És ezzel az indokkal már fel is mentette A cigánybáró 1885. október 24-i, Theater an der Wien-beli premierje után a Neue Freie Presse újságírója ifj. Johann Strausst a „zenés kiegyezés”, a „delegációs operett” meseszövését illető kifogásokért.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
1883. január 21-én jelent meg a Székely Nemzet című lapban Jókai Mór Saffi című novellájának első része. Az 1742-ben, a Bánságban zajló történet nagypolitikai hátteréül a Habsburgok oldalára átálló és Mária Teréziát védelmező magyarok története szolgál. A kiegyezéspárti Jókai természetesen ezt a munkáját ajánlotta ifj. Johann Strauss figyelmébe, amikor a komponista Pestre utazott, hogy személyesen vezényelje a Furcsa háború 1883. február 3-i bemutatóját. Állítólag a találkozón az író először a homlokát ráncolta, amint az operett szót kiejtette a magyaros témát kereső valcerkirály, majd néhány hét múlva elküldte a maga írta szövegkönyvet. A csomagot a fenti eszmecsere létrejöttében tevékeny szerepet játszó Adèle Strauss így köszönte meg: „Kéziratát figyelemmel áttanulmányoztuk, és férjem megbízott azzal, hogy közöljem Önnel: az Ön poétikus alakjai zenei ihletre lelkesíthetik, de kéri Önt, hogy az operáról Schnitzer barátunkkal, aki épp Pesten van, értekezzen.” A zeneszerző egyrészt érezte a küldeményben a kraftot, de nem volt teljesen elégedett, így felkérte régi barátját, Schnitzer Ignácot – vagy Ignaz Schnitzert, ki hogy hívta a Bécsben élő, Petőfi-, Csiky- és Szigligeti-fordítóként is nevet szerzett zsurnalisztát –, hogy vegye gondozásba az alapanyagot, másrészt viszont sokáig dilemma előtt állt, opera vagy operett legyen-e A cigánybáró.
Ahhoz, hogy a műfaji kérdés eldőljön, szinte elég volt egyetlen indok, mégpedig Alexander Girardi személye. A híres és kasszasikert hozó kiváló komikus a korabeli Bécs egyik legnépszerűbb figurája volt (Strauss mellett). Zsupánként, e széles komédiázó kedvnek tág játékteret biztosító szerepben az „est hősévé” vált, ahogyan az ő jóvoltából a földesúrrá lett disznókereskedő magyar akcentusa ellenére ízig-vérig bécsi karakter lett.
Az első magyar nyelvű előadást 1886. március 2-án tartották Kolozsváron. Megyeri Dezső fordításában Zsupán németes ejtésmódot kapott, beszédmodora alapján elmagyarosodott városlakó sváb lehetett, az az illető, aki egyik fő céltáblája volt a korabeli magyar olvasó és színházjáró közönségnek. Pesten viszont, ahol a darabot új fordításban adták elő, a Zsupánt játszó színész bosnyákos maszkját dicsérte az egyik kritika, a másik tollnok pedig „németből magyarra visszafordított magyar–szerb disznókereskedő”-nek írta le. Virtigli monarchikumnak…
Azóta sok víz lefolyt az osztrák és a magyar folyókon, A cigánybáró viszont – Zsupánnal együtt – megtalálta és stabilizálta helyét a zenés színházi repertoáron. Nem egy színrevitelben játszották az Erkel Színházban, de a legtöbbször a szegedi nézők örvendhettek a valcernek, a verbunkosnak, a kuplénak és a huszonötödik bécsi előadásra beiktatott Rákóczi-indulónak, mert egy újszegedi produkció mellett az 1960-as és 1970-es években a háromfelvonásos nagyoperettnek szinte bérelt helye volt a Dóm téri műsorban. Láthatták a nézők a Jókai–Strauss-együttműködés eredményét Debrecenben, Győrben, Miskolcon kőszínházban és nyári szabadcsapattól, Kaposváron, Békéscsabán és az Operettszínházban. Ha a rendezőket listázzuk, a következő névsort kapjuk: Babarczy László, Békés András, Böhm György, Félix László, Gothár Péter, Halasi Imre, Hidvégi Miklós, Horváth József, Horváth Zoltán, Makai Péter, Márk Judit, Selmeczi György, Szinetár Miklós (aki az Opera produkcióját is rendezi), Tóth János.
A darab szerepeiben legendák csillogtatták meg hangjukat és színészi eszköztárukat. Zsupán Kálmánként Gregor Józsefre, Maleczky Oszkárra, Melis Györgyre emlékezhet a publikum, Czipraként Komlóssy Erzsébetre, Arzénaként Berdál Valériára. Szaffi szerepében Házy Erzsébet, Pitti Katalin, Zempléni Mária alakításait őrizhetik az idősebb nézők, Barinkay Sándor szerepében feltehetőleg sokan látták Berkes Jánost vagy Palcsó Sándort. És bizton állíthatjuk, sokan fognak a nem annyira kései utódokra is emlékezni.
