Ember Nándor fiatal zongoraművészként több nagysikerű hazai és külföldi hangverseny után 1921-ben érkezett Spanyolországba koncertezni. Az ott tapasztalt szakmai siker és egy bimbózó szerelem jóvoltából végül le is telepedett Madridban. Innentől kezdve fáradhatatlanul dolgozott a magyar-spanyol kulturális kapcsolatok megerősítésén, és ebben sem a spanyol polgárháború, sem a második világháború nem akadályozhatta meg.
A fiatal tehetség
Ember Nándor (1897-1948) a budapesti egyetemen bölcsész diplomát és magyar-francia-német középiskolai tanári képesítést szerzett, emellett elvégezte a Zeneakadémia zongora szakát is, ahol hamar feltűnt rendkívüli tehetségével. A diploma megszerzése után először az előkészítő zeneiskolába vették fel a zongora tanszakra, majd mestere, Dohnányi Ernő ajánlására 1919 márciusában a Zeneakadémia titkárának és könyvtárosának nevezték ki. Több nagysikerű hazai koncert után 1920-ban Hollandiában, a következő évben pedig Spanyolországban adott koncerteket.
Siker Spanyolországban
Ember egy dél-amerikai koncertkörútra készülve utazott Spanyolországba, ahol József főherceg ajánlólevelével ellátva – hasonlóan, ahogy mintegy tíz évvel azelőtt László Fülöp festő tette – először Mária Krisztina királynénál kopogtatott. A királyné támogatását megszerezve San Sebastianban kapott fellépési lehetőséget. Ezt követően Madridba utazott, ahol a művészi élet két fontos helyszínén mutatkozott be a közönség előtt: a Círculo de Bellas Artesben – amit a korabeli lapok csak a spanyol Fészek Klubként emlegettek – és az Ateneoban, ahol francia nyelven tartott előadást a magyar zene fejlődéséről a kuruc daloktól Bartók Béláig. A siker nem maradt el, koncert koncertet követett és a spanyol közönség által Fernando Emberként megismert művész a madridi letelepedés mellett döntött.
Saját zeneiskolát alapított és különböző formációkban koncertezett. Műsoraiba gyakran válogatta be magyar szerzők alkotásait, Liszt, Bartók, Radnai, Dohnányi szerzeményeit.
A közönsége igen változatos volt, játszott udvari hangversenyeken a királyi család előtt, különböző jótékonysági koncerteken és a Ritz Hotelben az arisztokrácia számára, de adott elő feminista klubban és az Egyetemi Kollégiumban is, amelyet akkoriban olyan egyéniségek lakták, mint Salvador Dalí, Luis Buñuel vagy Federico García Lorca.
Bölcsész képzettségét is kamatoztatni tudta, 1924-ben létrehozták ugyanis a madridi egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékét, melynek ő lett a rendkívüli tanára. Előadott a Petőfi centenárium alkalmából rendezett ünnepségen, szervezett Liszt-emlékévet, és zsűriként képviselte Magyarországot az 1933-as madridi Miss Európa választáson.
Hercegnő a feleségem
A fiatal zeneszerzőt a szerelem is megtalálta Madridban. Már az az egyik első előadásán megismerkedett későbbi feleségével, a fiatal María Luisa Téllez-Girón y Micóval. A lány anyja egy tiszteletben álló madridi nemesi családból származott, apja pedig több hercegi és grófi címet is viselt. A pár 1924 májusában házasodott össze. A spanyol polgárháború kitöréséig főleg Madridban éltek, emellett volt egy lakásuk Salamancában is, valamint birtokuk Ávila környékén, ahol a művész előszeretettel tartózkodott. Fiuk, Fernando 1930-ban született meg.
