit lehet tudni a Beautiful Silence című műről?
KN: Ezt a darabomat még a bostoni Berklee College-ban töltött évek idején komponáltam. A műben egyenrangúan érvényesül a jazz, a latin zene, Liszt harmóniavilága, az enharmonikus moduláció, valamint a kromatikus modulációk világának ötvözete.
– Erika, mennyiben kell másképp készülnie erre a koncertre, mint például egy operaelőadásra?
ME: Bár most valóban nem a megszokott közegemben vagyok, minden fellépésre maximális igényességgel készülök. Egy új helyzetben mindig ott az izgalom – és ezt élvezem is –, hogy valami mást csinál az ember, mint egy operaelőadásban. Kifejezetten éhezem ezekre az alkalmakra, olyan inspirációt adnak, amelyek kiteljesítenek. Sokat lehet tanulni más műfajok képviselőitől.
– A jazzes darabokra készülve hallgat más előadókat, hogy elsajátítsa a stílust?
ME: Szeretek másokat hallgatni, de csak miután már tudom a dalokat. Mivel nem jazzénekes vagyok, muszáj egy köztes, új irányt kialakítanom, a műveket a saját stílusomra formálnom. Szerencsére van miből merítkeznem, rengeteg mindent megéltem, láttam és hallottam a több mint 30 éves pályafutásom alatt. A jazzben az a jó, hogy bár megvannak a határai, ezeken belül nagyon szabad tud lenni az ember. Én egy Verdi-operában nem lehetek ilyen szabad, ott kötnek a harmóniák. Sokáig nehézséget is jelentett számomra, hogy ki merjek lépni abból a komfortzónából, amely a kottahű előadásmódon alapul.
– Az est műsorán javarészt átiratok szerepelnek. Hogyan készülnek ezek a feldolgozások általánosságban, illetve Bartók vagy Kodály műveinek esetében?
KN: Mindig ugyanolyan koncepció szerint írok átiratot: amint egy számomra tetsző zeneművet hallok, azonnal elkezd érdekelni. Vagy azért, mert önmagában gyönyörű, vagy mert nagyon érdekes, új perspektívából lehet nézni-hallani, a jazz, a klasszikus zene és esetleg a népzene elemeivel ötvözve. Bartók műveit konzis korom óta sokat hallgatom és játszom, és ugyanezt tudom elmondani más klasszikus és jazz szerzők műveiről. Ezeknek a szintézise ad ötleteket a feldolgozásokhoz. Bartók és Kodály műveiben egyébként is sok esetben találkozhatunk jazzes ritmikával vagy harmóniavilággal.
– A Liszt Ünnep egyik célja, hogy műfajokon átívelve, minél változatosabban dolgozza fel Liszt örökségét. Mi a legfontosabb ebből a szellemiségből?
KN: Számomra a fesztivál egyik legfontosabb üzenete, hogy Liszt zenéje azonkívül, hogy rendkívül virtuóz, gyönyörű, lehengerlő és érzelmes, teljesen fuzionálható a modernebb, esetleg populárisabb stílusokkal, mint a jazz vagy a popzene. Egy olyan univerzális magyar zeneszerzőről beszélhetünk, aki túlmutatott a korán, megalapozta az utat az őt követő zeneszerzőknek, és egyetemes zenét alkotott.
ME: Nemrég felléptem egy esten a Magyar Tudományos Akadémián, ahol Liszttől is énekeltem. Ott döbbentem rá: attól tökéletesek ezek a dalok, hogy nagyon organikusak és tiszták. Liszt tökéletes érzékenységgel és egyszerűséggel fogalmazott meg mindent. Az október 17-i koncerten elhangzó dal esetében is az az elképesztő, hogy a Victor Hugo-vers szövegének ismerete nélkül is teljesen egyértelmű lenne számomra, milyen érzéseket akar kifejezni. Liszt művei időtlenek, akár ma is komponálhatták volna őket. Vagányság, őszinteség, organikusság – ezek mind jellemzik a művészetét.
További információk a Liszt Ünnep programjairól tematikus blogunkban, ide kattintva érhetők el.
