Ha azt halljuk: 20. századi amerikai zene, minden bizonnyal elsősorban Bernstein vagy Gershwin jut eszünkbe, pedig rajtuk kívül sokan mások is tevékenykedtek az időszakban, köztük Samuel Barber (1910-1981).
Ja, igen, az Adagio, kapja fel a fejét a kedves olvasó: no, igen, ebből már Barbernek is elege volt egy idő után, hogy mindenki ezzel a művével azonosítja. (Ebbe a csapdába esett Maurice Ravel is, aki állítólag azt mondta Bolero című művéről, hogy egyetlen népszerű zenét írt egész életében, ezt, csak az a kár, hogy nincs benne semmi zenei.) Ez a kompozíció azonban amellett, hogy rendkívül népszerű, jól megmutatja, a szerző zenei világát, kompozíciós technikáját – és lelki beállítottságát is.
Barber gyermekkora óta küzdött a depresszióval, melyben nagy szerepet játszott homoszexualitása, és ennek társadalmi (nem) elfogadottsága. Tinédzserkorában megismerkedett Gian Carlo Menottival, a kor másik emblematikus zeneszerzőjével, akivel nem sokkal később élet- és alkotótársakká váltak. Kapcsolatuk több mint harminc évig tartott, Capricorn nevű villájuk, ahol 1943-1974-ig éltek, volt Barber számára a nyugalom szigete, ahol zavartalanul komponálhatott.
Menotti, aki maga is sikeres (opera)komponista volt, sokat segített Barbernek zenés színpadi művei létrehozásában, együttműködésük gyümölcse többek között a mai napig viszonylag gyakran játszott Vanessa című opera 1957-ből. A nagy – negatív – fordulatot az 1966-os év jelentette, amikor Menotti segítsége nélkül írt operája, a Shakespeare drámáján alapuló Antonius és Kleopátra csúfosan megbukott: a már előre kiírt nyolc előadás után azonnal le is vették a műsorról.
Barber, bár korábban is gyakran nyúlt a pohárhoz, a kudarc még erősebben az alkoholizmus felé taszította, és Menottival is elhidegültek egymástól. Bár kapcsolatuk véget ért, sikerült megőrizniük baráti és alkotói viszonyukat, Menotti segítségével 1975-ben újraírta az operát. A szakítás után azonban Barber élete már sosem lett a régi, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem sokkal később rákkal diagnosztizálták. Menotti a betegség utolsó stádiumában is mellette állt, saját, 2007-es haláláig pedig hűen ápolta Barber hagyatékát.
