Ki ne vágyna arra a kiállításlátogatók közül, hogy egy-egy kedves festményének szereplői három dimenzióban folytassák a megfestett mozdulatot, tovább alakítva az ecsettel megkezdett történetet? A Pécsi Balett október 2-i Vasarely-etűdök című előadásán színek, formák, alakzatok kelnek életre.
A Bartók Tavasz online nézőközönsége már láthatta Vincze Balázs koreográfiáját, de a Vasarely-etűdök valós dimenziói nyilvánvalóan az „offline” megmérettetéssel válnak értelmezhetővé. Tulajdonképpen éppen ez: a két és a három dimenzió közötti mozgékony, vibráló határvonal izgatta leginkább a 115 éve Pécsett született világhírű mestert, az op-art művészeti irányzat atyját, Victor Vasarelyt is.
„Szín, mozgás, fény? Ahány nézőpont, annyi értelmezés.” Vasarely mondatát a képzőművészet számos társművészete is büszkén magáénak vallhatná, mind közül leginkább talán a táncművészet.
A hatvanegyedik születésnapját ünneplő Pécsi Balett és a társulatot vezető Harangozó-díjas Érdemes művész Vincze Balázs karrierjében egyaránt különleges ez a vállalás: az előzetesen kiválasztott és a táncest alapjául szolgáló tíz Vasarely-kép lüktetése, dinamikája, erőteljes atmoszférája volt a kiindulópont.
Ezektől elrugaszkodva egy laza kerettel ellátott, látványos estet hoztak létre az alkotók. Ráadásul ez az az eset, amikor a keret legalább olyan érdekes, mint amit benne látunk: pécsi vagy a városhoz kötődő rangos művészek: Uhrik Teodóra, Vári Éva, Kamarás Iván és Kiss-B. Atilla annak a képzelt kiállításnak a nézői, ahol a megnyitót követően a képek egyszer csak megmozdulnak… A színészek nem csak díszek a koreografált rendszerben: a táncosokkal együtt lélegezve mozdítják meg a mozdulatlannak vélt képeket.
A szemnek csapdát állító op-art műalkotások a maguk illuzórikus mélységeivel, elérhetetlen távolságaikkal és a fizikát szellemesen megcáfoló kompozíciójukkal új jelentésekkel telítődnek a Pécsi Balett táncművészei révén. A sokat emlegetett összművészetet ebben az esetben vegyük komolyan: a hazai fiatal látványtervező generáció legjobbjai közé tartozó Cziegler Balázs a dimenzióhatárokat áttörő díszletért, Nagy Fruzsina a szigorúan Vasarely szín- és formavilágából megálmodott jelmeztárért felel. Riederauer Richárd csupa energia zenéje mintha kottafejekből alkotná újra az ihlető képeket.
A hagyományaira és múltjára mindig büszke Pécsi Balett a Vasarelyetűdökkel visszanyúl a gyökerekig: az alapító Eck Imre gondolkodásában színház, tánc és képzőművészet nem szétválasztható egységet jelentett. Vincze Balázs asszociatív etűdökből építkező, kiváló alkotócsapattal bemutatott táncpremierje úgy idézi meg a hőskort, hogy eközben tekintetét előreszegezi.
