A mitológiai témákhoz hasonlóan a kalózok világa is számos színpadi művet megihletett, az operák és operettek között is találunk belőlük egy csokorra valóval. Ma Giuseppe Verdi beszédes című, A kalóz (Il corsaro) című operájával ismerkedünk meg.
A darabot 1848 október 25-én mutatták be Triesztben, abban a városban, mely a forradalmi hullám ellenére is megmaradt a Monarchia fennhatósága alatt. (Érdekesség, hogy éppen a forrongások miatt kellett elhalasztani a tavaszra tervezett bemutatót.)
Az 1800-as években játszódó történet igen gyakran feldolgozott toposzra, Kelet és Nyugat ellentéteire építkezik.
Az Égei-tengeren portyázó (jólelkű) kalózok vs. a török fennhatóság alá tartozó Koroni szigetén basáskodó (kegyetlen) pasa harca adja a hátteret a mindenki-másba-szerelmes sokszögekhez, melyek csupa-csupa tragédiába torkollanak. A tipikus operai klisék egész sorozata felvonultatik ebben a műben, a szerelmét halottnak gondoló hitves, aki mérget iszik, de mielőtt meghal, még pont el tud énekelni egy duettet éppen akkor megérkező férjével; a pasa, aki kedvenc háremhölgyébe szerelmes, aki viszont beleszeret a kalózok vezérébe, aki viszont az a férfi, akinek előbb említett hű felesége mérget iszik. És ugyanaz a férfi, aki végül bánatában a tengerbe veti magát. Melodráma a javából!
A teljes opera…holland felirattal:
