Kovács Zsolt Vencel, a Litván Nemzeti Operaház magyar táncosának gondolatai arról, mitől lesz profi előadóművész egy magyar táncos. Milyen lehetőségei vannak nemzetközi szinten azoknak a fiataloknak, akik karrierjüket a világot jelentő deszkák reflektorfényében képzelik el.
Vita arról, hol és mit tanítsanak a magyar balettművészeknek
Sajnos a médiában ritkán beszélnek a balettről annyit, mint amennyit mostanában. Igaz, most sem egy jó előadás miatt került reflektorfénybe ez a téma, hanem azért, mert a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem vezetői nyílt vitát kezdeményeztek arról, hogy hol és milyen színvonalon oktatják a táncosokat. Azt hiszem, sokan kínosnak érzik ezt az egész polémiát, pedig az ilyen viták jó dolgokat is eredményezhetnek.
Ahogy azt a neves szónok Frank Carne mondta, „a vita a kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása. Ugyanakkor mindez a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul.”
Mit kellene tanulnia egy táncosnak, hogy sikeres legyen?
Biztos vagyok abban, hogy az operaház vs. egyetem vitának van értelme és az eddigieknél is színvonalasabb oktatást eredményez majd. Persze ehhez az is kell, hogy a vita ne csak arról szóljon, hogy „hol” lesz a jövőben balettoktatás, hanem arról is kell beszélni, hogy „mit” oktatnak a diákoknak, annak érdekében, hogy szakmailag felkészült és a művészeti élet állandóan változó világában eligazodni tudó, boldog táncosokat képezzenek Magyarországon.
Én ugyan azon szerencsések közé tartozom, akik Bécsben, Szentpéterváron és Budapesten is tanulhatták a mesterséget, mégis azt kell mondanom, hogy vannak olyan tudományterületek, amelyekre a táncművészetet oktató intézmények egyikében sem fektetnek túl nagy hangsúlyt.
Mire nem tanítanak meg külföldön sem?
A szűken vett szakmai technikák mellett, az életre is fel kellene készítenie növendékeit az iskoláknak. Olyan tudományterületeken is jártasságot kellene szerezniük a diákoknak, mint például a kommunikáció, vagy a tárgyalástechnika. Jómagam is meglepődtem mennyire nehéz helyzetbe is kerülhet az ember, ha állásinterjúra megy mondjuk a világ egyik leghíresebb orosz balettegyütteséhez, a Mariinszkij Színházba, vagy a varsói operába. Sem Bécsben, sem Szentpéterváron nem készítettek fel erre. Egy frissen diplomázott művész viszonylag keveset tud arról, hogyan kell egy jó önéletrajzot, vagy professzionális motivációs levelet megírni. De adózási és társadalombiztosítási ismeretei is meglehetősen gyenge lábakon állnak, holott külföldi munkavállalásnál kevés fontosabb kérdés van, mint ezek.
Kommunikációs tréning is kellene az egyetemre
Nem igazán használjuk tudatosan a vizuális kultúrához kapcsolódó szakterületeket sem. Csak kevés iskolában tanítanak fotózási, esetleg filmkészítéssel kapcsolatos ismereteket a táncosoknak, miközben az élet szinte minden területére beszivárog a social media információs rengetege. A hiányosságok miatt, a legtöbb táncosnak fogalma sincs arról, hogy mi az a fotózási beállítás, ami igazán előnyös neki, nem tudja, hogy egy-egy jól elkészített filmfelvétel milyen fontos lehet akkor, amikor a motivációs levél mellé egy videót kell mellékelni, ha jelentkezik meghallgatásra a világ egyik vagy másik operájába. (Ilyen dolgokat leginkább csak intézményi kereteken kívül tanulhatunk önszorgalomból, mondjuk akkor, ha sokat elemezzük a világ jelenleg legismertebb táncosának, Roberto Bolle felvételeit. (Az olasz szólista technikai tudása mellett, leginkább a közösségi médiának köszönheti hírnevét, a világháló különböző platformjain közel egymillió ember követi az „influencer” szólistát.)
Legyünk nyitottak az újságírók felé
Az én iskoláimban nem tanítottak meg kommunikálni az újságírókkal sem. Kimondottan meglepett, hogy ezt milyen jól is lehet csinálni. Amikor Oleg Ivenkoval, a világ leghíresebb táncosáról, Nureyevról szóló film főszereplőjével találkoztam, csodálkoztam, milyen könnyen veszi a kommunikációs akadályokat, miközben kamerák hada veszi körül.
Azt hiszem, hogy ez volt az első olyan pillanat, amikor elhatároztam, hogy a művészetek iránt érdeklődő sajtót én is felkészültebben és tervszerűbben fogom használni. Talán ezért került be egyik utcai performanszom a New York Times oldalára, de még kínai és indiai lapok is írtak rólam akkor.
A művészetnek is kell a marketing
Nem lenne baj, ha üzleti és marketing oktatásban is részesülnének a táncosok. Ezek birtokában megalapozottabb döntéseket hozhatnának művészeti életükkel kapcsolatban, az ilyen tudás birtokában jobban tudnák megbecsülni, milyen fizetéssel lennének elégedettek, hogyan tudnák azt elérni. Némi marketing tudással felvértezve jobban tudnák magukat menedzselni is a médiában, mindez lehetővé tenné, hogy jobban kézben tudják tartani karrierjük irányát, akár nemzetközi szinten is.
