Újabb hét indult el, mi pedig visszaevezünk az operák vizére. A mai bejegyzés poetikus címe nem tőlem származik, hanem valóban így hívják a darabot, amiről szó lesz, Gioacchino Rossini operája a mai mű.
Walter Scott történelmi témájú regényei több operaszerzőt megihlettek, közülük is a leghíresebb Donizetti és Rossini, előző a Lammermoori Lucia alapanyagát, utóbbi pedig A tó asszonyát köszönheti az 1771-1832-ig élt skót írónak. Rossini 1819-ben bemutatott kétfelvonásos operájának cselekménye olyan szövevényes, hogy meg sem próbálom kibogozni, a lényeges eseménysorozat Helen körül bonyolódik, aki, lévén szeret a Katrine-tóban csónakázni, csak a tó asszonyaként ismeretes a környéken. (Érdemes megguglizni a Loch Katrine-t, nem csodálom, hogy a hölgy szívesen hajózgatott a festői tájon.) V. Jakab Skóciájában járunk a 16. században, álruhás királyok, párbajok, lázadók, szerelem, halál, szóval minden előfordul a darabban, ami csak egy vérbeli történelmi opera sajátja. Viszont mindenkit megnyugtatok, a viharos történet vége boldog házassággal végződik. Végre.
A darab leghíresebb áriája:
