Tavaly a koronavírusjárvány miatt csak felvételről, illetve internetes közvetítés segítségével lehettünk részesei a Budapesti Wagner-napok csodájának, idén azonban annál közvetlenebb valóságában tárul elénk a kivételes eseménysorozat visszatérő és debütáló nagyságokkal, a teljes Ringgel (Km.: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) és „Meyerbeer legjobb operájával” (Km.: Nemzeti Filharmonikusok).
Immár hagyománnyá nemesülve is megszokhatatlan tünemény mindez, akár a hazai együttesek és énekesek meg a külföldi vendégművészek együttműködésére, akár a közeghez, a helyszínhez igazodó, annak adottságait nemcsak felmérő és kiaknázó, de azokban ki is teljesedő koncepció egészére gondolunk. A hagyomány töretlenségét pedig a szavakkal nehezen körvonalazható, de annál könnyebben felismerhető szellemiség említésén túl, legegyszerűbben nevekkel igazolhatjuk.
Például a nagyszerű német tenor, Christian Franz említésével, hiszen ő már a legelső esztendő produkciójában, Parsifalként fő- és címszerepet vállalt, s azóta is elképzelhetetlen nélküle a Budapesti Wagner-napok, ahol Trisztán, Siegmund és mindkét Siegfried szerepét alakította már. No és persze ő a higanytermészetű Loge a Ring idei sorozatában. S ha nem is a 2006-os kezdetek óta, de hasonlóképpen a Fischer Ádám vezényelte előadások visszatérő vendége az idei két Wotan, Tomasz Konieczny és Egils Silins éppúgy, mint a két Brünnhilde, azaz Iréne Theorin és Catherine Foster is.
2006 júniusában Montenegró kikiáltotta függetlenségét, Németország pedig labdarúgó-világbajnokságot rendezett, a budapesti koncert- és operaközönség, valamint Richard Wagner magyar és külhoni hívei számára azonban minden bizonnyal más miatt emlékezetes ez a tizenhat évvel ezelőtti nyárelő. Ekkor vált valósággá Fischer Ádám és a Müpa közös álma, amelyről a karmester és alapító azt mondta: elképzelhetőnek tartja, hogy a Budapesti Wagner-napok sorozata egészen 2013-ig, a zeneszerző születésének 200. évfordulójáig folytatódjék. A naptárra sem kell néznünk ahhoz, hogy tudjuk: ami kezdetben talán merész elképzelésnek tűnhetett, azt a valóság utóbb szerény célkitűzéssé változtatta.
A rendezvény az évek során nemzetközi rangúvá és világhírűvé növekedett, olyan fesztivállá, amelyen a Wagner-szerepek megformálásának hazai és nemzetközi kiválóságai vagy épp a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumának egyedi lehetőségeit kamatoztató rendezők éppoly szívesen vesznek részt, mint a sorozat hasonlóképpen nemzetközi összetételű törzsközönsége.
A Müpa Wagner-ünnepét érthető és törvényszerű módon, szinte a kezdetektől Bayreuth Zöld dombjához mérik. Az összehasonlítás nem válik kárunkra, s eredményei korántsem kedvezőtlenek. Ha a repertoárt nézzük, az itt egy kicsit szélesebb is, mint Bayreuthban. Mert bár koncertszerű formában, de Budapesten közönség elé kerül a Rienzi is, Wagner első és oly atipikus operasikere, amelyet az ambiciózus fiatal zeneszerző még bevallottan a párizsi Nagyopera intézménye és egyúttal a francia nagyopera műfaja felé kacsintva alkotott meg. A Rienzi épp ennek köszönhetően válhatott — Hans von Bülow találóan ironikus megfogalmazása szerint — „Meyerbeer legjobb operájává”.
2017 után a Müpa most újra műsorra tűzte ezt az egyes részleteiben a harsányságig energikus művet: ezúttal Marc Albrecht vezényletével és az idén mindkét Siegfriedet alakító Stefan Vinke címszereplésével. E produkcióban ráadásul nemcsak a nagy tehetségű Láng Dorottyát láthatjuk-hallhatjuk majd, de Steffano Colonna szólamának birtokosaként és debütánsként korunk egyik legkeresettebb basszusát, az imponáló kiállású, színpadra termett Günther Groissböcköt is.
Ha netán indokolt lelkesültséggel és mégis könnyelműen azt gondolnánk, hogy a német basszusok világában ma nem lehet Groissböckhöz hasonlót találni, hát a Budapesti Wagner-napok 2022-es programja óvatosságra int — és egyszersmind az összehasonlítás lehetőségét is felkínálja. Az idei két Ring-ciklus között ugyanis megvalósul egy dalest, amely Mozart Kis német kantátájával, Wolf, Schubert és a Magyarországon ismeretlen angol Roger Quilter Shakespeare-megzenésítéseivel, egy Sibelius-dalcsokorral és befejezésül Hans Sachs Bodzamonológjával kecsegtet — s amelynek főszereplője René Pape lesz.
Ő sem volt még a Müpa és a Budapesti Wagner-napok vendége,mégis meghitt ismerősünknek érezhetjük — jórészt épp a Müpában megtekintett Metropolitan-közvetítések sora révén, melyekben láthattuk Borisz Godunov, Fülöp király vagy épp Mefisztó szerepében. A hangjával, előadói intelligenciájával és színészi jelenlétével egyaránt lenyűgöző Pape ezúttal jelmez és szerep nélkül, „mindössze” dalolni fog nekünk, a zongorista Camillo Radicke kíséretében, ám hogy az idézőjel használata mily indokolt, azt mindenki jól tudhatja, aki már hallotta a basszust Lied-énekesként.
SÖR ÉS LEGYEZŐ
A Müpa kísérőprogramokkal, kiállításokkal, installációkkal, sőt ízekkel és tárgyi emlékekkel is gazdagítani kívánja a Wagner-napok élményét. Az idei fesztiválon visszatér a 2019-ben a mecseknádasdi Karl mikrosörfőzdével társulva megalkotott kézműves sörválogatás, amelyet a Ring néhány fontos szereplője inspirált. A félelmet nem ismerő Siegfriedet erősre főzött, sötét aranyszínű, karakteres ízű világos duplabak sör képviseli, A walkürben Siegmundot mézsörrel kínáló Sieglinde egyénisége napraforgómézzel és mentalevéllel készült, felső erjesztésű világos sör ízében jelenik meg. Freiáról gyömbéres-almás, gyümölcsös illatú belga jellegű búzasör jutott a serfőzők eszébe, míg Mime, az ármánykodó törpe alakjához karakteresen keserű, de illatos, mézzel és zabpehellyel készült, aromás IPA társul. A limitált szériás italok nagy sikert arattak: a 2019-es fesztivál során közel ezer palack kelt el. Az idei évben két új Wagner-karakter bevonásával újra kóstolható lesz afesztivál sörkínálata. Idén a pólót és hátizsákot is magába foglaló Wagner-logós ajándéktárgy-kollekció is újdonsággal bővül: a közönség Wagner-napok-grafikával készült legyezőkkel hűsítheti magát az előadások szünetében. A fa és textil alapanyagokból készült kecses tárgy a legyező hazájában, Spanyolországban készült.