Az ázsiai táncosok pénzügyileg tudatosabbak
Litvániai munkám mellett, tavaly több hónapot Japánban töltöttem, a Giselle újragondolására kértek fel. Ebben az időszakban megtapasztaltam, hogy az ázsiai művészek milyen felkészültek anyagi területen. Ott tanultam meg, hogy azok a művészek, akik jól ismerik a pénzgazdálkodás fortélyait, jobban felkészültek a művészeti világ hullámvölgyeinek kezelésére. Képesek okos döntéseket hozni a munkájuk „árazásával” kapcsolatban, jobb szerződéseket kötnek, amely segít biztosítani pénzügyi stabilitásukat.
Networking is kell a színpadon
Néhány éve részt vettem a Holland Nemzeti Balett kurzusán, ott figyeltem fel arra, hogy sok táncos mennyire fókuszál arra is, hogy már az első nap új ismeretségeket kössön. Nemrég a svájci Bejar Balettben tett látogatásomkor már én is használtam azokat a networking technikákat, amelyeket Amszterdamban láttam. Meg is lett az eredménye. Nem tudok arról, hogy a tudatos hálózatépítésről tartanak magyar művészeti oktatással foglalkozó iskolában mélyreható kurzusokat. Holott az üzleti networkingben jártas emberek nagyobb valószínűséggel kötnek kapcsolatokat a művészeti világban is. Ha egy magyar táncos ki szeretne törni az uram-bátyám világból, akkor a legjobb, ha szakmailag átlag felett teljesít, miközben tudatosan építi nemzetközi kapcsolatait is.
Legyünk profik, ne csak diplomások!
A fentebb említett gazdasági, pénzügyi területek mellett, még számtalan tudomány van, amelyben érdemes volna elmélyedni egy táncosnak, kezdve az anatómiától, az idegennyelvi ismereteken, a szépirodalom, a zenén át a táplálkozástudományokig. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve a magyar előadókra nem csak tehetséges táncosként, hanem profi művészként tekintenének a nemzetközi színházi világban.
Persze mondhatnánk, mindez túlterheli az iskola diákjait, így is sok mindent kell tanulniuk. De ez csak önámítás lenne, hiszen vannak olyan iskolák, ahol ezekre a tudámányterületekre akkor is nagy hangsúlyt fektetnek, ha éppen a diákoknak nem ez a fő szakterületük. Londonban még a jogászok is tanulhatnak, mondjuk művészeti ismereteket, a párizsi egyetemek közgazdászai hallgathatnak tárgyalástechnikát és a moszkvai egyetem műszaki beállítottságú diákjai is találhatnak maguknak olyan kurzust, amelynek köszönhetően mondjuk munkavállalással kapcsolatos technikákat tanulhatnak. Ha ez így van, akkor miért kellene kimaradni ebből azoknak, akik balettművészek szeretnének lenni? Persze az iskola nem oldhat meg mindent a táncosok helyett. Ezeknek az ismereteknek a birtokában is sok minden van, amire csak az egyetem utáni élet tudja megtanítani a művészeket.
Ha fáraszt a tanulás, „aludj gyorsabban”
Megmondom őszintén, hogy ebbe az egyetem utáni, örökös tanulásba néha én is bele szoktam fáradni mert, rengeteg hiányosságom van nekem is. Ha enervált vagyok, nagyon jól jön egy kis nevetés, humor. Ilyenkor mindig Arnold Schwarzenegger ironikus szavaira gondolok: „Ha naponta 6 órát alszol, akkor 18 marad. Ebbe bőven belefér sok munka, tanulás és még a szórakozás is. Tudom, hogy ilyenkor sokan felszisszennek, hogy hé, én 8-9 órát alszom. Hát javaslom, aludjatok gyorsabban.” Nos, ha világ egyik leghíresebb színészének bejött a „gyorsan alvás technikája”, akkor némi koncentrációval és sok-sok tanulással, nekünk magyar táncosoknak is sikerülhet meghódítani a közönség szívét.
Kovács Zsolt Vencel
A magyar táncos évek óta a Litván Nemzeti Balett tagja, akinek munkáját 2022-ben különleges díjjal ismerték el. Megkapta a fiatal előadóművészeknek alapított „Metų baleto viltimis” díjat, amelyet a legjobb színpadi teljesítményért ítélnek oda a művészeknek. Kovács Zsolt Vencel az utóbbi években több alkalommal is szerepelt a külföldi lapokban. Először a járványhelyzet idején készített koreográfiájára figyelt fel a világsajtó, amikor magányos szobrokkal táncolt Budapest utcáin a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói által készített koronavírus-zenére. Az előadásra az amerikai New York Times, az olasz La Repubblica, több ázsiai újság és a brazil Estado napilap is felfigyelt. 2020. márciusában Fehéroroszország fővárosában, a minszki repülőtéren szórakoztatta rövid balettelőadással azokat, akik egy váróteremben ragadtak. 2021. március 8-án pedig Varsóban kapták lencsevégre a fotósok, amikor a reptéren tánccal és virágokkal köszöntötte nőnap alkalmából a női nem képviselőit. A nemzetközi sajtó 2021. novemberében is felfigyelt a magyar táncosra, amikor egy nyolc országra kiterjedő környezetvédelmi szervezet megbízásából készített koreográfiát a klímavátozásról, ezt 40 táncos adta elő a Németországban. Legutóbb tavaly nyáron írt róla a magyar sajtó: „Öt percen át állva tapsolt a japán közönség azon az előadáson, amelynek egyik főszereplője a magyar balett-táncos volt. A 23 éves művészt a Giselle című darab férfi szerepének újragondolására kérték fel, amely a 19. századi romantikus balett egyik legmaradandóbb remekművének tartanak a kritikusok. A Nara Centennial Hallban tartott premiernek akkora sikere volt, hogy a fiatal művészt arra kérték, jövőre tartson kurzust a színészi jelenlét, a tánc és a technikai bravúrok kapcsolatáról.” – írta a magyar táncosról 2022. szeptemberében az egyik szaklap.
