Hieronymus Bosch az egyetemes művészettörténet egyik legemblematikusabb, legsajátosabb életművét hozta létre alkotásaival. A képei olyan morális igazságokat közvetítenek, amelyek mindmáig, a 21. századi ember számára is érvényesek – ez a tény fél évezred távlatából talán még különlegesebbé teszi az egyébként is lenyűgöző alkotásokat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy alig egy hónapja nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban a Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című grandiózus tárlat, s a kiállítást ez idáig több mint ötvenezren láttak már.
Mondhatjuk, hogy vissza nem térő alkalom Bosch-sal Budapesten találkozni, és valószínűleg soha többet nem születik hasonlóan monumentális tárlat a németalföldi mester képeiből a művek kora és sérülékenysége miatt.
Ez a találkozás minden látogató számára maradandó élményt jelent, különösen egy hosszított esti nyitvatartású eseményen, amelyet május 18-án, szerdán rendez meg a Szépművészeti Múzeum 22.00 óráig bezárólag.
Bosch különös világának megértéséhez először is fontos megismerni a kontextust, amelyben született: korának írott forrásai, továbbá műalkotásai is befolyásolták képei gondolatiságát és megformálását. A mester jól ismerte a németalföldi festészeti tradíciókat és fel is használta őket képein. A realitás iránt tanúsított érzéke és festői technikája azt sugallja, hogy kódexillusztrátorok környezetében tanulhatott, ugyanakkor festészete mindmáig számos megválaszolatlan kérdést tartogat a kutatók számára.
Már Bosch első alkotói korszakában is tetten érhető sajátos jellemábrázolása, ám ekkor még elsősorban hagyományos, kevés alakos bibliai kompozíciókat festett. Ebben az időszakban, 1501 és 1505 között született a Kőoperáció című képe, amelyen egy kör alakú képmezőben a fején fordított tölcsért viselő férfi végez operációt egy lekötözött páciensen. Egy kalligrafikus felirat magyarázza meg, hogy mit is látunk: „Mester, vágd ki gyorsan a követ! A nevem Lubbert Das.” A holland közmondás szerint ugyanis aki bolond, az követ hord a fejében, így a műtét célja az, hogy megszabadítsa a beteget a butaságától. Bosch vélhetőleg előkelő közönségnek szánta a kompozíciót, és az emberi hiszékenység számos példázatát örökítette meg további alkotásain.
Érdemes egy kis kitérőt tennünk a németalföldi szólásokra és közmondásokra, a 16. század ugyanis az aranykorukat jelentette ebben a régióban. Ekkor jelent meg Rotterdami Erasmus nagyszabású, körülbelül négyezer darabos szólásgyűjteménye, továbbá egy negyven közmondást ábrázoló metszet is, amely sok korabeli alkotót inspirált.
A nép körében népszerűek voltak a hóráskönyvek, amelyekben a közmondásokhoz különféle illusztrációkat is készítettek.
Érdekes, hogy a magyar nyelvben is számos szólást és közmondást használunk, amelyek innen eredeztethetők: ilyen a „kolbászból van a kerítés”, a „várja, hogy berepüljön a szájába a sült galamb”, a „fejjel menni a falnak”, a „lerágott csonton rágódni”, a „feje tetejére állt világ”, a „két legyet ütni egy csapásra”, vagy a „szelíd, mint a bárány”.
Bosch művei lenyűgözően részletgazdagok és szinte minden apróságnak van valamilyen jelentése, jelentősége.
Azáltal, hogy a művész addig marginálisnak tekintett lapszéli jeleneteket nagy méretű táblaképekre vitt át, valami egészen új dolgot hozott létre. A moralizáló szándék mellett a színes képek örömet is okoztak a kortársaknak, és sokszor felszabadító nevetésre invitálták őket, hacsak nem volt nagyon komoly a téma.
Nézzük meg például a kiállítás egyik fő művét, a 1490 és 1500 között festett Bolondok hajóját, amelyet a párizsi Louvre Múzeum adott kölcsön a kiállításra: a mű egy triptichon, tehát három táblából álló oltár részét képezte egykor, viszont önállóan is megállja a helyét a tárlatban. Együttesen a tékozlás és a fösvénység két végletét képviselte, mindkettőt elítélve és kellően kikarikírozva. A Bolondok hajója Sebastian Brant azonos című szatirikus verses művére reflektál, amely a „bolondirodalom” első jelentős alkotása. A mű egy-egy társadalmi és emberi gyarlóságot és bűnt pellengérez ki, ilyenek például a kapzsiság, a helytelen gyermeknevelés vagy a pénzimádat.