„Hóviharokban autózom hazafelé”
Ember Nándor a zene mellett az autózás szerelmese is volt. Sem a távolság, sem a kedvezőtlen időjárás nem jelentett számára akadályt. 1926-ban nagy feltűnést keltett Budapesten a Lancia gyártmányú Lambda típusú autójával, mellyel 7 nap alatt tette meg a bő 2500 kilométeres Madrid-Budapest távot. Útjáról a Nemzeti Újságban számolt be, azt is elárulva, hogy egy Spanyolországról szóló autós útikönyv írását tervezte. Ha a könyv nem is készült el, Fedák Sárit minden bizonnyal ellátta némi jótanáccsal: az ünnepelt színésznő 1928-ban saját járművén hajtott Madridba, ahol Ember Nándor nagyszabású fogadást rendezett a tiszteletére. Ember 1940 januárjában táviratban értesítette a 8Órai Újság szerkesztőségét egy másik újtjáról, mely során hóviharokon keresztül hajtott át Európán.
A Zeneművészeti Főiskola tanára
A zongoraművész életében a spanyol polgárháború hozott változást. A republikánusok már 1936 áprilisában elfoglalták ávilai birtokait, ezért jobbnak látta, ha családjával Budapestre költözik. Embert már 1931-ben kitüntették a rendkívüli főiskolai tanári címmel, a hazaköltözés után pedig még az év júniusában az Országos Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rendes tanárává nevezték ki. Megkezdte az oktatást és ettől az évtől a budapesti a koncertjeinek száma is megszaporodott, melyeket alkalomadtán spanyolországi – polgárháborús – útibeszámolókkal színesített. Zongorajátékát nem csak a koncerttermekben, de a rádióban is gyakran hallhatta a közönség.
A magyar-spanyol kultúrkapcsolatok ápolója
Ember a spanyol polgárháború befejeződése után rögtön Madridba sietett, hogy felmérje a lakását és zeneiskoláját ért károkat. Félévvel később, 1939 novemberében újabb spanyolországi koncertkörútjáról számolt be a Nemzeti Újság. A koncertek során nem csak a spanyol kollégáival alkotott triójával aratott sikert, hanem a fiatal táncosnő, Goll Beatrix közreműködésével bemutatott számokkal is, mely során a balerina koreografikus tánclépésekkel kísérte az Ember által előadott zeneműveket.
Innentől kezdve újra kereste a kapcsolatot Spanyolországgal, habár egészen a második világháború végéig a Zeneművészeti Főiskola tanára maradt. 1940-41 fordulóján Barcelonában, Madridban, Bilbaóban és Lisszabonban is koncertet adott, valamint előadásokat tartott a magyar népdalról. Még ez év őszén visszautazott, ez alkalommal a kormány megbízásából a magyar-spanyol kultúrkapcsolatok előkészítésére és egy hangversenykörútra. A spanyol rádióban tartott „Magyar estélyét” az összes spanyol adó közvetítette.
Koncertteremből a mozivászonra
Ember Nándor koncertezés mellett az előadóművészet más műfajaiban is szívesen kipróbálta magát. 1943-ban a Pesti Színház nagy sikerrel játszották Illés Endre a Méreg című színdarabját, melyben Ember a darab részeként és annak szüneteiben zongorázott. A következő évben a Bánky Viktor által rendezett Boldoggá teszlek című filmvígjátékban kapott epizódszerepet – egy franci üzletembert alakított.
Visszatérés Madridba
A világháborút követően az addig népszerű művész hamarosan a „közigazgatás demokratizálásának” áldozatául esett. A Szabad Nép már 1946-ban beszámolt a készülő elbocsátásáról, 1947 májusában aztán úgynevezett B listára tették, és hamarosan létszámcsökkentés címén eltávolították a Zeneművészeti Főiskoláról. A zongoraművész nem várta be sorsa rosszabbra fordulását, még januárban tengerre szállt a spanyolországi Cádiz kikötőjében és New Yorkba hajózott. Végül újra Madridban telepedett le, ahol 1948-ban bekövetkezett haláláig élt. Fia, Fernando Ember örökölte apja tehetségét és szintén zongoraművész lett.
