Napjaink egyik legjelentősebb barokk zenei előadóművésze, William Christie és az általa alapított Les Arts Florissants együttes a Müpa megnyitása óta visszatérő vendég a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Szeptember 28-án az amerikai–francia karmester egy szellemes és üdítő Händel-operával érkezik, saját nyári akadémiájának díjnyerteseit hozva magával szólistaként.
Ezúttal Händel talán legabszurdabb operájára esett a választása, amely maró iróniával illeti a hősies stílust, kigúnyolva a korabeli divatos operák zsánerképeit és a nadrágszerepek hagyományát. A Partenope annak az opera seria műfajnak a karikatúrája, amelyet maga Händel is lelkesen művelt, és amely Angliába költözése után meghozta számára a londoni publikum rajongását – a busás honoráriumokról nem is beszélve. A cselekmény meglehetősen kacifántos: a gyönyörű nápolyi királynő kegyeit három rajongó herceg keresi, akik közül az egyik valójában nő, az egyik herceg elhagyott kedvese – és máris kész a szerelmi sokszög, háborúk, bosszúk, intrikák melegágya.
A művet 1730 februárjában mutatta be a King’s Theatre, és még hat alkalommal játszotta; az év végén Händel hétszer újra előadatta a darabot, majd 1737-ben ismét elővette, ami egyértelműen mutatja az alkotás korabeli népszerűségét. Ahogyan a barokk operák előadás-történetében megszokott, a Partenope ezután több mint kétszáz éves Csipkerózsika-álomba szenderült. Az ébresztő csókot 1964-ben, Skóciában kapta, tíz évvel később pedig Sigiswald Kuijken lemezre is vette a művet René Jacobs és Laki Krisztina közreműködésével. Az Amerikai Egyesült Államokban 1988-ban mutatták be, tíz évvel később olaszul is. 2008 és 2014 között pedig többször is különböző neves operatársulatok adták elő, jó hírű rendezők által színpadra álmodva.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
William Christie lenyűgözően gazdag repertoárjára most került fel ez a különleges Händel-opus. Amikor 1970-ben szülőhazájából, az Egyesült Államokból – részben a vietnámi háború elleni tiltakozásként, részben a katonai behívó elől menekülve – Franciaországba költözött, a historikus előadói gyakorlat elkötelezett híveként a francia barokk zene elfeledett kincseinek feltárását tűzte ki céljául. Ezt volt hivatott jelezni, hogy 1979-ben alapított együttesét Marc-Antoine Charpentier A virágzó művészetek – Les Arts Florissants – című operájáról nevezte el.
Érdekes életútbeli párhuzam a Partenope szerzőjével, hogy Händel is kettős állampolgárként élt, és William Christie is, miután 1995-ben megkapta a francia állampolgárságot. Mára a francia kultúra nagykövetévé vált; a Loire régióban vásárolt, négyszáz éve épült háza, valamint a hozzá tartozó kert ma már az ország történelmi emlékeinek hivatalos listáján szerepel, a Google Maps is feltünteti. A voltaire-i „művelnünk kell kertünket” (il faut cultiver notre jardin) gondolat amúgy is szívügye a világhírű muzsikusnak: a kert jelképéhez kapcsolódva nevezte el 2002-ben életre hívott énekesakadémiáját is. A Le Jardin des Voix (A hangok kertje) évente kiválasztott díjnyertesei kéthetes intenzív próbafolyamaton tanulnak be egy produkciót, majd koncertszerűen adják elő Európában és a tengerentúlon, több alkalommal.
A Partenope címszerepét Ana Vieira Leite alakítja, aki az operán, a reneszánsz és barokk zenén kívül énekel oratóriumot, dalt, valamint kortárs zenét is. A portugál születésű, Svájcban élő szoprán 2019 szeptemberében debütált a Genfi Nagy Színházban, Philip Glass egyik operájában, de Mozart, Offenbach és Kurt Weill műveiben is fellépett, Mahler 4. szimfóniájának többek között Takács-Nagy Gábor vezényelte előadásán is közreműködött.
Arsace korinthoszi herceg szerepében az a Hugh Cutting lép fel, aki jelenleg éppen Master fokozatát szerzi meg a londoni Royal College of Music falai között. A brit kontratenor főként hazájában tesz eleget felkéréseknek, több Händel-operában is kapott már szerepet, de Monteverdi Poppeájában és Bach passióiban és kantátáiban is nagy sikerrel énekelt. Az Armindo rodoszi hercegként bemutatkozó Alberto Miguélez Rouco a Bázeli Zeneakadémián kapott énekművészi diplomát 2017-ben. Cesti, Monteverdi, Purcell, Händel, Mozart színpadi műveiben szerepelt, de számos 18. századi oratórium is megtalálható repertoárján. A spanyol kontratenor saját együttest is működtet, amellyel egy neves kiadónál 2020-ban jelent meg első lemeze.
Az Emilio küméi herceget alakító, szintén Svájcban élő ausztrál tenor, Jacob Lawrence szenvedélye a barokk opera, és megannyi fontos szerepet kapott ebben a műfajban, de azt vallja, hogy egy előadó szempontjából nem annyira a történelmi hűség fontos, hanem az, hogy meggyőződött-e a saját interpretációjának hitelességéről, illetve sikerült-e megérintenie a közönséget. A kettős szerepben fellépő Helen Charlston, a 2018-as londoni Händel Énekverseny győztese olyan dirigensekkel dolgozott már együtt, mint Stephen Layton és Paul McCreesh. A lengyel származású francia bariton, Matthieu Walendzik Ormonte-ként áll színpadra; társaihoz hasonlóan ő is sokoldalú művész: énekelt már Pelléast, novemberben pedig a párizsi Opera Fuoco társulatának tagjaként Pangloss mestert alakítja Bernstein Candide-jában.
