Márfi Márk színművész február 11-én lett 29 éves, saját monodrámáját pedig éppen 30. alkalommal adta elő a napokban. De nincs megállás, február 26-án máris jön a 31. a Lóvasúton. Születésnapja és a jubileum kapcsán beszélgettünk vele, ami alapján most szubjektív pontok szerint közlünk részleteket.
…29.
Márk a születésnapja előtti napokat spanyolországi utazással töltötte, majd családi körben ünnepelt szülőfalujában. A hazavezető útján végig Beton.Hofi alkalomhoz illő Hard reset című dalát hallgatta, ami megfelelően rezonált aktuális hangulatára.
Szülinapja kapcsán Márk úgy nyilatkozott, ez a nap leginkább az édesanyjáról szól és nem pedig róla: „2020-ban jöttem rá – és ezt a Telikben is megfogalmazom -, hogy én vajmi keveset tettem azért, hogy megszülettem, így úgy érzem, hogy nem engem kell(ene) ünnepelni, hanem édesanyát és édesapát. Tehát hazamentem, szombat este megnéztük együtt a Gólkirályság című sorozat (amiben Márfi Márk Windberger Krisztián karakterét alakítja – a szerk.) 6. részét, az pedig külön nagy ajándék, hogy hétvégén nagybácsi is lettem.”
30.
Telik. Telnek az évek, az órák és a másodpercek. Ketyegés, feszült csönd. Abban talán bizonyára megegyezhetünk, hogy életünk legfontosabb pillanataiban valahogy mindig halljuk a másodperceket vagy éppen a szívverésünket. Hol túl gyorsan, hol túl lassan. Halljuk, ahogy telik. Süvít, vagy éppen vánszorog. Mindig pont ellenkezőleg, ahogy jó lenne.
Már az előadás plakátja is roppant személyes. Ott van az otthon egy szelete, a pulykafarmon álló kastélyépület falai, rajta pedig a gyermekien őszinte kézírással felfújt cím: Telik. Meg egy hanyatt fekvő test. Hiába nyugalmi a megjelenített póz, mégis roppant kiszolgáltatott. Az embernek óhatatlanul is Faulkner regénye jut eszébe róla; Míg fekszem kiterítve. A párhuzam ráadásul tartalmilag is megállja a helyét, hiszen a felnőtté válás folyamatáról, az útkeresésről mesélnek: testvériség, otthon, szülők, hit. Hogyan tanuljunk meg túljutni a múlton, megrajzolni a jövőt, összerakni a jelent.
Kérdésünkre, hogy ennyi alkalom után változott-e valami az előadáshoz fűződő viszonyában, Márk azt felelte, igen. „A pandémia alatt még nézők nélkül készült róla felvétel, utána pedig a darab bemutatása után röviddel, most pedig a 30. alkalommal már egy érettebb verzióról – így lesz most mit összehasonlítani, megvizsgálni a fejlődést, a változásokat. Fontos megjegyeznem, hogy nagyon nagy dolognak tartom, hogy függetlenként ennyi alkalommal játszhattam már az előadást, ezért külön köszönet a Lóvasútnak és estéről estére a nézőknek.”
A Telik (r.: Tóth Péter) Márk diplomamunkájából született előadás, amiből tanárai bátorítására készült önadaptáció. A mondanivaló nem változott, de kisebb, tudatos hangsúlyeltolódások folyamatosan történtek. „Egy fokkal jobban át tudom már adni, hogy miről szeretnék beszélni, mint mondjuk a 10. előadáson, ahol még másra helyeztem a fókuszt. Ebben nagyon sokat segített az előző 29 előadás (köztük 6 fesztiválmeghívás) mellett az a három diákoknak játszott verzió is, ami előtt és után is drámapedagógiai foglalkozást tartottunk. Ez az utóbbi három zártkörű előadás nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy a 30. Telik kicsit más legyen.“
Márk elmondása szerint egyértelműen benne van az is, hogy a diákoknak játszott verzióban kicsit máshogy állt a szöveg átadásához, a közléshez. A darab után ráadásul tőlük kendőzetlenül és őszintén kapott kemény kérdéseket és visszajelzéseket is. „Az előkészítő foglalkozáson, a darab előtt, általánosságban beszéltünk velük a felnőtté válás fontosabb állomásairól, utána pedig arról, hogy miként hatott rájuk a darab, milyen benyomásaik lettek. Bár ilyenkor már többnyire rólam beszélünk, de minden fiatal a saját szemüvegén és életén keresztül, igazából magáról beszél. Játékos formában érintettünk komoly témákat, melyben aktív és érdeklődő partnereink voltak.”
A MáSzínházzal közös tesztelőadásokat Márk három különböző osztállyal próbálta ki. A legvégén feltett konkrét kérdésre, hogy Márk vajon már felnőtt-e a darab alapján, kaptak nemleges és igen választ, és olyat is, hogy még az úton van, és talán ez mindig is így lesz és ez így van jól. Szeretnék, hogy mindennek legyen majd folytatása, a tervek szerint a foglalkozással egybekötött előadások hamarosan folytatódnak, ahol Bakonyvári Kriszti tereli a fiatalok gondolatait és kérdezi őket a drámapedagógia különféle eszközeivel. Mind az előadás, mind pedig a foglalkozással egybekötött program utaztatható, szívesen vinnék Budapesten kívülre is; vidékre és határon túlra egyaránt.
A 30. Telik után az is felmerült, hogy felnőtteknek is készül majd egy hasonló, foglalkozással egybekötött változat, mert az előadások után sok néző marad ott spontán beszélgetni a darabról, amelyek során többször többen is hangsúlyozták már, hogy magukra ismernek egy-egy hallott, látott, megérzett történetben.
31…
A jövőről kérdezve Márk elmondta, hogy a színészet mellett szeretne a továbbiakban is írni, kizárólag fikciós történeteket. 2022-ben megnyerte az Örkény István drámaírói ösztöndíjat, aminek a napokban volt a leadása, írásáról a kuratórium dönt, mentora Radnóti Zsuzsa, aki szintén nemrég ünnepelte születésnapját. Továbbá a MáSzínház részéről is kapott egy felkérést egy új darab megírására.
A Telik kapcsán is vannak további tervek, érkeznek újabb fesztiválmeghívások, és a következő jubileumi előadásnál talán egy álom is megvalósul: „Hogy mi? Na az titok!”
