Judith Weirt a Britten utáni brit zene egyik legnagyobb alakjának tartják. A 66 éves cambridge-i születésű zeneszerző 20-as évei közepén írta King Harald’s Saga (Harald király története) című háromfelvonásos operáját. A mű összesen 13 perces.
Az opera alapjául szolgáló izlandi saga – meglepő módon – az 1000 körül élt Harald, norvég királyról szól. Harald Angliát készülődik megtámadni, álmában azonban megjelenik testvére, aki figyelmezteti, nem szerencsés, amit tervez. A király azonban nem ijed meg, elbúcsúzik két feleségétől, és serege élén Anglia felé hajózik. Odaérvén hatalmas túlerővel találja szemben magát, mind egy szálig oda is vész a norvég csapat. A darabot egy izlandi költő sommás bölcsessége zárja:
„I could have told him it would end like this.” – Szólhattam volna neki, hogy ez lesz a vége.”
Az operában nyolc különböző szerep található, és mindezt egy énekes formálja meg – hangszeres kíséret nélkül. Az ősbemutatón Jane Manning adta elő a művet, és hamar sikerre is vitte. Az avantgárd, performansz jellegű darabot az operák paródiájának is tekinthetjük, és ha csak a történetet szemléljük, nem mehetünk el wagneri párhuzamok mellett. A germán mitológiából merítő 4 estés és nagyjából 14 órás Ring tetralógia nagyon-kis testvére Harald király.
És hogy hogyan képzeljük el a dolgot? Valahogy így:
