Újabb orosz történet következik, s ugyan tartózkodnék a különböző nemzetkarakterisztikai sztereotípiáktól, de mégis azt mondom: talán nem meglepő módon. A mai epizód (anti)hőse a zeneszerző-professzor-
„Az orosz Bruckner” Rimszkij-Korszakov tanítványa volt, aki rögtön felfedezte a fiú tehetségét. Tizenhat éves korában mutatták be I. szimfóniáját, és hamarosan a zenei élet megbecsült tagjává, megkerülhetetlen figurájává vált. 34 éves korában kinevezték a szentpétervári konzervatórium igazgatójává. Mandátuma alatt tanult az intézményben többek között Sosztakovics is. 1928-as emigrálásáig itt tanított, Párizsba költözése után gyakorlatilag teljesen elfeledték műveit.
Mi azért idézzük fel az I. szimfóniát:
Glazunovról köztudott tény volt alkoholizmusa, amely élete utolsó három évtizedében (!) egyre rosszabbodott, de 40 éves kora előtt is markánsan jelen volt. Kortársak és régi tanítványai is lejegyezték, hogy részegen járt be órát tartani, de ami még riasztóbb, hogy sokszor a karmesteri pulpitusra is így állt fel. Ő vezénylete Szergej Rachmaninov I. szimfóniáját is, amin az akkor 23 éves zeneszerző két éven át dolgozott. Az 1897-es premier csúfos bukás volt, egyrészt azért, mert Glazunov arra sem méltatta a szerzeményt, hogy az előadás előtt egyáltalán belenézzen a partitúrába, másrészt pedig – talán pont ebből fakadóan úgy vezényelt mint egy zombi – ahogy az egyik korabeli jelenlévő leírta. Rachmaninovot úgy megviselte a kudarc, hogy három évig semmit sem írt, és tíz évébe telt, amíg újra szimfónia komponálásába kezdett.
És akkor hallgassuk meg Rachmaninov I. szimfóniáját is:
Sosztakovics ellenben nagyon kedvelte Glazunovot, élete végéig csodálattal adózott neki, és amikor a bolsevikek betiltották az alkoholt, áttételesen ő segített volt tanárának szeszes italhoz jutni. Testamentum című önéletrajzi könyvében részletesen leírja, hogy mikor kiderült, hogy apja hozzáfér az állami alkoholkészletekhez, Glazunov meglátogatta a Sosztakovics családot, hogy segítséget kérjen. A zeneszerző azt is leírja, hogy Glazunov alkohol nélkül egyszerűen képtelen volt tanítani, vagy akárcsak felállni az asztala mögül.
