Érdekes, hogy ha végigtekintünk a koronás főket felsorakoztató operák sorában, akkor nem sok vidám darabot találunk. Ezek között üdítő kivétel a blogon már tárgyalt Prokofjev-opus, A három narancs szerelmese.
A Turandot alapjául szolgáló mesét is jegyző Carlo Gozzi történetéből írta Szergej Prokofjev 1921-ben bemutatott operáját, mely a modernkori operairodalom egyik legüdítőbb alkotása. Egy igen távoli hasonlattal élve azt is mondhatnám, Prokofjev operája olyan a zenetörténetben, mint Szerb Antal Pendragon legendája az irodalomban. Mese, a műfaj minden sajátosságát mesterfokon művelő alkotás, miközben a műfaj paródiája is.
Prokofjev mesebeli királyságában a legnagyobb probléma, hogy a Treff király fia melankóliában szenved, valójában csupán unatkozik. Az udvari bolond nagy mulatságot szervez a herceg felvidítására, és innen kezdődik a szürreálisabbnál szürreálisabb elemekkel tarkított sztori – egy azonban biztos, nem egy klasszikus királydrámát látunk!
Az opera orosz és francia változatban is elkészült, itt ez utóbbit nézhetitek meg angol felirattal:
https://www.youtube.com/watch?v=MToqviBnDVY
