1999. március 22-én nyílt meg Barcelona legfiatalabb — bár azóta már felnőttkorba lépett — zenei központja, a L’Auditori. A történelmi városrészen kívül, de attól nem messze, a katalán főváros három legszélesebb és leghosszabb sugárútjának (Diagonal, Gran Via és Meridiana) találkozási pontjában felépült komplexum ad otthont a Barcelonai Szimfonikus Zenekarnak, az 1886-ban alapított Városi Fúvószenekarnak, a Spanyolország egyik legjelentősebb hangszer- és dokumentumgyűjteményét őrző Zenemúzeumnak, valamint a Katalán Zeneművészeti Főiskolának is.
Így nem csupán hangversenyhelyszín, hanem oktatási és kutatási centrum is. A visszafogott külsejű, ám belül bensőséges tereket magában rejtő L’Auditoriban három koncerttermet találunk, mindhárom egy-egy kiemelkedő katalán művész nevét viseli: a legkisebb, 400 férőhelyes termet Tete Montoliu jazz-zongoristáról, a 600 fős másodikat Oriol Martorell karnagy-pedagógusról, míg a 2200 nézőt befogadni képes nagytermet Pau Casalsról nevezték el. Az 1876-ban született csellóvirtuózt Pablo Casalsként ismerte a világ, de még a 20. század második felében is gyakori volt, hogy katalán művészek a keresztnevük spanyol — esetleg olasz — változatát használva léptek színpadra, gondoljunk csak olyan énekesekre, mint Jaume (Giacomo) Aragall, Joan (Juan) Pons vagy Josep (José) Carreras.
A L’Auditori éke, emblematikus pontja a „Lámpás”, a fő tartószerkezetről függő üveglapokra készült, különböző vastagságú vonalakból álló falfestménysorozat által határolt tér. A két kivételes művész, Rafael Moneo sztárépítész, az épület tervezője, illetve Pablo Palazuelo festő és szobrász közös alkotása éppen 2022-ben esett át egy nagyobb felújításon, hogy ez az egyedülálló építészeti elem visszakaphassa eredeti formáját, ugyanakkor megfeleljen napjaink elvárásainak is. Kicserélték a sérült üvegtáblákat, állagmegőrző munkákat végeztek a lecsupaszított fémvázon, korszerűsítették a világítási rendszert, mely most energiatakarékos LED-lámpákkal működik, valamint helyreállították Palazuelo falfestményeit.
A festmények restaurálását gondos kutatómunka előzte meg a művet meghatározó vonalak feltérképezésétől kezdve a festékminták laboratóriumi elemzéséig. A Lámpás az épület közepén lévő nyitott, négyszögletes térben magasodva fókuszpontként, közös előcsarnokként szolgál a koncerttermek és a múzeum számára, és függőleges ritmusával, kristályos megjelenésével feltűnő kontrasztot alkot az épület többi részének diszkrét modernségével.
A felújítás ideje alatt három fiatal képzőművésznő — az angol Eloise Gillow, az amerikai-japán Mina Hamada és a spanyol Carla Fuentes — három falfestményt készített a Lámpás közelében lévő falakra, melyek a L’Auditori utóbbi két, illetve jelenleg is futó szezonjának témájához kapcsolódtak — az intézmény ugyanis 2020-ban egy három évadot átfogó tematikus sorozatot indított: Teremtés (2020/2021), Szerelem és gyűlölet (2021/2022), illetve Halál vagy visszatérés (2022/2023). Bár talán a „visszatérés” inkább a 2021/2022-es évad mottója lehetett volna, hiszen a lezárások után ekkor talált újra magára a barcelonai hangversenyélet, és a majd’ félezer koncerten közel háromszázezer látogató vett részt.
A tematikus sorozat idei utolsó része az élet végső szakasza és a halál különböző megközelítési módjait mutatja be olyan érett és elgondolkodtató alkotásokon keresztül, mint Mahler Gyermek-gyászdalai, Messiaen Kvartett az idők végezetére című kamaraműve, Brahmstól A sors dala, Richard Strausstól a Négy utolsó ének, vagy Victoria, Morales, Guerrero és Mozart Requiemje.
A L’Auditori egyik missziója a katalán kulturális örökség ápolása, mely köré idén egy negyven koncertből álló sorozat épül, de kiveszik részüket az élete jelentős részét Barcelonában töltő zeneszerző, tanár és tudós, Felip Pedrell halálának 100. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekből is. Pedrell kora zenei életének egyik legbefolyásosabb alakja volt, tanítványai közé tartozott többek között Isaac Albéniz, Manuel de Falla, Joaquín Turina és Enrique Granados. Ő volt a modern spanyol zenetudomány egyik megalapítója, a népzene tudományos igényű megközelítése szempontjából pedig tevékenysége Bartók Béláéval volt rokon.
Az évforduló apropóján felújítják I trionfi című operáját, melyet a Barcelonai Szimfonikus Zenekar játszik majd először a L’Auditoriban és később egy katalán turnén, a Zenemúzeum pedig kiállítást szentel a zeneszerző örökségének. A L’Auditori a társadalom sokszínűségét és az esélyegyenlőség biztosítását szem előtt tartó intézményként határozza meg önmagát, és fontos számára, hogy a kultúrát minél szélesebb rétegek számára tegye elérhetővé. Ennek jegyében közösségi és nevelési programokat indítanak, augusztustól pedig szabadon hozzáférhetővé tették koncert-, illetve a Barcelonai Szimfonikusokkal közösen készített lemezfelvételeiket, valamint a hozzájuk kapcsolódó egyéb tartalmakat, melyeket a L’Auditori Play elnevezésű platformon mostantól bárki ingyenesen meghallgathat.
