Firenzében játszódik, de korántsem Dante korában Puccini egyik legnépszerűbb operájának új feldolgozása. Az Eiffel Műhelyházban decemberben futó produkció rendezőjét, Toronykőy Attilát arról kérdeztük, mitől válik 2.0-ássá Gianni Schicchi jól ismert története?
„Mindig is zavart az opera korszerűsített színpadi feldolgozásaiban, amikor Buoso Donati halottas ágya körül elkezdenek egy öszvéren meg a signai malmon civakodni az örökségre vágyó rokonok. Az ingatlanok, a pénz, a vagyontárgyak még hagyján, de mi az, aminek ma olyan jelentősége lehet, mint egykor egy igavonónak és egy malomnak?” Ez volt a kiindulópontja Toronykőy Attila rendezőnek, aki Puccini utolsó befejezett operáját viszi színre a Bánffy-teremben.
Az MVM OperaKaland keretében látható Schicchi 2.0 célközönségét a nyolcadikosok alkotják, vagyis a színpadon látottakat és hallottakat az ő számukra kell vonzóvá tenni. Fontos minél közelebb hozni a játékot a nézőkhöz, ami ezúttal szó szerint is megtörténik a különleges térelrendezés jóvoltából. A rendező hisz a színház ismeretterjesztő erejében: a képzőművészeti utalások fejlesztik az ifjú nézők vizuális kultúráját.
Toronykőy Attila több évtizedes gyakorlattal a háta mögött jól tudja és érzi, mitől válhat az Isteni színjátékban is megörökített sztori izgalmassá a gyerekek számára: „A látványért Fügedi Balázs díszlet- és Juhász Katalin jelmeztervező felel: a történet Firenzében marad, de nagyon is közel játszódik a mi korunkhoz.
A dúsgazdag Buoso Donati a mi értelmezésünkben főleg vastag pénztárcájáról híres. A környezet, ahol él, megidézi a középkor és a reneszánsz világát, de közben felismerhetően mai.”
A rendező szeret világos viszonyokat teremteni a színpadon: „Puccininél Donati már halott, amikor a rokonok betoppannak, nálunk viszont megjelenik még életében. Az, hogy az egyetlen Rinucción kívül senki sem segít a haldoklón, sokat elárul a családtagok jelleméről.” Ha azonban a gazdag polgár az előadás elején még él, az megbolygatja a dramaturgiát, hiszen a halott felöltöztetését és ágyba fektetését – ami sok Gianni Schicchi-előadás leghumorosabb pillanatait hozza – újra kell gondolni. „Valóban, Buoso Donati ágy helyett nálunk a hatalmas íróasztala mellől diktálja a végrendeletét” – árulja el a rendező.
Visszatérve az alapproblémához: az öszvér és a malom „kortársiasítása” szokatlan, új megoldásokat szül a színpadon. „Úgy képzeljük, hogy egy olyan típusú ember, mint a mi Donatink, sokkal kézzelfoghatóbb, ha úgy tetszik, látványosabb értéktárgyakba fekteti a pénzét.
Hogy pontosan mibe, az kiderül az előadásból, de a mindenre elszánt rokonok motivációja is érthetőbbé válik: olyan dolgokat kerestünk, amiért sokan lennének hajlandóak szinte bármire.”
Ha a színházban egy szereplő a nézőtér felől érkezik, az azt üzeni, hogy ő a közönség képviselője: „Schicchi a gyerekek felől lép majd színre, mert ő gerinces ember, aki mindenáron meg akarja oldani az előállt helyzetet. Pártfogoltjait, Rinucciót és Laurettát nem a pénz érdekli, csak a szerelem, így éles kontrasztban állnak Donati családtagjaival.”
Kihívást jelent, egyben lehetőséget rejt magában, hogy a Schicchi 2.0 hármas szereposztásban kerül színre. „Fiatal, de nagyon különböző habitusú énekesek játszanak majd, akik vélhetően a sztori más-más színeit jelenítik meg. Az üde humor, a vizuális poénok és gegek nekik és a nézőknek is segítenek.”
