A közeledő Budapest100 alkalmából ezúttal egy, a Thyssen-Bornemisza báró nevéhez köthető fogadást idézünk fel, mely az egyik megnyíló Úri utcai házban zajlott. Az apró történet rávilágít a magyar arisztokrácia bonyolult rokoni kapcsolataira és ad némi ízelítőt rendszerváltás után felélénkülő kulturális életről is.
A magyar gyökerekkel rendelkező báró 1990 novemberében a teleport és telekommunikációs szimpózium megrendezése alkalmából egy nemzetközi pályázat zsűrielnökeként járt Budapesten. Az üzletembert Göncz Árpád köztársasági elnök is fogadta a hivatalában, ám minden bizonnyal ennél is emlékezetesebb maradt számára az a különös összejövetel, amelyet az Úri utcában szervezett számára az egyik kedves „rokona”.
Arisztokrata parti 35 négyzetméteren
Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza bárót (1921-2002) Welsburg Lona grófnő, oldenburgi hercegnő látta vendégül várbeli lakásán az Úri utca 15. szám alatt. A fogadáson megjelent a magyar nemesség színe-java és a diplomáciai testületek képviselői is. Az összejövetel egyfajta időutazás is volt: a Várnegyedben valaha a legrangosabb arisztokraták laktak, de a kommunista hatalomátvételt követően „a népidegen” elemeket kitelepítették, sokan emigráltak, így a kilencvenes évek elején már szokatlan volt egy ilyesfajta úri muri.
Welsburg Lona grófnőnek a ház földszintjén volt egy lakrésze az akkor még tanácsi-önkormányzati tulajdonban lévő épületben, ide várta előkelő meghívottjait. Mintegy negyven gyűltek össze az alig harmincöt négyzetméteres szobában: eljött a Pallavicini házaspár, a grófi származású Bolza Marietta festőnő (gróf Zichy Domonkos egykori neje) és Bethlen István gróf is. Jelen volt a Thyssen-Bornemisza báró által támogatott New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítvány egyik munkatársa, továbbá az amerikai kulturális attasé, a svájci katonai attasé, angol, német és spanyol diplomaták.
A báróval való találkozás lehetőségét Ráday Mihály városvédő sem szalasztotta el,
az akkori mendemondák szerint ugyanis Heinrich Thyssen-Bornemisza alapítványt készült tenni a magyarországi műemlékek megóvására. Hogy pontosan miről folyt a beszélgetés, az nem derül ki a Kurír beszámolójából, talán maga az újságíró sem értette, a lakásban ugyanis a magyarral a német, francia és az angol szó keveredett.
A szerény nyugdíjból éldegélő házigazda mindent megtett, hogy előkelő vendégeit rangjukhoz méltóan lássa vendégül, a libamájat maga sütötte, unokahúgával, Berg Gloriával pedig még lazacot is hozatott Bécsből – az est költségeit is igazából a színházi díszlettervezőként dolgozó Gloria állta.
Bárók és diplomaták rezidenciája
Vajon miféle rokoni szálak fűzték Welsburg Györgynét a Thyssen-Bornemisza családhoz? Ahhoz, hogy ezt megértsük, nem árt megismerkednünk az Úri utca 15. szám alatt álló lakóház 20. századi történetével. Az egyemeletes, historizáló stílusban kialakított épületet 1927-ben vásárolta meg báró Berg Tibor (1893–1987) alezredes és felesége, a görög származású grófnő, Nákó Berta. Berg Tibor Kapuváron született 1893-ban, az ott gazdálkodó báró Berg Miksa és amerikai felesége, a fiatalon elhunyt Sallie (Maë) Price gyermekeként. A megözvegyült báró újranősült és 1908-ban Londonban feleségül vette Hedwig Thyssent. Hedwig öccse, az addigra már a Bornemisza családba beházasodott Heinrich Thyssen (1875-1947) volt, akinek a Bornemisza Margit bárónővel között házasságából 1921-ben született meg Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza. Berg Tibor és Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza tehát mostoha unokatestvérek voltak.
A Berg család kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatainak köszönhetően több kivételes egyéniség is megfordult az Úri utcai házban. A Budapest100 programfüzetjéből megtudhatjuk, hogy itt szállt meg Patrick Leigh Fermor brit író, aki gyalogszerrel vágott keresztül Európán, majd mintegy fél évszázaddal később megírta ifjúkori élményeit. A második világháború során sok zsidó üldözött is menedékre lelt az épületben Raoul Wallenberg és a munkáját segítő Nákó Erzsébet, valamint a háztulajdonos Berg család jóvoltából.
A rokon rokonának rokona
Berg Tibor és Nákó Berta 1942-ben elváltak, a báró második felesége Hegedűs Theodóra festőművésznő, Hegedűs László festőművész lánya lett. Ebből a házasságból született Berg Gloria, a jelenlegi háztulajdonos. Berg Tibor a második világháború után három és fél évre szovjet hadifogságba került, majd a családot 1951-ben a Szabolcs-Szatmár megyei Kékre telepítették ki, a házukat pedig államosították. A család 1956-ban elhagyta az országot, Gloria csak a 1990-es évek elején tért vissza Magyarországra.
Welsburg Györgyné, leánykori nevén Hegedűs Ilona Hegedűs Theodóra lánytestvére volt. Ő már a nyolcvanas években sógora néhai házában lakott férjével, Welsburg György oldenburgi herceggel. Az asszony, ha vérrokona nem is volt Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza bárónak, egy valami azért közös volt bennük: Lona grófné is rendelkezett egy műgyűjteménnyel. Sokáig lakásában őrizte ugyanis édesapja alkotásait, melyek jelentős részét az idők során közgyűjteményeknek adományozta, de néhány még ma is a lépcsőházat díszíti.
A füstbe ment terv
Ami a Thyssen-Bornemisza gyűjteményt illeti, azzal kevesebb szerencséje lett az országnak. A szimpóziumot követően több sajtóorgánum is megírta, hogy a Budakeszi határába tervezett Buda Nova komplexumban egy Thyssen-Bornemisza Kulturális Központ is létesülne, ahol a báró rangos gyűjteményének egy részét állítanák ki. A báró ennek a lehetőségét még két évvel később sem zárta ki, ám a terv (mint ahogy az egész beruházás) végül nem valósult meg. Gyűjteményének jelentős részéből 1992 novemberében Madridban nyílt kiállítás, mintegy fél évvel később pedig a spanyol állam meg is vásárolta a műkincseket, amelyeket ma a Thyssen-Bornemisza Múzeumban láthatunk.