A hasonló jellegű moralizáló témájú műveit csak egy szűk gyűjtői kör láthatta, a képek ugyanis magánlakosztályok és ebédlők falait díszítették, ahol a művészbarát közönség megvitathatta az ábrázolásokból leszűrhető tanulságokat. Hogy mit is jelentett a késő középkorban az ostobaság? A vezető réteg, tehát az arisztokrácia és a jómódú városi polgárság rendkívül vallásos volt, így nézőpontjuk szerint a keresztény erkölcsi rendet figyelmen kívül hagyó, ösztönök által vezérelt viselkedés jellemző az ostobákra, röviden összefoglalva az alsóbb néprétegekre. Bosch az előkelőségek számára kerülendő, rossz példát szórakoztató módon jelenítette meg képein, ebben rejlik máig ható erejük.
A Bolondok hajója című festményen mulatozókkal teli csónakot láthatunk, amelyhez úszó alakok közelítenek. Kormányrúdja egy nagy kanál, árbóca pedig egy fa, amelynek a tetején egy bagoly lakik, aki nem a bölcsesség, hanem épp hogy a butaság és gonoszság jelképe az északi hagyományban. A gonoszra utal az árbóc tetején lógó zászló is, amelyen félhold, azaz az iszlám szimbóluma látható, amely a korabeli európai hódításoktól való félelemre reflektál. A fa aljánál lévő nagy, kerek palacsinta a farsangi búcsúk eledele volt, amelynek két oldalán egy szerzetes és egy apáca ül tátott szájjal – az máig nem egyértelmű, hogy énekelnek, vagy enni akarnak belőle.
A csónak oldalán borhűtő lóg, a hátuljában pedig egy hordót látunk, míg egy másik apáca kancsóval támad egy férfira, az egyik úszó alak kupát szorongat, a másiknak pedig egy pohár van a fején – tehát az ivás direkt vagy indirekt mindenhol jelen van a művön. A legfontosabb alak azonban a jelmezes bolond, aki ugyancsak bort kortyol egy kupából, miközben egy ágon ül a hordó felett. Öltözete szamárfül, kezében pedig gúnyjogar látható. És ha mindez nem lenne elég, a szereplők kapitány nélkül himbálóznak a vízen, utalva ezzel a vesztükbe rohanásra és általában az emberi lét bizonytalanságára.
Ha csak egy művet ismer az ember Bosch életművéből, az valószínűleg a Földi gyönyörök kertje triptichon, amely Nassaui Engelbert gróf megrendelésére készült a 16. század elején. Bár az eredeti változat nem látható a budapesti tárlaton, mivel a Prado Múzeum soha nem kölcsönzi más múzeumnak az eredeti alkotást, a középső táblának egy ugyancsak 16. századi festménymásolata, továbbá egy Bosch műhelyében készült változat is – amely a Szépművészeti Múzeum tulajdona 1894 óta – látható a kiállításban. Mindkét festmény rendkívül kvalitásos darab, de érdemes kiemelni egy brüsszeli kárpitszövőműhely 1550–1560 körül szőtt, arany-, ezüst-, selyem- és gyapjúszálakkal készített falikárpitját is, amely a második világháború óta mindösszesen háromszor utazott – egyszer egy amerikai tárlatra, majd az évfordulós rotterdami kiállításra, s végül most a budapesti kiállításra adták kölcsön a madridi Királyi Palotából.
Az egyedülálló alkotás a spanyol Nemzeti Örökség gyűjteményének egyik leghíresebb darabja. Nem tudható, hogy hogyan került a madridi udvarba, de IV. Fülöp uralkodása alatt már fontos szerepet kapott az udvari ceremóniákon.
A király végrendeletében, a többi arany- és ezüstszállal átszőtt kárpit között nemes egyszerűséggel csak „ékszernek” aposztrofálták.
Majd’ háromméteres magassága és közel ötméteres hossza alapján közepes méterűnek számít a kárpitművészet grandiózus méretű darabjai közt. Az alkotás további három kárpittal alkot egy együttest, amelyek azonos építészeti kerettel rendelkeznek: korinthoszi fejezetes pilasztereket, valamint gyümölcs- és virágfrízes architrávokat látunk rajtunk. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen hatalmas kárpit milyen munkamódszerrel készülhetett: valószínűleg az eredeti festmény alapján született és többen, többévnyi munka árán alkották meg.
Bosch utolsó művei között szerepel az 1515 körül született Utolsó ítélet triptichon, amely nyitott állapotban egy sokalakos kompozíciót mutat. A középső táblán magasan a sötétségbe süllyedt világ felett, szivárványon trónol a dicsfénnyel körbevett Krisztus, aki egyszerre az ítélő és a Megváltó, s aki kereszthalálának jeleit mutatja. A lába alatt kék földgömböt, a feje mellett pedig liliomokat és kardot, az ártatlanság és a büntetés szimbólumait látjuk. A dicsfényt négy harsonázó angyal és tizennégy összekulcsolt kezű férfi szegélyezi.
A tábla alsó háromnegyed részében pokolbéli büntetések és szörnyek változatos ábrázolásai tűnnek fel, mint ahogy a jobb oldali táblán is. Bosch triptichonjain jellemzően a bal oldali táblák a pozitív töltetűek, például mennyábrázolások, míg a jobb oldali táblák a pokoljelenetek. Jelen esetben is egy Utolsó ítélet utáni földi Paradicsomot látunk baloldalt: fenn az ég magasságában a mennybe vezető nyílás tűnik fel. A tábla legfelső részén infravörös megvilágítás nélkül, szabad szemmel is látható a kép alárajzolása, amely szerint a trónoló Teremtő Isten eredetileg itt helyezkedett volna el, de helyette végül Bosch a mennyországba vezető utat festette a képrészre.
A németalföldi mester vizuális nyelvezete már korában, a 16. században is olyan mértékű megbecsülésnek örvendett, hogy valóságos Bosch-láz tört ki a műtárgypiacon. A számos másolat vagy utánzat létrejötte ennek is köszönhető, és ezek hasonlóan értékesek az utókor számára. Bosch máig tartó kultusza nemcsak saját tehetségének, hanem a követői szorgalmának is köszönhető.
A május 18-i, szerda esti Múzeum+ eseményen mélyebben is megismerhetik a mester életét, az inspirációs forrásait, a követőit és a műhelyében készült munkákat, illetve természetesen több eredeti alkotását is, ugyanis az életmű közel fele megtekinthető a július 17-ig nyitva tartó tárlatban. A nagy sikerű programsorozat újabb alkalmán egész estés élőzenével, finom borokkal és gasztrokülönlegességekkel is várja az érdeklődőket a Szépművészeti Múzeum.
Az esti művészettörténeti kalandozáson több előadást is hallhatnak az érdeklődők. 18.45-kor kezdődik A horror paradoxona címmel Lovass Dóra esztéta programja, aki a szörnyű vagy csúnya tárgyak iránt tanúsított vonzalomról fog beszélni, majd 20.15-től Bosch műveihez kapcsolódó irodalmi képzettársításokat ismerhetnek meg Juhász Annával. 19.00 órától zene- és kultúrtörténeti kalandozások kerülnek középpontba érdekes történetekkel, reneszánsz képekkel és sok zenével a Román Csarnokban.
A programon lehetőség lesz megtekinteni A művészet templomai című filmsorozat Boschról szóló epizódját, a kreatív szellemek pedig Bosch után szabadon alkothatnak különféle furcsa vagy épp kedves lényeket egy workshop keretében. Természetesen a kiállításban is lesznek pop-up tárlatvezetések, amelyek félóránként indulnak. Választhatnak, hogy a túlvilági látomásokat, a földi gyönyörök kertjét, vagy magát Bosch személyét szeretnék mélyebben megismerni, de a szentek élete és a késő középkori orvoslás kérdései is középpontba kerülnek egy-egy programon. Az állandó kiállításokban szintén készül tárlatvezetésekkel a múzeum, így az egyiptomi gyűjteményben, a klasszikus ókor, a reneszánsz és barokk részlegekben is.
A Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa valóban egy megismételhetetlen és kihagyhatatlan tárlat – csatlakozzanak Önök is a május 18-i programhoz!
