Az élet vize után ezúttal a halál vizeire evezünk – a szó szoros értelmében, hiszen ezúttal az alvilágba látogatunk. Ha az előző poszt 2 az 1-ben volt, ez most lehetne nagyon-nagyon-sok-az-egyben, hiszen Orfeusz mítoszát rengetegen feldolgozták, maradjunk ma alapvetően mégis az első operánál, Monteverdi Orfeojánál.
Bár az „operák operája” eposzi jelző már foglalt egy bizonyos Don Giovanni által, az „operák ősanyja” még lehetne Claudio Monteverdi 1607-ben bemutatott műve, mely az első a mai értelemben vett operák sorában. Az ókori görög mitológia legnagyobb muzsikusa, Orfeusz (lant- és énekművész) éppen lakodalmát üli, és boldogságáról mesél az összes jelenlévőnek (is), amikor kiderül, hogy kedvese, Euridiké virágot szedvén kígyómarás áldozata lett. Orfeusz erre nyomban leszáll az alvilágba, hogy visszahozza hitvesét. Ehhez azonban át kell kelnie a Sztüxön, a halál folyóján, de a mogorva révésznek, Kharónnak természetesen esze ágában sincs átvinni egy halandót. Orfeusz altatódalt ad elő, mire a ladikos elszenderedik, a dalnok pedig átevez a túlpartra. Csodálatos énekével a holtak fejedelmének szívét is meglágyítja, így végül magával viheti Euridikét – azzal a feltétellel, ha visszafelé a nő nem mellette, hanem mögötte halad, Orfeusz pedig nem pillant hátra. Nem spoilerezek nagyot, ha elmondom, hogy Orfeusz természetesen hátrafordul, ezzel örökre elveszítve kedvesét. Sovány vigasz, hogy Apolló isten maga mellé emeli a lantost, de gyanítom, ő tovább búslakodik az Olümposzon is. (De így még mindig jobban járt, mint az eredeti mítoszban, ahol a bakkhánsnők által széttépetve és a tengerbe hajítva végzi életét.
A régizene nagy öregje, Jordi Savall dirigálja az előadást:
ORFEO EXTRA egyenesen a Broadwayről:
Az első válogatásba is bekerült egy régi-kortárs párhuzam, akkor a Bohémélet és a Rent került górcső alá. Most is arra szeretnék rámutatni, mennyire univerzális témákhoz nyúl a (zenés) színház, a Broadway musicalek egyik legnagyobb aktuális szenzációja, a 8 Tony Awarddal jutalmazott Hadestown például ugyanazt a sztorit dolgozza fel, mint Monteverdi, annyival megcsavarva a dolgot (erre mondják, hogy igaz történet alapján), hogy a holtak ura, Hádész, maga is beleszeret Euridikébe.
Részletek a musicalből:
