A madridi Prado Múzeum szomszédságában találjuk a Thyssen-Bornemisza Múzeumot, amely az elmúlt 800 év nyugati művészetének kiemelkedő alkotásait mutatja be. A gyűjtemény Madrid egyik büszkesége, 2021 nyarától a világörökség része. Az intézmény az idén ünnepli alapítójuk, az üzletember és szenvedélyes műgyűjtő Hans Heinrich von Thyssen-Bornemisza születésének századik évfordulóját. Az ünnepségsorozat során rengeteget megtudhatunk a gyűjtemény történetéről, amelynek kialakulását nagyban befolyásolta a báró magyar származása.
Hans Heinrich Àgost Gábor Tasso Freiherr von Thyssen-Bornemisza de Kászon et Impérfalva 1921. április 13-án született Hágában, a német iparos dinasztiából származó Heinrich von Thyssen és a magyar bárókisasszony, Bornemisza Margit negyedik gyermekeként. Szülei 1905-ben találkoztak Bécsben és a következő évben kötötték össze életüket. Mivel Margitnak csak lánytestvérei voltak, apja, báró Bornemisza Gábor kamarás örökbe fogadta vejét, aki, miután felvette a magyar állampolgárságot, királyi engedéllyel megkapta a báró Thyssen-Bornemisza nevet és a nemesi címert.
Egy arisztokrata család mindennapjai
A fiatal Thyssen-Bornemisza házaspár Rohoncon telepedett le és eleinte a magyar arisztokrácia teniszpartikkal és vadászatokkal tarkított szokványos életét élte. A báró belépett a Nemzeti Casinóba és Magyar Királyi Autóklubba, közben furfangosságáról is tanúbizonyságot tett. Amikor a szombathelyi katonaság nyári dologidőben a birtokán kívánt éleslövészettel gyakorlatozni, a báró tiltakozásképp az uradalom egész marha állományát a területre hajtotta, hogy megakadályozza a lövöldözést. A házaspár a világháború idején még a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeiért kitüntetésben részesült, a Tanácsköztársaság kitörésekor azonban nem érezték magukat biztonságban, a család elmenekült az országból és Hollandiába költözött.
Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza, az örökös
A Thyssen-Bornemisza házaspárnak Magyarországon három gyermeke született, István, Margit és Gabriella. A negyedik, egyben utolsó közös gyermekük, Hans Heinrich már Hágában jött a világra. A nagypapa, August Thyssen rögtön benne látta meg az acélipari birodalma örökösét. Heinrich szülei hamarosan elváltak, édesanyja később egy magyar diplomatával, Wettstein Jánossal kötött újra házasságot.
Hans Heinrich – az ismerősöknek csak Heini – egy hágai német nyelvű iskolába járt. 18 éves volt, amikor a német hadsereg megszállta Hollandiát, ekkor apja utasítására Svájcba költözött anyjához, hogy megússza a náci hadseregbe való besorozást. Amikor a német hatóságok kérdőre vonták az elővigyázatos apát, ő azzal védekezett, hogy fia magyar állampolgár, aki Hollandiában született, vagyis semmi nem indokolja, hogy bevonuljon a német hadseregbe.
A világhírű kollekció születése
A Thyssen-Bornemisza gyűjtemény alapjait még a nagyapa, August Thyssen tette le a 20. század elején. Egy párizsi útja során ismerkedett meg a szobrász Rodinnel, akitől több márványszobrot is rendelt a landsbergi kastélya számára. Heinrich Thyssen-Bornemisza aztán az 1920-as években egyre több festményt vásárolt, 1930-ban a Münchenben már 400 képet állított ki. Két évvel később megvásárolta a svájci Luganói-tó partján fekvő Villa Favorita kastélyt, amelyet egy 18 termes új szárnnyal bővített ki, hogy a festményeit megfelelően elhelyezhesse. A gyűjteményben ekkor már olyan kiemelkedő festők munkái szerepeltek Jan van Eyck, Albrecht Dürer, Hans Holbein, Id. Lucas Cranach, Caravaggio vagy El Greco.
Az örökség felosztása
A közgazdaságtani és jogi tanulmányokat folytató fiatalembert eleinet sokkal jobban érdekelte az úszás és a síelés (meg a lányok), mint a képzőművészet. Érdeklődése az apjával folytatott eszmecserék során változott meg, aki gyakran a műgyűjteménye előtt beszélgetett el fiával.
Amikor Heinrich Thyssen-Bornemisza báró 1947-ben elhunyt, megindult az üzleti birodalom felosztása. Mivel magyar állampolgárságát élete végéig megtartotta, végakaratát a magyar hatályos törvények alapján hajtották végre. Legfőbb örökösének Hans Heinrichet tette meg, akinek először utolsó mostoha anyjával kellett megküzdenie a jussáért a budapesti bíróságon. Apja ugyan még halála előtt elvált az asszonytól, de mivel a kúria még nem hirdetett végleges ítéletet, így özvegyként tetemes örökségre lett volna jogosult.
A per eredményeképpen sikerült a nőt kizárni az örökségből, így az üzleti birodalom ⅝-as részét Hans Heinrich örökölte, testvérei, István, Margit és Gabriella egynyolcad-egynyolcad részt kaptak. Az apa kifejezett kívánsága volt az is, hogy a gyűjteménye egyben maradjon és az egészet Hans Heinrichre hagyta. A magyar örökösödési törvények értelmében azonban a gyűjteményt is fel kellett osztani: Hans Heinrich 363, Gabi 104, István 33 és Margit 31 db műalkotást kapott.
Az osztozkodás nem mindig ment zökkenőmentesen, ha egy képen nem tudtak megegyezni, akkor kockán döntötték el, hogy kié legyen.
Innentől kezdve Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza báró évtizedekig azon munkálkodott, hogy az apai gyűjteményt újraegyesítse és a lehető legtöbb festményt visszaszerezze testvéreitől.
A világ második legjelentősebb magángyűjteménye
Míg az idős báró azt vallotta, hogy a művészet a 18. századdal véget ért, Heini érdeklődése 1961-től kiszélesedett és a gyűjtő elkezdett modernebb, 19. és 20. századi képeket is vásárolni.
A báró a nyolcvanas években már a világ második legjelentősebb magángyűjteményével rendelkezett, a rangsorban csak II. Erzsébet angol királynő előzte meg.
A kollekciót rendszeresen mutatta be tárlatokon és katalógusokban, képei kölcsönzésével nagyon jó kapcsolatokat alakított ki a legfontosoabb európai és amerikai múzeumokkal is. Világszerte szervezett vándorkiállításokat, még a Vasfüggönyön túlra is, ahonnan ő is fogadott tárlatokat.
A szovjet múzeumok anyagaiból válogatott kiállítások hatalmas sikere nyomán 1985-ben Mesterművek a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria műveiből címen 46 képet a mutattak be a Villa Favoritában. A megnyitón Kalocsa népi táncegyüttese ropta, miközben a gazdasági és politikai elit pezsgőt kortyolva cseverészett a kertben.
Viszonzásképpen még ugyanabban az évben 47 képet mutattak be a budapesti Szépművészeti Múzeumban majd a Szombathelyi Képtárban a Thyssen-Bornemisza gyűjteményből. Mind a svájci, mind a hazai tárlatok hatalmas sikert arattak, 1990-ben Göncz Árpád a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét adományozta a bárónak a magyar kultúra alkotásainak nemzetközi megismertetése elismeréseként.
Gyűjteményből múzeum
Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza báró néhai apjához hasonlóan fontosnak érezte, hogy az évtizedek alatt, nagy odafigyeléssel és szakértelemmel kialakított gyűjteményét halála után is egyben tartsa és elérhetővé tegye a közönség számára. Először a Villa Favoritában szeretett volna egy galériát alapítani, de
a svájci hatóságok tétovázása miatt úgy döntött, hogy inkább külföldre költözteti a gyűjteményét.
Szóba került Anglia, a kaliforniai Paul Getty Alapítvány, több németországi város és Madrid is. Végül az ötödik felesége, a spanyol Carmen Cervera közbenjárásával a spanyol kormány ajánlatát fogadta el, aki a madridi Prado Múzeummal szembeni Villa Hermosa épületét kínálta fel a célra. A gyűjtemény először csak kölcsönbe érkezett Spanyolországba, de 5 évvel később a spanyol állam megvásárolta az oroszlánrészét, összesen 775 művet.
Centenáriumi ünnepségek
A Thyssen-Bornemisza Múzeum az év folyamán kiállításokkal, szimpóziumokkal és konferenciákkal ünnepli alapítója, Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza születésének századik évfordulóját. A kiállítások sorát márciusban a német expresszionizmust bemutató tárlat nyitotta, áprilistól jövő januárig láthatjuk a Thyssen-Bornemisza család tulajdonában maradt műkincsekből készült válogatást. Október 25-én nyílt meg a 14-18. századi olasz festészet a Thyssen-Bornemisza gyűjteményben című kiállítás, majd decembertől az amerikai művészet kiemelkedő alkotásait ismerhetjük meg.
