A jó dal történetet mesél: a kétezres évek egyik legnépszerűbb hazai könnyűzenei szerzőpárosa, Jamie Winchester és Hrutka Róbert dalaival december 22-én olyan formában találkozhatunk, ahogy korábban még sosem. Nagy vidéki táncegyütteseink közül a Müpa visszatérő vendége a Győri Balett. Az új szezonban a megszokottnál is többször üdvözölhetjük őket, hiszen Az évad együttesét köszönthetjük a jelentős hagyományokkal rendelkező csapatban.
„Hálás vagyok a Müpának, mert olyan zenészekkel hozott már össze, mint Lajkó Félix vagy Balázs János. És most Jamie Winchester meg Hrutka Róbert, két végtelenül tehetséges és szerény művész, akik lenyűgöző alázattal dolgoznak velünk a bemutatón.”
Velekei László, a társulat igazgatója hozzáteszi mindehhez, hogy a One Way to Heaven című premier több okból is szokatlan kalandnak ígérkezik a csapat repertoárján: „Ezúttal nem klasszikus zenei alapanyag kínálja a kiindulópontot, mint számos előadásunknál, hanem kortárs könnyűzene, ami meghatározza az előadás stílusát, tónusát is: könnyedebb, lazább szerkezetű az eddigi munkáinkhoz képest.”
A koreográfus egy igazi kulisszatitkot is elárul: „Bevallom, elfogult vagyok az olyan típusú feldolgozásokkal, mint például a Moulin Rouge, amelyben a sokfelől összeválogatott zenék koherens, színes, izgalmas világot építenek fel. Amikor felvetettem Jamie-nek és Robinak, hogy szívesen gondolkodnék valami hasonlóban, kapva kaptak az ötleten: egy férfi szerelmi viszonyai kerültek a középpontba. A történet magát kezdte írni, ők bizonyos szituációkra ajánlottak több nótát is, végül pedig megszületett az előadás zenei szerkezete.”
De milyen is ez a férfialak? „Van benne valami nagyon tipikus: sodródik a szerelmek között, ám amikor karnyújtásnyira van tőle a boldogság, ő máshoz fordul. Egy ponton kénytelen szembenézni azzal, ki is ő valójában, és akkor végre felfedezi az igazi társát. Sokaknak ismerős lesz a történet, de ami számunkra a leglényegesebb volt: hiába száguldanak hullámvasúton az érzelmeink, eljön a pillanat, amikor meg kell hozni a helyes döntést. Válasszuk az életet, válasszuk a boldogságot!”
Amikor az előadás vizualitásáról kérdezem Velekei Lászlót, így feslel: „A boldogságtól repülni tudna az ember, a látvány pedig sokat játszik ezzel a képpel. Ugyanakkor mindannyian cipelünk kéretlen vagy önként vállalt terheket életünk során: a táncosaink kézről kézre adják majd a súlyos csomagot. De ahogy az előadás címe is ígéri, van remény, vagyis van út a mennyországba: egyszerűen tudni kell, melyik az a pillanat, amikor a létrán végiglépdelve elérjük célunkat.”
